7. RÉSZ.
Immánel Szűztől születik.
És lőn a Júda Királyának * Akháznak, az Uzziás fijának, Jótám
fijának idejében, eljöve Rétzin, Siriának Királya, és Rémáliának fija Pékah,
Izráelnlek Királya, Jérusálem alá, hogy megostromlaná azt: de nem veheté meg
azt.
2. És megmondák a Dávid házának ilyen módon: a Siria országa eggyé
lett * az Efraim országával, és megindula az ő szíve, és annak népének szíve,
miképen megindulnak az erdőnek fái a szél miatt.
3. Annakokáért monda az Úr Ésaiásnak: Eredj eleibe most Akháznak te
és a te fiad Scheár-Jásub, a felső halastó csatornájának * végéhez, a
ruhafestők mezejének útára.
4. És mond ezt néki: Meglásd, hogy csendességben légy, ne félj, és
a te szíved meg ne lágyuljon e két füstölgő üszög darab előtt, Rétzin Királynak
a Siriabeliekkel való felgerjedett haragja előtt, és a Rémália fijának haragja
előtt;
5. Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened a Siriabeli Király,
Efraimal és a Remália fijával, mondván:
6. Menjünk el a Júda országa ellen, hogy fárasszuk azt, és megfosztván
azt, kapcsoljuk hozzánk, vagy tegyük Királylyá közöttünk a Thabéel fiját.
7. Azt mondja az Úr, a Jehova: Nem lészen az, és nem megyen véghez!
8. Mert Siriának feje Damaskus, és Damaskusnak feje Rétzin, az
Efraim nemzetsége pedig hatvanöt esztendőnek forgásában annyira megromol, hogy
nem * lészen nép.
9. Mind az Efraimnak fővárosával Samariával, és Samariának fejével
a rémália fijával egybe! Avagy nem hiszitek é mivelhogy bátorságot nem vesztek?
10. Annakokáért szóla ismét az Úr Akháznak, mondván:
11. Kérj jelt magadnak a te Uradtól Istenedtől, vagy a földön, vagy
a magas mennyben akarod.
12. És mikor Akház azt mondaná: Nem kérek és nem kísértem az Urat!
13. Monda a Próféfa: Halld meg Dávid háza: Avagy nem elégesztek-é
meg azzal, hogy az embereknek bosszúságokra vagytok, hanem annakfelette az én
Istenemet bosszantjátok?
14. Annakokáért ád az Úr néktek jelt: Ímé egy szeplőtelen * szűz
fogad az ő méhébe, és szül fiat, és nevezi azt Immánuelnek.
15. Vajat és mézet eszik e gyermek, minekelőtte tudná a gonoszt
megvetni, és a jót választani.
16. És bizonyára, * minekelőtte az én germekem megtudná vetni a
gonoszt, és a jót választani; elhagyatik az a föld, mellyet te gyűlölsz, az ő
két Királyaitól.
17. Az Úr pedig hoz te ellened, a te néped ellen,és a te atyádnak
háza ellen olly időket, * mellyekhez hasonlatosok nem voltak az időtől fogva,
mikor elszakadott Efraim Júdától, az Assiriabeli Király által;
18. Mert azon a napon süvölt az * Úr az Égyiptom folyóvize mellett
való hegyeknek, és az Assiria országa darázsinak.
19. Hogy eljövén mind telepedjenek a puszta helyeknek völgyeiben, a
kőszikláknak hasadékiban, minden tövisek között, és minden jó gyümölcstermő fák
között.
20. Az időben elberetválja az Úr e bérlett beretvával a vízen túl
való Assiriabeli Király által a főnek és a lábnak szőrit; a szakált is
megemészti.
21. És lészen az napon; hogy a ki tart egy fejőstehenet és két
juhot;
22. Lészen ez, mondom: hogy a téjnek bősége miatt vajat egyék; mert
vajat és mézet ehetik, valaki megmaradánd e földön.
23. Ez is lészen az időben, hogy a melly helen vagynak ezer
szőlőtövek, mellyek ezer ezüst siklust értenek volna, azt a helyet a tövis és a
gaz vegye fel.
24. Nyilakkal és kézívvel menjen oda az ember: mivelhogy a tövis és
gaz vette fel az egész földet.
25. Azokat a hegyeket pedig, mellyeket kapálni kellett volna, de
nem kapálták, a tövisek és gaz nem veszi fel, hanem barmoknak való hely lészen,
és hogy a juhok azt tapodják.