30. RÉSZ.

Jérusálem veszedelme, Babilóniai fogság. Assiriaiak levágatása Jérusálem alatt.

Jaj az engedetlen fiaknak, azt mondja az Úr, kik tanácsot tartanak nálam nélkűl, és oltalmat keresnek magoknak az én lelkem nélkűl, hogy az ő bűnöket megneveljék.

2. Kik Égyiptomba törekednek menni, holott az én számtól tanácsot * nem kérdettek, hogy a Faraó erősségével erősítsék meg magokat, és az Égyiptom árnyéka alá vonják magokat;

3. Mert lészen néktek a Faraó * ereje szégyenetekre, és az Égyiptom árnyékában való reménységtek gylalázatotokra.

4. Mivelhogy voltak az ő * Fejedelmei Zoán városban, és az ő követei Hánes városig mentek.

5. Mindnyájan megszégyenülnek a nép miatt, mell ynékik nem használ, sem segítségre, sem valami haszonra; hanem szégyenekre és * gyalázatjokra lészen.

6. A déli oktalan állatok ellen való terhes jövendőmondás: A nyomorúságnak és szorongatásnak földében hím és nőstény oroszlán kijönek onnét, baziliskus és tüzes szárnyas kígyó, azok ellen a kik viszik az ő gazdagságokat szamarak hátán, és tevéknek hátokon az ő kincseket a népnek, melly * nem használ.

7. Mert az Égyiptombeliek hijába és haszontalan igyekeznek * megsegíteni; azért kiáltom ezt ennek: a ti erősségtek # ebben vagyon, ha csendességben lésztek!

8. Most annakokáért eredj el, írd táblára ezt ő nálok, és írd bé könyvbe is azt, hogy legyen az utolsó időben, és mind örökké bizonyságul:

9. Mert engedetlen nép ez, hazug * fiak, olly fiak kik nem akarják hallani az Úr törvényét.

10. Kik az mondják a Látóknak: Ne lássatok! és a Bölcseknek: Ne lássatok nékünk igazakat; hanem szóljatok nékünk hízelkedő # beszédeket, lássatok csúfolásokat! *

11. Távozzatok el az útról, térjetek el az ösvényről, szünjék meg tőlünk az Izráelnek Szente!

12. Azért azt mondja az Izráel Szente: Mivelhogy megutáljátok e beszédet, és biztok álnokságban, és hamisságban és ahoz támaszkodtok:

13. Azért lészen néktek a hamisság hasonlatos a leesendő kőfalnak hasadásához, vagy a magas kidüllyedett kőfalhoz, mellynek leomlása hirtelen, * egy szempillantásban lészen.

14. Mellynek romlása hasonlatos lészen a fazekasok * edényének romlásához, melly minden kimélés nélkül eltöretik, annyira hogy annak cserepei között nem találtatik olly cserép, mellyben szenet vihetnének a tűzből, vagy vizet meritenének a kutból;

15. Mert igy szól az Úr Isten, az Izráelnek Szente: Nyugodalomban és csendességben * maradhattok meg: csendességben és reménységben lészen a ti erősségtek: de nem akarátok.

16. Hanem azt mondtátok: Semmiképen nem akarjuk, hanem lóra ülvén futunk; azért futtok: és gyors állatokon nyargalunk, azért gyorsak lésznek azok, a kik titeket kergetnek.

17. Ezer ember futamodik el egynek megriasztása * előtt, ötnek riasztása előtt mindnyájan elfutamodtok, míg nem ugy maradtok, mint a hajónak árboczfája a hegynek tetején, és hasonlatosok lésztek a halmon való zászlóhoz!

18. És annakokáért vár * titeket az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért magasztalja fel magát, hogy megkegyelmezzen néktek; mert itéletnek Istene az Úr: Boldogok mind azok, a kik várják őtet?

19. Mert a nép Sionban lakozik, és Jérusálemben, azután nem sirsz; könyörülvén könyörül rajtad a te kiáltásodnak szavára, mihelyt hallandja azt, megfelel néked.

20. És jóllehet az Úr keserüségnek kenyerét adja néktek, és nyomorúságnak vizét; de nem távozik el többé tőled a te Tanitód és szemid látják a te Tanitódat.

21. És a te füleid hallják az utánnad kiáltónak szavát, ki ezt mondja: Ez amaz út, ezen járjatok, mikor vagy jobb kézre vagy balkézre elhajlotok;

22. És megfertőztetitek a ti ezüstötökből csinált bálványonak szépségét, és aranyatokból öntött bálványoknak öltözetit; eltávoztatod azokat mint a havi kórságosnak tisztátalanságát, és azt mondod annak: Eredj * dolgodra innét!

23. És ád akkor * az Isten esőt a te magodra, mellyel a földet bévetetted, annyira, hogy a kenyér a földnek termése bőséges és kövér legyen; a te barmaid is széles mezőn legeltetnek:

24. A te ökrid is és szamaridnak vemhéi, mellyek a földet szántják, tiszta abrakot esznek, mellyet megszórtak szórólapáttal és rostával.

25. És lésznek minden magas hegyen, és minden magas halmon, patakok, vizeknek folyásai a nagy öldöklésnek napján, mikor leesnek a tornyok.

26. És a holdnak világossága lészen ollyan, mint a napnak világossága; a napnak pedig világossága hétszer nagyobb lészen, mint hét napnak világossága, a melly napon az Úr béköti az ő népnének romlását, és annak vereségének sebét meggyógyítja.

27. Ímé az Úrnak neve jő nagy messzünnen, kinek orczája ég, és az ő terhe nehéz, kinek ajakai bétöltek haraggal, és az ő nyelve, mint a megemésztő tűz!

28. És az ő lehellése mint a megáradott patak melly torkig ér, hogy a Pogányokat megrostálja, mignem semmivél lésznek, és mint az ide s tova hordozó * zabola a népeknek szájokban.

29. Énekeltek a képen, mint az éjszak, mellyen az innepnek szentelésére készültök, és a ti sziveteknek öröme lészen, mint annak, a ki sippal megyen, hogy felmenjen az Úrnak hegyére az Izráelnek erős Istenéhez!

30. És az Úr megzendíti az ő szavának hatalmasságát, és az ő karjának alászálását megmutatja az ő megbusult haragjában, és megemésztő tűznek lángjában, pusztitással, áradással és kőesővel;

31. Mert az Úrnak beszéde által megrontatik az Assiriabeli * Király, ki egyebeket vesszővel vert.

32. És valahová megen, a vessző ugyan hozzá ragasztatott lészen, mellyet az Úr vet ő reá; dobokkal és hegedűkkel és az ő keze felemelésének harczával hadakozik ő ellene.

33. Mert megkészittetett eleitől fogva a Tófet, a Királynak is megkészittetett, mélységesen és szélesen csinálta az Isten azt, mellynek égése tűz és sok fa, az Úrnak fuvallása gyujtja meg azt, mintegy kénkőnek patakjával.