8. RÉSZ.

A Mennyasszony kivánsága az ó Testamentomban: annak szerelme a Krisztushoz; Krisztus szőlője. Jegyesének kérése.

Vajha lennél nékem én atyámfia, hogy szopnád az én anyámnak emlőjét, hogy téged kivűl találván megcsókolnálak; én is nem utáltatnám meg:

2. Elvinnélek és bévinnélek tégedet az én anyámnak házába, ki engemet tanít: adnék néked drágafűvel megcsinált bort, és pomagránátnak levét;

3. Az ő * balkeze lészen az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engemet.

4. Kénszer1tlek * titeket, Jérusálemnek leányai, mondjátok meg, miért költenétek és miért serkentenétek fel az én szerelmemet, mígnem ő akarja?

5. Kicsoda ez a ki feljő * a pusztából, ki az ő szerelmeséhez támaszkodott? Az almafa alatt költöttelek fel tégedet, ott fogadott tégedet a te anyád, ott fogadott a ki téged szült!

6. Tégy engemet mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy bélyeget a te karodra: mert erős a szeretet mint a halál, kemény, mint a koporsó, a buzgó szerelem, annak szenei tűzesek, mint a sebes láng.

7. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet; a folyóvizek is nem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.

8. Kicsiny Hugunk vagyon nékünk, kinek nincsen még emlője; mit cselekedjünk a mi Hugunk felől a napon, melyen arról szót tesznek.

9. Mikor kőfalt kell épitenünk, épitsünk azon ezüstből palotát; ha pedig ajtót csinálunk, csináljuk azt czédrus deszkákból.

10.Mikor én ollyan lészek mint a kőfal, és az én emlőim, mint a tornyok; akkor ő előtte békességet nyerek.

11.Szőlője volt Salamonnak kövér helyén, adja az ő szőlőjét a pásztoroknak, kiki azok közzűl annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust.

12. Az én szőlőmre, melly én reám néz, nékem gondom lészen: az ezer siklusok Salamon, tiéid legyenek, a kétszáz siklusok annak gyümölcsének őrizőié.

13. Óh te, ki lakozol a kertekben! A te társaidnak, kik a te szódra figyelmeznek; hirdess engemet!

14. Jöjj hozzán én Szerelmesem, és légy hasonlatos a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fijához, a drága fűveknek hegyein!