34. RÉSZ.
Edomiták romlása.
Jöjjetek elő Pogánynépek és halljátok, és nemzetségek vegyétek
eszetekbe; hallja meg a föld, és annak teljessége, e földnek kereksége, és
annak minden termései.
2. Mert az Úrnak buzgó haragja vagyon minden Pogányok ellen, és
busulása azoknak minden sokaságokban; veszedelemre rendelte azokat, adja azokat
halálra.
3. És azoknak megölettetteik elvettetnek, és azoknak holttesteiknek
büzi felmegen, és a hegek megolvadnak azoknak vérek * miatt.
4. Az egeknek minden seregei is megsenyved, és egybehajtatnak az
Egek mint a hártyák, és azoknak minden seregek lehull, * miképen lehull a
szőlőnek levele, és miképen lehull a figének levele;
5. Mert megrészegittetett * az Égben az én fegyverem, és imé az
Edomitákra leszáll az itéletre, és a népre, mellyet veszedelemre rendeltem!
6. Az Úrnak fegyvere megteljesedik vérrel, meghízik kövérséggel, a
bárányoknak és bakoknak vérekkel, a kosok veséiknek kövérével, mikor az Úrnak
áldozatja lészen * Boczrában, és nagy öldöklés az Edomiták földökön.
7. Elhullanak az unikornisok is ő velek, és a tulkok az erős
bikákkal, annyira hogy megrészegedjék az ő földök * vérrel, és az ő porok
meghizzék kövérséggel.
8. Mikor az Úr bosszuállásának napja, a büntetésnek esztendeje
lészen a * Sionért.
9. Azokáért az ő patakjai változnak fenyőviasszá, és az ő pora
kénkővé, és lészen az ő földe égő fenyőviasz gyanánt.
10. Éjjel és nappal el nem oltatik, mind örökké felmegen az ő *
füsti, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki azon által nem
megyen.
11. Hanem örökség szerint birja azt a publikán * madár és a bagoly,
az eszterág és holló lakja azt: és a pusztaságnak lineáját, és a
hijábavalóságnak köveit terjeszti ki arra.
12. Annak Főembereit a Királyságra hivják; de senki nem lészen ott
arravaló, és minden ő Fejedelmei semmik lésznek.
13. És az ő palotáiban töviseknek soksága nevekedik, csalán, és
bogácskoró az ő erősségeiben, és lészen sárkányoknak hajléka, struczmadarak
tornácza.
14. És előtalálják az erdei vadak a mezei vadakat, és a vad ember
kiált az ő társának; ott nyugszik a boszorkány is és ott talál nyugalmas
helyet.
15. Ott rak fészket a bagoly és tojik, és ott költi ki minekutánna
melengette az ő tojásit annak árnyékában; oda gyűlnek a saskeselyűk is, egyik a
másikkal.
16. Keressétek meg az Úrnak önyvében, és olvassátok meg, ezeknek
egy hijjok nem lészen, ezek közzűl egyik sem fosztatik meg az ő társától: mert
az én szájam parancsolata ezeket; és ő gyüjti az ő lelkével azokat oda a
helyre.
17. És ő vetette el az ő nyilokat és az ő keze osztotta el azt
nékik mértékkel; mind örökké * bírják azt, nemzetségről nemzetségre laknak
abban.