28. RÉSZ.

Jövendölés Izráel és Júda ellen.

Jaj a kevélység * koronájának, az Efraim részeginek és az ő dicsőséges ékességének elhulló virágának, a kövér völgy Fejedelmeinek, kik a bor miatt tántorognak?

2. Ímé egy erős és hatalmas jő az Úrtól, hasonlatos a sűrű kőesőhöz, a veszedelmes forgószélhez, az erős kiáradott vizeknek áradásához, ki mindeneket a földhöz ver csak egy kezével.

3. Lábbal tapodtatnak meg a kevélység koronája és az Efraim részegesei.

4. És úgy lészen dolga az ő dicsőséges ékeségének elhulló virágának, melly az idején megért gyümölcsnek, az őszi gyümölcs előtt, mellyet mihelyt valaki meglát, mihelyt kezébe veszi, azonnal elnyeli!

5. Az napon a Seregeknek Ura lészen ékes koronája és szép koszoruja az ő maradék népének.

6. És itéletnek lelke annak, ki az itélőszékben ül, és erőssége azoknak, kik az ellenséget mind az ő kapujokig vágják.

7. De ezek is a bor miatt tévelygettek, és a részegitő ital miatt tévelygettek: mind a Pap, mind a Próféta tévelygettek a részegitő ital miatt, a borba merültek, tévelygettek a részegségben, tévelgyettek a látásban, megütköztek az itéletben;

8. Mert minden asztalok annyira megtöltek okádással és undoksággal, hogy semmi üres hely nincsen azoktól.

9. Kit tanithatna a Tanitó tudományra, és kivel értethetné meg azt, a mit hallott? azokkal é, kiket a téjtől elszakasztottak, és a csecstől elválasztottak?

10. Mert egy parancsolat után másra, más után harmadra, egyik tanitás után másra, más után harmadra, egszer is kevéssé, másszor is kevéssé kell őtet tanítani;

11. Mivelhogy idegen szóval, * és idegen nyelvvel szólt Isten e népnek.

12. Mert megmondotta nékik: Ez a nyugalom, a megfáradtat nyugassátok meg! ez a nyugalom; és nem akarák hallani!

13. Lészen azért az Úr beszéde nékik, egyik parancsolat után másik, másik után harmadik, egyik tanács után másik, másik után harmadik, egyszer is kevés, másszor is kevés. Áannakokáért elmennek és hátra esnek, megromlanak és meghálóltatván megfogatnak.

14. Annakokáért halljátok az Úr beszédét, ti csúfoló férjfiak, ti, kik a Jérusálem népén uralkodtok!

15. Mivelhogy azt mondjátok: A halállal frigyet tettünk: és a koporsóval kötést kötöttünk: az eláradott ostor minket általmegyen, mi hozzánk nem érkezik; mert a hazugságot választottuk oltalomul magunkan, és a hazugság alatt rejtezünk el;

16. Azokáért azt mondja az Úr Isten: Imé én vetek Sionba * követ, próbakövet, drágalátos szegeletkövet, erős fundamentomkövet, a ki hiszen, nem siet az!

17. És az itéletet mértékre vonszom, és az igazságot mértékre, és a kőeső elsepri a hazugságban való reménységet, és az árvizek * elboritják a ti oltalmatokat.

18. Akkor eltöröltetik a halállal való szövetségtek, és a koporsóval való frigyetek nem marad meg, és az országon eláradott ostor eltapod titeket!

19. Mihelyt általmenénd, elragad titeket, általegyen pedig nappal és éjjel minden napon, annyira hogy csak a félelem is megértesse az Istennek hallott beszédét.

20. Mert rövidebb lészen az ágy, hogy nem mint abban elnyujtózhatnék valaki, de kisebb lészen a lepel, hogynem mint azzal belepelhetné magát.

21. Mert miképen a Perázim * hegyén felkél az Úr, és mint a Gibeon # völgyében megharagszik, hogy az ő dolgát tegye, az ő idegen dolgát; hogy az ő cselekedetit cselekedje, az ő idegen cselekedetit.

22. Most azért hagyjátok el a csúfolást, hogy meg nem keményittessenek a ti köteleitek; mert elvégezett * megemésztést hallottam az Úrtól a Seregeknek Urától, mind az egész föld ellen.

23. Vegyétek füleitekbe és halljátok meg az én szómat; figyelmezzetek reá, és halljátok meg az én beszédemet!

24. Avagy mind az egész nap szánt é a szántóember, hogy vessen? barázdolja é a földet, és rontja é az ő földének rögeit?

25. Nemde nem akkor veti é el a ledneket, avagy nem akkor hinté é el a köményt, az ő jó gabonáját és árpáját, vagy tenkelyét az ő mezejében? nem akkor veti é, minekutánna a megszántott földnek szinét megegyenesiti?

26. Azután öszveköti azt a szerint, a mint őtet az ő Istene tanitja.

27. Mert nem vasas boronával törik ki a ledneket, a köményt is nem szekérnek kerekével tapodtatják; mert istáppal verik ki a ledneket, és vesszővel a köményt.

28. A buzát jóllehet csépelik; de nem mindörökké csépelik azt, és az ő szekerének kerekeivel nem mindörökké tapodtatja, sem a lónak lábaival nem örökké töreti azt.

29. Ez is a Seregeknek Urától származott, ki csudálatos az ő * tanácsában, nagyságos az ő cselekedeteiben: