3. RÉSZ.
A Mennyasszony kívánsága és szerleme a Vőlegényhez.
Az én ágyasházamban éjjel leresvén azt, kit szeret az én lelkem,
keresvén őtet, mikor meg nem találtam volna, mondék:
2. Immár felkelek, és eljárom a várost, a szorosakon, és az
utczákon keresem azt, kit szeret az én lelkem; de keresvén őtet nem találám
meg.
3. Megtalálván engemet az őrizúkm kik a várost kerülik vala, mondék
nékik: Láttátok é azt, kit az én lelkem szeret?
4. Alig mentem vala el azoktól, mikor megtalálám azt, kit az én
lelkem szeret: megragadám őtet, hogy el ne bocsátanám; mígnem bévinném őtet az
én anyámnak házába, és az én szülőmnek ágyasházába.
5. Kénszerítelek * titeket, Jérusálemnek leányai, a vadkecskékre,
és a mezőnek szarvasaira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek az én
szerelmemet valamíg ő akarja.
6. Kicsoda amaz, ki feljő * a pusztából, mint a mirhának,
tömjénnek, és a Patikáriusnak minden jóillatú porának füstinek oszlopa?
7. Ímé ez a Salamonnak ágya, melly körül vagynak az Izráelnek
erősei közzűl hatvan erős férjfiak!
8. Mindnyájan fegyverfogók, a hadakozásban bölcsek, kinek-kinek
oldalán fegyvere, az éjszakának félelme ellen.
9. A hálóágy, mellyet csinált magának Salamon Király a Libánus
fáiból.
10. Mellynek oszlopait ezüstből csinálta, ágyát aranyból, leplét
bársonyból, mellynek belső része mintegy megpádimentomoztatott szeretettel a
Jérusálemnek leányitól megékesíttetett.
11. Jöjjetek ki, és nézzétek Sionnak leányai Salamon Királyt a
koronában, mellyet szerzett néki az ő annya, az ő Mátkája eljegyzésének
napjára, és az ő szíve vígasságának napjára.