9. RÉSZ.
Krisztus személye, tiszte, országa: Izráel a Júda országának
megfeddetése.
Mindazáltal nem lészen az ő setétülése a nyomorúság szerint, melly
ő rajta esék akkor, mikor először * csak könnyen illetté az ellenség Zebulonnak
és Nafthalinak földét: sem úgy mint # utólszor, mikor megnehezíték a néppel
teljes Galileát, a tengernek útán, a Jordánon túl.
2. A nép, melly setétségben * jár, lát nagy világosságot, a kik a
halál árnyékának tartományában ülnek, azoknak világosság támad.
3. Mikor ezt a népet megsokasítod vala is, mindazáltal állandó
örömet nékik nem adsz vala, hanem e képen örültek te előtted, mint az aratók az
aratásnak idején, mikor örültek az ellenségnek prédáját osztván.
4. Mikor az ő terhes igáját és * hátának vesszejét, az őtet
nyomorgatónak pálczáját megrontottad, mint a Midiániták napján.
5. Mikor mind az egész tábor, az egymásra támadott sokaság, és
minden vérbe fertéztetett öltözet nagy hirtelen úgymint megégett, és lett a
tűznek eledele:
6. De nékünk * egy gyermek születik, Fiú adatik nékünk, kinek
vállán lészen Fejedelemség, kinek nevét nevezi Csudálatosnak, # Tanácsosnak,
erős, hatalms Istennek, örökkévalóság Attyának, békesség Fejedelmének.
7. Annak Fejedelemségének és békességének nem lészen * vége, a
Dávid székiben és országában ül, hogy megerősítse azt és meggyámolítsa az
ítéletben és igazságban, ez időtől fogva mind # örökké. A Seregek Urának buzgó
szerelme míveli ezt!
8. Az ő beszédét küldötte az Úr Jákóbnak, és bételjesedik
Izráelben:
9. Hogy venné eszébe magát az egész nép, Efraim- és Samariának
lakosa, kik azt mondják az ő kevélységekben és felfuvalkodásokban:
10. A téglából csinált alkotványok elromlotta, de faragott kövekből
építünk: a figefák kivagdaltattak, de czédrusfákat ültetünk helyekbe!
11. De minekutánna az Úr Rétzin Királyon diadalmat * ád az ő #
ellenséginek; azután Izráelnek ellenségit egybeelegyíti.
12. A Siriabelieket * elől, a Filiszteusokat hátul, hogy feltátott
torokkal elnyeljék az Izráelt. Mindezekkel is pedig az ő haragja nem mulik el;
hanem az ő karját # felhúzva tartja mégis!
13. Mivelhogy e nép nem tért meg az őtet megverő * Istenéhez, és a
Seregeknek Urát nem keresték meg!
14. Azért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, az ágat és a
kákát egy napon.
15. (Az a fő a vén és tiszteletes ember; az a fark pedig a próféta,
ki hazugságot szól.)
16. Mivelhogy e népnek Vezérei hitetők * volta, és a kik azoktól
vezéreltettek, azokat elvesztették?
17. Annakokáért az ő ifjainak nem kedvez az Úr, és az ő árváin és
özvegyin nem könyörül; mert mindnyájan képmutatók és gonosztévők, és mindennek
szája gonoszságot szól. Mindezekkel is nem mulik el az ő haragja, hanem mégis
felhúzva vagyon az ő karja!
18. Mert a gonoszság felgerjed mint a tűz, melly a töviset és a
cserét megemészti; és meggyujtja a sűrú erdőt, annyira, hogy felmenjen annak
pora a füstben.
19. A Seregek Urának haragja miatt e föld * meghomályosodik; és e
nép lészen a tűznek úgymint eledele, senki az ő attyafián # nem könyörűl.
20. Mert kapdos jobbkézre, de ugyan megéhezik: eszik balkézre, de
ugyan nem elégeszik meg: mindnyájan az ő karjoknak húsát eszik:
21. Manasse megemészti Efraimot, Efraim Manassét, és minketten ezek
Júda * ellen lésznek: Mind ezekkel is nem mulik el az ő haragja, hanem mégis #
felhúzva lészen az ő karja!