10. RÉSZ.
Jérusálem hamis Bírái; Assirius büntetése; Zsidók megtérése s
megvettetése.
Jaj a hamis dekrétom szerzőknek és a kik írnak emberek nyomorítsára
való hamis szentencziákat;
2. Hogy a szegényeknek ítéleteket elfordítsák, és az * én népem
szegényinek igazságokat elragadják, hogy az özvegyek legyenek ő prédájok, és az
árvákban zsákmányt vessenek.
3. Valyon s mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen reátok
jövő psutításnak * napján? Kihez folyamodnátok segítségért? És valyon hol
tennétek le a ti gazdagságtokat, mellyben dicsekedtek?
4. Az én segítségem nélkül a megkötöztetettnél nyomorultabb volna,
és a megölettetteknél alábbvalók lennének: Mind ezekkel is nem mulnék el az ő
haragja, hanem mégi az ő keze felhúzva * volna!
5. Jaj az * Assiriusnak, az én haragom vesszejének; jóllehet az én
búsulásomnak pálczája # vagyon az ő kezekben.
6. És noha a képmutató nép ellen küldöm őtet, és a melly nép ellen
* megharagudtam, az ellen parancsolok néki, hogy prédáljon és zsákmányt tégyen
azokban, és hogy azt eltapodja, mint az útczán való sárt:
7. Mert ő nem a képen állítja és az ő szíve nem úgy gondolja; hanem
hogy az ő * akaratja szerint veszessen; és mindenestől fogva kigyonláljon sok
népeket.
8. Mert az mondja: Avagy az én főszolgáim nem ollyanok é mint *
egy-egy Királyok?
9. Avagy nem megvettem é Kálnó városát mint szinte Kárkémist? avagy
nem úgy meggyőztem é Hámát * városát mint Árpádot? Avagy Samariát # nem úgy
megvettem é mint ## Damaskust?
10. Mivelhogy az én kezemnek erejével vettem meg azoknak a
bálványoknak országaikat, mellyeknek bálványai jobbak voltak a
Jérusálembelieknek * és Samariabelieknek isteneknél.
11. Avagy nem cselekedhetem é úgy a Jérusálembeliekkel, és az ő
bálványaikkal, mint cselekedtem Samariával, és az ő bálványival?
12. De jövendőbe, minekutánna
elvégezéndi az Úr minden dolgát a Sionnak és Jérusálemnek hegyén,
meglátogatom az Assiriabeli * Király nagy akaró szívének gyümölcsét, és az ő
felemelt szemeinek dicsőségét;
13. Mivelhogy azt mondotta: az én kezemnek * ereje által míveltem
ezeket, és az én bölcseségem által, mivelhogy okossággal felékesíttetem; azért
vettem el sok népeknek határit, azoknak kincseiben zsákmányt vetettem, és mint
erős hatalmas a lakosokat megaláztam.
14. És az én hatalmasságom, mintegy fészket, úgy találta a sok
nemzetségek gazdagságának fészkét, és melly könnyen elszedik az elhagyott
madártojásokat: azonképen az egész föld népét én eltakartam, és nem volt senki,
ki csak szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak motszant volna
is.
15. Avagy dicsekedik é a fejsze az ellen, a ki azzal vág? avagy a
fürész felemeli é magát az ellen, a ki azzal fürészel? a vessző avagy felemeli
é magát azok ellen, a kik azt forgatják? mikor a pálczát felemelik, avagy nem
fa é az?
16. Annakokáért az Úr, a Seregeknek Ura, bocsát az ő kövérire
ösztövérséget, és az ő dicsőségének helyén tűznek égéséhez hasonló égés ég.
17. Mert az Izráelnek világossága lészen tűz helyett, és annak
szente lszen láng helyett, mely meggyujtja, és megemészti az ő töviseit és cserjéit
egy napon.
18. És az ő erdejének és mezejének ékességét lelkétől fogva testéig
megemészti! és minekutánna megfélemlik,
elfutamodik és budosó lészen.
19. Azután az ő erdejének fája kevés lészen, annyira, hogy egy kis
gyermek felirhatná azoknak számokat.
20. És lészen az időben, hogy többé az Izráel maradéka, és a ki
megmarad a Jákób nemzetségéből, nem támaszkodik az őtet nyomorgatóhoz, hanem az
Úrhoz, az Izráelnek megszentelő Istenéhez támaszkodik valóban.
21. A maradék * megtér, a Jákób maradéka, az erős, hatalmas
Istenhez;
22. Mert ha a te néped az Izráel szám szerint annyi lejéndene is,
mint a tengernek fövénye, mégis csak a maradékja * tér meg annak az Istenhez,
ki az ő igazsága által öröktől fogva való elmetszett akaratját mindenestől
kiárasztja.
23. Mert öröktől fogva elrendeltetett véget cselekszik az Úr, a
Seregeknek Ura, mind az egész földön.
24. Annakokáért azt mondja az Úr, a Seregeknek Ura: Ne félj én
népem, Sionnak lakosa; az Assiriabeli Királytól. Az ő vesszejével megver
tégedet: de az ő pálczáját felemeli te éretted, * mint szinte Égyiptomban.
25. Mert még csak egy kevés idő vagyon, és annakokáért haragomat rájok kiontom, hogy
megemésztessenek;
26. Mert a Seregeknek Ura támaszt az ellen ostort mind a Midiániták
* levágatásoknak idején a Horeb kősziklájánál, és a tenger mellett felemelt
pálczájához hasonló pálczát, és elveszti ezeket mint # az Égyiptombelieket.
27. És az időben elvétetik az ő terhe a te válladról, és az ő igája
a te nyakadról, sőt mindenestől elrontatik az iga az olajjal megkent Királyért.
28. Ajátba jő, Migronon általmegen, Mikmásnál rakja le az ő
hadakozó terhes szerszámait.
29. Általmennek a réven; Gébába térnek szállásra, Ráma megrémül,
Gibea, Saulnak * városa elfut.
30. Gallimnak népe, emeled fel a te szódat, hogy hallják meg mind *
Láis városig, és hallja meg a nyavalyás Anatót!
31. Madména megindul, Gébimnek lakosai egybegyülnek.
32. Nób városba megyen a nap fenn lévén, hogy ott megálljon: Az ő
kezét felemeli a Sion leányinak hegye ellen, a Jérusálem halma ellen.
33. Ímé akkor az Úr, a Seregeknek Ura kivagdalja az ágakat nagy
erővel, annyira hogy a magasságosok kivágattatnak és a felmagasztaltattak
megaláztatnak.
34. És az erdőnek sűrű ágait levágja vassal és a Libánusnak magas
fái hatalmasnak keze által elesnek.