29. RÉSZ.
Jérusálem romlása: Zsidók bünei.
Jaj Árielnek, Árielnek, mondom, a városnak, mellyben lakozott
Dávid, esztendőről esztendőre ölettessenek innepnapokon az áldozatra való
bárányok:
2. Mindazáltal megszoritom Árielt, és lészen keserüség és
szomoruság, és ollyan lészen a város mint Áriel;
3. Mert köröskörül táborral * körülveszlek tégedet, és
megkörnyékezlek téged fából csinált tornyokkal, és erősségeket állitok te
ellened.
4. Annyira hogy megaláztatván a földről szólj, és a porból lészen a
te sugva való szód, és mint az ördöngős jövendőmondóké, ollyan lészen a földről
a te szód, és mintha porból suttogna a te szód.
5. Mert ollyan lészen mint a por, a te ellenségednek soksága, és az
erőseknek soksága, mint a polyva, melly elragatatik a széltől, és lészen
hirtelen és hamar.
6. A Seregeknek Urától látogattatik meg mennydörgéssel,
földindulással és nagy zugással, forgó és háborgó szélvésszel és megemésztő
tűznek lángjával.
7. És ollyan lészen, mint az éjjelilátásnak álma, minden
Pogányoknak sokasága, mellyek hadakoznak Áriel ellen és mindenek kik az ellen
vitézkednek, a kik erősségeket csinálnak az ellen, és megszoritják azt.
8. És ollyan lészen, mint a melly éhező ember álmodozik és álmában
eszik, és mikor felserken, ugyan üres a hasa: és miképen álmodozik a
szomjúhozó, ki álmában iszik, felserken, és ímé ugyan szomjú, és kívánja az
italt; úgy lészen mind azoknak a Pogányoknak sokaságok, a mellyek vitézkednek a
Siono hegye ellen.
9. Mulassatok, és gondolkodjatok erről: Megvakultak, és
megvakítanak egebeket is, megrészegedtek, de nem a bortól: tántorganak, de nem
a részegítő italtól;
10. Hanem béborított az Úr titeket álomnak * lelkével és bézárta a
ti szemeiteket, a Prófétákkal egybe, a ti bölcs Fejedelmiteknek szemeit is
béfedezte.
11. Annakokáért mind ezeknek látása hasonlatos lészen néktek a
bépecsételtetett levélnek beszédihez, mellyet ha adnak az írástudónak, mondván:
Olvasd el, kérlek, ezt! Nem olvashatom; mert bépecsételtetett!
12. Ha pedig adják a levelet annak, a ki nem tud írást, mondván:
Olvasd el, kérlek, ezt! azt feleli: Nem tudok írást;
13. Mert ezt mondá az Úr: Mivelhogy e nép én hozzám közelget *
szájával, és az ő ajakaikkal tiszteltek engemet; az ő szívek pedig távol #
vagyon tőlem; és a melly tisztelettel tiszteltek engemet, emberek
parancsolatjából tanulták azt:
14. Annakokáért ímé én csudadolgokat cselekeszem e néppel, *
csudadolgokat, mondom, és az ő bölcseinek bölcseségek elvesz, és az ő
értelmeseinek értelmek elrejti magát.
15. Jak azoknak, kik az * Úrtól mélységesen elrejtik az ő
tanácsokat, és az ő cselekedeteik setétségben vagynak és azt mondják; Kicsoad #
lát minket, és kicsoda veszen minket eszébe?
16. A mit elmétekben forgattok, bizony ollyan lészen, mint a
fazékasnak sárja! avagy monda é a csinálmány az ő csinálójáról: Nem csinált
engemet: és mondja é az alkotmány az ő * alkotójáról: Nem tudja mit alkot!
17. Nemde nem egy kicsiny, egy kevés idő vagyon é * hátra; és a
Libánus hegy Kármellé változik, és a Kármel ollyannak tartatik mint az erdő?
18. És meghallják az napon, a kik * most siketek, a könyvnek
beszédit, és a homályosságból s a setétségből a vakoknak szemeik látnak.
19. És a szelídek az Úrban örülnek és az emberek között a
szűkölködők vígadnak az Izráelnek Szentében!
20. Mivelhogy semmivé lett a kegyetlen, és meegemésztetett a
csúfoló, és kivágattak, valakik szorgalmatosok voltak a hamisságban.
21. A kik bűnössé teszik vala az embert beszédért, * és hálót
vetnek vala annak, a ki őket a kapuban megfeddi vala, és az igazat elfordítják
vala hamissággal:
22. Azért azt mondja az Úr a Jákób házának, a ki megszabadította
Ábrahámot: Nem szégyenül meeg * immár Jákób, és nem hervad meg immár az ő
orczája.
23. Hanem inkább mikor látja az ő fijait, az én kezeimnek munkáját
ő közte, hogy az én nevemet * szentelik; a Jákóbnak Szentét ők is szentelik, és
az Izráelnek Istenét # félik.
24. És a kik * lélekben tévelygenek vala, megtudják az értelmet, és
a kik zúgolódnak vala, megtanulják a törvényt.