15. RÉSZ.

Moábiták veszedelme.

A Moábiták * felől való terhes prófétálás. Egy éjjel elpusztúl a Moábitáknak Ar nevű városok és kivágattatik a Moábitáknak Kir nevű városok is, egy éjjel elpusztíttatik és kivágattatik!

2. Felmennek a Moábiták Bájitba, és Díbonba, magas templomokba nagy sírással. Nébo és Medéba városon jajgatnak a Moábiták, mindeneknek fejeken kopaszság lészen, * és szákállokat mind lenyírik;

3. Az ő úrczáin gyászruhába öltöznek, az ő házainak felső részein és az utczákon kiki jajgat, és keservesen sír!

4. Akkor felkiált * Hesbon és Elealé város, annyira, hogy az ő kiáltások meghallassék mind Jáhas városig. Annakokáért Moábnak erős vitézei is kiáltanak, és az ő szíve megfélemlik.

5. Az én szívem kiáltja a Moábitákat, és annak végvárait mind Zoár városig, mint egy három esztendős tulok; mert a Luhit hágóján * nagy sírással mennek fel, és a Horonaim után az ő romlásokat keserűséggel jajgatják.

6. Mert a Nimra városbelieknek vizek elfogy; annakokáért elszárad a pázsit, elfogy a fű és semmi zöldellő nem lészen.

7. Azért kiki az ő gazdagságát és jószágát, a fűzfák patakja mellé hordja.

8. Mert a kiáltás elkerüli mind a Moáb határát, az ő jajgatása mind Eglaimig, és Beér-Elimig hallatik az ő jajgatása;

9. Mert a Dinom vizei bételnek vérrel, mikor én megnevelem a Dimon vizeit a Moábitáknak vérekkel: a kik pedig a Moábiták közzűl elszaladnak, bocsátok azokra oroszlánt, azonképen a földnek maradékira!