31. RÉSZ.

Égyiptomi segedelem, Assirius levágatása.

Jaj azoknak, kik Égyiptomba * mennek segitségért, és támaszkodnak a lovakhoz, és reménységeket vetik a szekerekben, mivelhogy sokak! és a lovagokban, mivelhogy felette igen erősek: és nem tekintettek az Izráel Szentére, és az Urat nem keresték meg.

2. De ő is bölcs, és hoz veszedelmet, és az ő beszédit nem változtatja el; hanem a gonoszoknak házok ellen támad, és azok ellen, kik segitségül vagynak a hamisság cselekedőinek.

3. Az Égyiptombeliek pedig emberek, és nem * istenek, és az ő lovaik test, és nem lelkek. Azért ha az Úr kiterjeszti kezét, elromol a segitő, elesik a megsegittetett is, és egetembe mind ezek elvesznek;

4. Mert ezt mondá nékem az Úr: Mint az orditó orószlán, és a gyermekded oroszlán az ő prédája mellett, mikor a pászutorok sereggel gyülnek ő ellene, azoknak szavoktől meg nem retten, és az ő sokaságok előtt meg nem alázza magát: azonképen leszáll a Seregeknek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyért, * és az ő halmáért.

5. Mint a repeső * madarak, azonképen oltalmazza a Seregeknek Ura Jérusálemet, oltalmazván megszabaditja, és körülte járván megtartja.

6. Térjetek meg ahoz, kit a ti hitetlenségtekkel felingerlettetek, ti Izráel fijai!

7. Mert a napon minden ember elveti az ő ezüst bálványit és arany * bálványit, mellyeket csináltak néktek a ti kezeitek bünre;

8. És elesik akkor az Assariai hadd, fegyver miatt; de nem ember fegyvere miatt, és nem ember fegyvere emészti meg azt, és a fegyver előtt elszalad, és az ő erőseinek szivek elolvad.

9. És a félelem miatt az ő várához folyamodik és megrémülnek az ő Fejedelmi a zászlótól, azt mondja az Úr, kinek tüze vagyon * Sinoban, és kemenczéje Jérusálemben!