15. RÉSZ.
Moábiták veszedelme.
A Moábiták * felől való terhes prófétálás. Egy éjjel elpusztúl a
Moábitáknak Ar nevű városok és kivágattatik a Moábitáknak Kir nevű városok is,
egy éjjel elpusztíttatik és kivágattatik!
2. Felmennek a Moábiták Bájitba, és Díbonba, magas templomokba nagy
sírással. Nébo és Medéba városon jajgatnak a Moábiták, mindeneknek fejeken
kopaszság lészen, * és szákállokat mind lenyírik;
3. Az ő úrczáin gyászruhába öltöznek, az ő házainak felső részein
és az utczákon kiki jajgat, és keservesen sír!
4. Akkor felkiált * Hesbon és Elealé város, annyira, hogy az ő
kiáltások meghallassék mind Jáhas városig. Annakokáért Moábnak erős vitézei is
kiáltanak, és az ő szíve megfélemlik.
5. Az én szívem kiáltja a Moábitákat, és annak végvárait mind Zoár
városig, mint egy három esztendős tulok; mert a Luhit hágóján * nagy sírással
mennek fel, és a Horonaim után az ő romlásokat keserűséggel jajgatják.
6. Mert a Nimra városbelieknek vizek elfogy; annakokáért elszárad a
pázsit, elfogy a fű és semmi zöldellő nem lészen.
7. Azért kiki az ő gazdagságát és jószágát, a fűzfák patakja mellé
hordja.
8. Mert a kiáltás elkerüli mind a Moáb határát, az ő jajgatása mind
Eglaimig, és Beér-Elimig hallatik az ő jajgatása;
9. Mert a Dinom vizei bételnek vérrel, mikor én megnevelem a Dimon
vizeit a Moábitáknak vérekkel: a kik pedig a Moábiták közzűl elszaladnak,
bocsátok azokra oroszlánt, azonképen a földnek maradékira!