9. RÉSZ.

Krisztus személye, tiszte, országa: Izráel a Júda országának megfeddetése.

Mindazáltal nem lészen az ő setétülése a nyomorúság szerint, melly ő rajta esék akkor, mikor először * csak könnyen illetté az ellenség Zebulonnak és Nafthalinak földét: sem úgy mint # utólszor, mikor megnehezíték a néppel teljes Galileát, a tengernek útán, a Jordánon túl.

2. A nép, melly setétségben * jár, lát nagy világosságot, a kik a halál árnyékának tartományában ülnek, azoknak világosság támad.

3. Mikor ezt a népet megsokasítod vala is, mindazáltal állandó örömet nékik nem adsz vala, hanem e képen örültek te előtted, mint az aratók az aratásnak idején, mikor örültek az ellenségnek prédáját osztván.

4. Mikor az ő terhes igáját és * hátának vesszejét, az őtet nyomorgatónak pálczáját megrontottad, mint a Midiániták napján.

5. Mikor mind az egész tábor, az egymásra támadott sokaság, és minden vérbe fertéztetett öltözet nagy hirtelen úgymint megégett, és lett a tűznek eledele:

6. De nékünk * egy gyermek születik, Fiú adatik nékünk, kinek vállán lészen Fejedelemség, kinek nevét nevezi Csudálatosnak, # Tanácsosnak, erős, hatalms Istennek, örökkévalóság Attyának, békesség Fejedelmének.

7. Annak Fejedelemségének és békességének nem lészen * vége, a Dávid székiben és országában ül, hogy megerősítse azt és meggyámolítsa az ítéletben és igazságban, ez időtől fogva mind # örökké. A Seregek Urának buzgó szerelme míveli ezt!

8. Az ő beszédét küldötte az Úr Jákóbnak, és bételjesedik Izráelben:

9. Hogy venné eszébe magát az egész nép, Efraim- és Samariának lakosa, kik azt mondják az ő kevélységekben és felfuvalkodásokban:

10. A téglából csinált alkotványok elromlotta, de faragott kövekből építünk: a figefák kivagdaltattak, de czédrusfákat ültetünk helyekbe!

11. De minekutánna az Úr Rétzin Királyon diadalmat * ád az ő # ellenséginek; azután Izráelnek ellenségit egybeelegyíti.

12. A Siriabelieket * elől, a Filiszteusokat hátul, hogy feltátott torokkal elnyeljék az Izráelt. Mindezekkel is pedig az ő haragja nem mulik el; hanem az ő karját # felhúzva tartja mégis!

13. Mivelhogy e nép nem tért meg az őtet megverő * Istenéhez, és a Seregeknek Urát nem keresték meg!

14. Azért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, az ágat és a kákát egy napon.

15. (Az a fő a vén és tiszteletes ember; az a fark pedig a próféta, ki hazugságot szól.)

16. Mivelhogy e népnek Vezérei hitetők * volta, és a kik azoktól vezéreltettek, azokat elvesztették?

17. Annakokáért az ő ifjainak nem kedvez az Úr, és az ő árváin és özvegyin nem könyörül; mert mindnyájan képmutatók és gonosztévők, és mindennek szája gonoszságot szól. Mindezekkel is nem mulik el az ő haragja, hanem mégis felhúzva vagyon az ő karja!

18. Mert a gonoszság felgerjed mint a tűz, melly a töviset és a cserét megemészti; és meggyujtja a sűrú erdőt, annyira, hogy felmenjen annak pora a füstben.

19. A Seregek Urának haragja miatt e föld * meghomályosodik; és e nép lészen a tűznek úgymint eledele, senki az ő attyafián # nem könyörűl.

20. Mert kapdos jobbkézre, de ugyan megéhezik: eszik balkézre, de ugyan nem elégeszik meg: mindnyájan az ő karjoknak húsát eszik:

21. Manasse megemészti Efraimot, Efraim Manassét, és minketten ezek Júda * ellen lésznek: Mind ezekkel is nem mulik el az ő haragja, hanem mégis # felhúzva lészen az ő karja!