25. RÉSZ.

Hálaadó ének. Hívek szabadulása.

Uram, én Istenem vagy te, felmagasztallak tégedet, a te nevedet hirdetem: mert csuda dolgokat cslekedtél, a te régtől fogva való tanácsid erősek, állhatatosok;

2. Mert a városból nagy rakás követ tettél, az erős városból omlást, a várost tetted idegenek palotájává, hogy város ne legyen, és soha örökké meg nem épül!

3. Annakokáért az erős népek dicsőitenek tégedet, a hatalmas pogányok városai félnek téged;

4. Mert voltál erőssége az erőtlennek, erősség a szűkölködőnek az ő nyomorúságában, oltalom a szélvész ellen, árnyék a hévség ellen, mikor a kegyetleneknek indulatjok hasonlatos volna a kőfal rontó árvizhez.

5. Mint a nagy hévséget a szárazságnak idején, te lecsendesíted az idegeneknek háborgásokat, mint a hévséget sűrű felleggel; a képen a kegyetlenek kegyetlenségét megzabolázod.

6. És a Seregeknek Ura szerez minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér állatokból, megtisztult borból, meghizlalt állatokból, seprejétől megtisztult borból.

7. És elveszi e hegyen a borítéknak ábrázatját, melly minden népeket béborított, és a fedelet, mellyel minden népek béfedeztettek.

8. Elveszti * e halált mind örökké, és eltörli az Úr Isten a könnyhullastást minden orczákról, és az ő népének gyalázatját elveszi mind az egész öldön: mert az Úr szólott!

9. És ezt mondja a nép akkor: Ímé ez a mi Istenünk, vártuk őtet, és megtart minket: ez az Úr, a kit vártunk; örüljünk és örvendezzünk az ő szabadításában;

10. Mert nyugoszik az Úrnak keze e hegyen, és megcsépeltetik * Moáb az ő helyében, mint a polyva megcsépeltetik a ganéjozásra.

11. És kiterjeszti kezeit ő köztök, miképen az úszó ember kiterjeszti kezeit az úszásra, és megalázza az ő kevélységét, kezeinek erősségével.

12. És a te magas kőfalaidnak erősségét lerontja, megalázza, elveti a földre a  porba.!