3. RÉSZ.

A Mennyasszony kívánsága és szerleme a Vőlegényhez.

Az én ágyasházamban éjjel leresvén azt, kit szeret az én lelkem, keresvén őtet, mikor meg nem találtam volna, mondék:

2. Immár felkelek, és eljárom a várost, a szorosakon, és az utczákon keresem azt, kit szeret az én lelkem; de keresvén őtet nem találám meg.

3. Megtalálván engemet az őrizúkm kik a várost kerülik vala, mondék nékik: Láttátok é azt, kit az én lelkem szeret?

4. Alig mentem vala el azoktól, mikor megtalálám azt, kit az én lelkem szeret: megragadám őtet, hogy el ne bocsátanám; mígnem bévinném őtet az én anyámnak házába, és az én szülőmnek ágyasházába.

5. Kénszerítelek * titeket, Jérusálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasaira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek az én szerelmemet valamíg ő akarja.

6. Kicsoda amaz, ki feljő * a pusztából, mint a mirhának, tömjénnek, és a Patikáriusnak minden jóillatú porának füstinek oszlopa?

7. Ímé ez a Salamonnak ágya, melly körül vagynak az Izráelnek erősei közzűl hatvan erős férjfiak!

8. Mindnyájan fegyverfogók, a hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere, az éjszakának félelme ellen.

9. A hálóágy, mellyet csinált magának Salamon Király a Libánus fáiból.

10. Mellynek oszlopait ezüstből csinálta, ágyát aranyból, leplét bársonyból, mellynek belső része mintegy megpádimentomoztatott szeretettel a Jérusálemnek leányitól megékesíttetett.

11. Jöjjetek ki, és nézzétek Sionnak leányai Salamon Királyt a koronában, mellyet szerzett néki az ő annya, az ő Mátkája eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára.