2. RÉSZ.

A Vőlegény és Mennyasszony szépségek s egymáshoz való szerelmek.

Én Sáronnak rózsája vagyok és gyöngyvirág.

2. Mint a liliom a tövisek között: ollyan az én Mátkám a leányok között.

3. Mint az almafa az erőnek fái közuött: Ollyan az én Szerelmesem az ifjak között. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni: mert az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

4. Béviszen engemet a lakodalomnak helyére, és zászló helyett vagyon ő nála az én hozzám való szerelme.

5. Erősítsetek engemet borral, és jóillatú almákkal tápláljatok, mert beteg vagyok a szerelem miatt.

6. Az ő balkeze * az én fejem alatt vagyon, és jobbkezével megölelt engemet.

7. Kénszerítlek * titeket, Jérusálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasaira; fel ne költsétek és fel ne serkentsétek az én szerelmemet, a míg akarja.

8. Az én Szerelmesemnek szavát hallom, ímé ő, ímhol jő, sietvén ím ez hegyeken, vígadozván ím ez halmokon!

9. Hasonlatos az én Szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fijához, ímé ő áll a mi falunkon túl, néz az ablakokról, és mutogatja magát a rostélyokról.

10. Szólván az én Szerelmesem nékem, monda: Kelj fel én Mátkám., én szépem és jöszte.

11. Mert ímé a tél elmult, az eső elmult és elment.

12. Szép virágok látatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött és a gerliczének szava hallatik a mi  földünkön.

13. A figefa megérlelte első gyümölcsét, és a virágzó szőlők jóillatot adnak; kelj fel én Mátkám, én szépem, és jöjj hozzám!

14. Én Galambom, ki lakozol ímé e kősziklának hasadékiban, és a magas kőszálnak hasadékában, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljama a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekintetes ékes!

15. Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafijakat, kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágokban vagynak.

16. Az én Szerelmesem * enyim, és is övé vagyok, ki a liliomok között legeltet.

17. Míglen megjelenik ama * nap és ez árnyékok elmulnak; térj meg, és hasonló légy én Szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fijához, kik lakoznak a Béther hegyein.