25. RÉSZ.
Hálaadó ének. Hívek szabadulása.
Uram, én Istenem vagy te, felmagasztallak tégedet, a te nevedet
hirdetem: mert csuda dolgokat cslekedtél, a te régtől fogva való tanácsid
erősek, állhatatosok;
2. Mert a városból nagy rakás követ tettél, az erős városból
omlást, a várost tetted idegenek palotájává, hogy város ne legyen, és soha
örökké meg nem épül!
3. Annakokáért az erős népek dicsőitenek tégedet, a hatalmas
pogányok városai félnek téged;
4. Mert voltál erőssége az erőtlennek, erősség a szűkölködőnek az ő
nyomorúságában, oltalom a szélvész ellen, árnyék a hévség ellen, mikor a
kegyetleneknek indulatjok hasonlatos volna a kőfal rontó árvizhez.
5. Mint a nagy hévséget a szárazságnak idején, te lecsendesíted az
idegeneknek háborgásokat, mint a hévséget sűrű felleggel; a képen a kegyetlenek
kegyetlenségét megzabolázod.
6. És a Seregeknek Ura szerez minden népeknek e hegyen lakodalmat
kövér állatokból, megtisztult borból, meghizlalt állatokból, seprejétől
megtisztult borból.
7. És elveszi e hegyen a borítéknak ábrázatját, melly minden
népeket béborított, és a fedelet, mellyel minden népek béfedeztettek.
8. Elveszti * e halált mind örökké, és eltörli az Úr Isten a
könnyhullastást minden orczákról, és az ő népének gyalázatját elveszi mind az
egész öldön: mert az Úr szólott!
9. És ezt mondja a nép akkor: Ímé ez a mi Istenünk, vártuk őtet, és
megtart minket: ez az Úr, a kit vártunk; örüljünk és örvendezzünk az ő
szabadításában;
10. Mert nyugoszik az Úrnak keze e hegyen, és megcsépeltetik * Moáb
az ő helyében, mint a polyva megcsépeltetik a ganéjozásra.
11. És kiterjeszti kezeit ő köztök, miképen az úszó ember
kiterjeszti kezeit az úszásra, és megalázza az ő kevélységét, kezeinek
erősségével.
12. És a te magas kőfalaidnak erősségét lerontja, megalázza, elveti
a földre a porba.!