31. RÉSZ.
Égyiptomi segedelem, Assirius levágatása.
Jaj azoknak, kik Égyiptomba * mennek segitségért, és támaszkodnak a
lovakhoz, és reménységeket vetik a szekerekben, mivelhogy sokak! és a
lovagokban, mivelhogy felette igen erősek: és nem tekintettek az Izráel
Szentére, és az Urat nem keresték meg.
2. De ő is bölcs, és hoz veszedelmet, és az ő beszédit nem
változtatja el; hanem a gonoszoknak házok ellen támad, és azok ellen, kik
segitségül vagynak a hamisság cselekedőinek.
3. Az Égyiptombeliek pedig emberek, és nem * istenek, és az ő
lovaik test, és nem lelkek. Azért ha az Úr kiterjeszti kezét, elromol a segitő,
elesik a megsegittetett is, és egetembe mind ezek elvesznek;
4. Mert ezt mondá nékem az Úr: Mint az orditó orószlán, és a
gyermekded oroszlán az ő prédája mellett, mikor a pászutorok sereggel gyülnek ő
ellene, azoknak szavoktől meg nem retten, és az ő sokaságok előtt meg nem
alázza magát: azonképen leszáll a Seregeknek Ura, hogy hadakozzék a Sion
hegyért, * és az ő halmáért.
5. Mint a repeső * madarak, azonképen oltalmazza a Seregeknek Ura
Jérusálemet, oltalmazván megszabaditja, és körülte járván megtartja.
6. Térjetek meg ahoz, kit a ti hitetlenségtekkel felingerlettetek,
ti Izráel fijai!
7. Mert a napon minden ember elveti az ő ezüst bálványit és arany *
bálványit, mellyeket csináltak néktek a ti kezeitek bünre;
8. És elesik akkor az Assariai hadd, fegyver miatt; de nem ember
fegyvere miatt, és nem ember fegyvere emészti meg azt, és a fegyver előtt
elszalad, és az ő erőseinek szivek elolvad.
9. És a félelem miatt az ő várához folyamodik és megrémülnek az ő
Fejedelmi a zászlótól, azt mondja az Úr, kinek tüze vagyon * Sinoban, és
kemenczéje Jérusálemben!