38. RÉSZ.

Ezékiás betegsége, és meggyógyulása.

Az napokban halálos betegségbe * esék Ezékiás; és Ésaiás Próféta, Ámósnak fija hozzá menvén, monda néki: Ezt mondja az Úr: Adja parancsolatokat házadnépének: mert meghalsz te, és nem élsz.

2. Annakokáért Ezékiás arczal a falhoz fordulván, könyörge az Úrnak.

3. És monda: Kérlek Uram emlékezzél meg arról, hogy én jártam te eltőted igazságban, és tökéletes szívvel, és hogy azt míveltem, a mi te előtted jó volt: és síra Ezékiás felette nagy sírással. *

4. Akkor szóla az Úr Ésaiásnak, mondván:

5. Eredj el és mond meg Ezékiásnak: Ezt mondja az Úr, Dávidnak a te atyádnak Istene: Meghallottam a te imádságodat, láttam a te siralmidat, ímé én meghosszabbítom a te életedet tizenöt esztendővel.

6. Az Assiriabeli Király kezéből is megszabadítlak tégedet és e várost, és megoltalmazom e várost.

7. És e légyen néked jeled az Úrtól, hogy megteljesíti ezt az Úr, a mit mondott;

8. Ímé * én visszahozom ama grádicsoknak árnyékát, melly jár az Akháztól jegyeztetett grádicsokon a nappal egyetemben visszahozom, mondom, tizgrádicscsal: és visszatére a nap tiz grádicscsal azon grádicsokon mellyeken aláment vala.

9. Ezékiásnak Júda Királyának írása, mikor megbetegült volna, és betegségéből meggyógyult volna;

10. Én azt mondom vala: Az én életem idejének megröviditésekor a koporsó kapujára kell mennem, az én esztendeimnek több részétől megfosztatom!

11. Ezt is mondom vala: Nem látom az Urat, az Urat az élőknek * földökben; nem látom többé az embert e világnak lakói között;

12. Az én életem elvitetik, és eltávozik én tőlem, mint a pásztoroknak hajlékok az én életemet elszakaszottam, mint a takács elszakasztja a fonalat, betegséggel vág ki engemet az Isten! reggeltől fogva estvéig megölsz engemet!

13. Gondolám vala reggel, hogy mint az oroszlán, a képen megrontja Isten minden tetemimet; reggeltől fogva éjszakáig, hogy megölsz te engemet!

14. Mint a daru és a fecske, a kpen csivogok vala; nyögök valamint a galamb: az én szemeim felemelkednek vala a * magasságba: Uram, erőszakot szenvedek, adj nyugalmat nékem!

15. Mit mondjak? Szóla nékem; és megteljesíté a mit monda: Az én életemnek minden idejében lelkemnek keserűségében járok!

16. Uram, mint azoknak is, kik az én életemnek esztendei után élnek, tudtokra lészen az én lelkemnek élete hogy engem elaltattál és * megelevenítettél.

17. Ímé a békességnek idején keserűség esék rajtam; de te hozzám való szerelmedből megszabadítád az én életemet * a koporsóból: mert hátad megé vetéd minden bűneimet.

18. Mert nem a koporsó tészen * rólad vallást, nem a halál dícsér téged: nem várják, a kik koporsóba szállanak, a te igazságodat:

19. Az élő, az élő * dícsér téged mint én most: az atya a fiaknak hirdeti a te igazságodat.

20. Az Úr jelen vagoyn az én * megtartásomra; azért az én énekimet énekeljük életünknek minden napjaiban az Úrnak házában!

21. Megmondotta vala pedig Ésaiás: Vegenek egy csomó figét, kössék * a sebre, és meggyógyul.

22. Ezékiás pedig * ezt mondotta vala: Micsoda jele vagyon annak, hgoy én felmegyek az Úr házába?