8. RÉSZ.
A Mennyasszony kivánsága az ó Testamentomban: annak szerelme a
Krisztushoz; Krisztus szőlője. Jegyesének kérése.
Vajha lennél nékem én atyámfia, hogy szopnád az én anyámnak
emlőjét, hogy téged kivűl találván megcsókolnálak; én is nem utáltatnám meg:
2. Elvinnélek és bévinnélek tégedet az én anyámnak házába, ki
engemet tanít: adnék néked drágafűvel megcsinált bort, és pomagránátnak levét;
3. Az ő * balkeze lészen az én fejem alatt, és jobbkezével megölel
engemet.
4. Kénszer1tlek * titeket, Jérusálemnek leányai, mondjátok meg,
miért költenétek és miért serkentenétek fel az én szerelmemet, mígnem ő akarja?
5. Kicsoda ez a ki feljő * a pusztából, ki az ő szerelmeséhez
támaszkodott? Az almafa alatt költöttelek fel tégedet, ott fogadott tégedet a
te anyád, ott fogadott a ki téged szült!
6. Tégy engemet mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy bélyeget a
te karodra: mert erős a szeretet mint a halál, kemény, mint a koporsó, a buzgó
szerelem, annak szenei tűzesek, mint a sebes láng.
7. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet; a folyóvizek is nem
boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
mégis megvetnék azt.
8. Kicsiny Hugunk vagyon nékünk, kinek nincsen még emlője; mit
cselekedjünk a mi Hugunk felől a napon, melyen arról szót tesznek.
9. Mikor kőfalt kell épitenünk, épitsünk azon ezüstből palotát; ha
pedig ajtót csinálunk, csináljuk azt czédrus deszkákból.
10.Mikor én ollyan lészek mint a kőfal, és az én emlőim, mint a
tornyok; akkor ő előtte békességet nyerek.
11.Szőlője volt Salamonnak kövér helyén, adja az ő szőlőjét a
pásztoroknak, kiki azok közzűl annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust.
12. Az én szőlőmre, melly én reám néz, nékem gondom lészen: az ezer
siklusok Salamon, tiéid legyenek, a kétszáz siklusok annak gyümölcsének
őrizőié.
13. Óh te, ki lakozol a kertekben! A te társaidnak, kik a te szódra
figyelmeznek; hirdess engemet!
14. Jöjj hozzán én Szerelmesem, és légy hasonlatos a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fijához, a drága fűveknek hegyein!