34. RÉSZ.

Edomiták romlása.

Jöjjetek elő Pogánynépek és halljátok, és nemzetségek vegyétek eszetekbe; hallja meg a föld, és annak teljessége, e földnek kereksége, és annak minden termései.

2. Mert az Úrnak buzgó haragja vagyon minden Pogányok ellen, és busulása azoknak minden sokaságokban; veszedelemre rendelte azokat, adja azokat halálra.

3. És azoknak megölettetteik elvettetnek, és azoknak holttesteiknek büzi felmegen, és a hegek megolvadnak azoknak vérek * miatt.

4. Az egeknek minden seregei is megsenyved, és egybehajtatnak az Egek mint a hártyák, és azoknak minden seregek lehull, * miképen lehull a szőlőnek levele, és miképen lehull a figének levele;

5. Mert megrészegittetett * az Égben az én fegyverem, és imé az Edomitákra leszáll az itéletre, és a népre, mellyet veszedelemre rendeltem!

6. Az Úrnak fegyvere megteljesedik vérrel, meghízik kövérséggel, a bárányoknak és bakoknak vérekkel, a kosok veséiknek kövérével, mikor az Úrnak áldozatja lészen * Boczrában, és nagy öldöklés az Edomiták földökön.

7. Elhullanak az unikornisok is ő velek, és a tulkok az erős bikákkal, annyira hogy megrészegedjék az ő földök * vérrel, és az ő porok meghizzék kövérséggel.

8. Mikor az Úr bosszuállásának napja, a büntetésnek esztendeje lészen a * Sionért.

9. Azokáért az ő patakjai változnak fenyőviasszá, és az ő pora kénkővé, és lészen az ő földe égő fenyőviasz gyanánt.

10. Éjjel és nappal el nem oltatik, mind örökké felmegen az ő * füsti, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki azon által nem megyen.

11. Hanem örökség szerint birja azt a publikán * madár és a bagoly, az eszterág és holló lakja azt: és a pusztaságnak lineáját, és a hijábavalóságnak köveit terjeszti ki arra.

12. Annak Főembereit a Királyságra hivják; de senki nem lészen ott arravaló, és minden ő Fejedelmei semmik lésznek.

13. És az ő palotáiban töviseknek soksága nevekedik, csalán, és bogácskoró az ő erősségeiben, és lészen sárkányoknak hajléka, struczmadarak tornácza.

14. És előtalálják az erdei vadak a mezei vadakat, és a vad ember kiált az ő társának; ott nyugszik a boszorkány is és ott talál nyugalmas helyet.

15. Ott rak fészket a bagoly és tojik, és ott költi ki minekutánna melengette az ő tojásit annak árnyékában; oda gyűlnek a saskeselyűk is, egyik a másikkal.

16. Keressétek meg az Úrnak önyvében, és olvassátok meg, ezeknek egy hijjok nem lészen, ezek közzűl egyik sem fosztatik meg az ő társától: mert az én szájam parancsolata ezeket; és ő gyüjti az ő lelkével azokat oda a helyre.

17. És ő vetette el az ő nyilokat és az ő keze osztotta el azt nékik mértékkel; mind örökké * bírják azt, nemzetségről nemzetségre laknak abban.