23. RÉSZ.
Jövendölés a Tírusbeliekről.
Tírus * város ellen való terhes jövendőmondás: Jajgassatok
Társisnak # hajói: mert elrontatott Tírus annyaira, hogy egy ház is ne legyen
benne, és semmi menetel ne legyen oda Kittim földéből, minekutánna e romlás nékik tudtokra lészen.
2. Hallgassatok ti szigetekben lakozók, te Sídonnak kalmára, kik a
tengeren általeveztetek, kik tégedet becsültek vala.
3. A Nílus mellet termett vetemény
sok vizekben vagyon, az ő élése a folyóvíznek áradása; és volt sok
nemzetségnek váltó helye.
4. Szégyeneljed meg magadat Sídon városa: mert azt mondja a tenger,
és a tenger erőssége mondván: Nem voltam nehézkes, nem szültem, nem neveltem
fel ifjakat, és nem tartottam fel szűzeket.
5. Mihelyt a hír Égyiptomba jut, bánkódni fognak e híren, mint a
Tírusbeliek.
6. Menjetek által a nagy tengeren, jajgassatok szigetnek lakosai!
7. Ez é a ti örvendező várostok, melly sok időtől fogva kérkedik
régiségével? De az ő lábai viszik őtet messze földre bujdosni.
8. Kicsoda végezte ezt ama * Fejedelmek Tírus felől, kinek
kereskedői Fejedelmek, és kalmárai e földnek Tiszteletesei?
9. A Seregeknek Ura végezte ezt: hogy meggyalázná minden
dicsekedőknek kevélységeket, hogy gyalázatosokká tenné azokat, kik e földön
Tiszteletesek.
10. Szaladj ki hamar a te földedből mint a folyóvíz, Társisnak
leányához, nem lészen többé erőssége Tírusnak.
11. Az Isten az ő kezét kiterjesztette a tenger ellen,
megrettentette az országokat. Az Úr adott parancsolatot Kanaán felől, hogy
elvesztené az ő erősségeit.
12. Ezt mondván: Nem örülsz többé te megszeplősittetett szűz
Sídonnak leánya: Kelj fel, menj el * Kittimbe; de ott is nem lészen nyugodalmad
néked.
13. Ímé a Káldeusok földe nem volt először kiváltképen való nép;
Assur fundálta azt a pusztának lakosiból, építének várakat, emelének palotákat:
elronták az Assúr birodalmát.
14. Jajgassatok * Társisnak hajói: mert elpusztíttatott a ti
erősségtek.
15. És lészen az időben, minekutánna Tírus városra hetven esztendeig * feledékenységben lészen, egy
Király életének esztendei szerint, a hetven esztendő elmulván, a tisztátalan
személynek természeti szerint énekel Tíus.
16. Végy hegedűt kezedbe, kerüld a várost te elfelejtett
tisztátalan parázna: énekelj erősen, hosszan énekelj, hogy megemlékezzenek
rólad!
17. És a hetven esztendő után meglátogatja az Úr Tírust; de az
ismét az ő kereskedésére tér és paráználkodik e öldnek minden országival,
mellyek vagynak a föld színén:
18. Végezetre az ő kereskedése és árúja az Úrnak szenteltetett
lészen: el nem rejtik, sem el nem titkolják: hanem az ő kereskedések azoké
lészen , kik az Úr előtt lakoznak, hogy eleget egyenek és jól megruháztassanak.