39. RÉSZ.

Ezékiás megmutatja kincsét a követeknek.

Akkor az időben * Mérodák Baladán, Baladán fija, Babilóniának Királya, külde levelet és ajándékot Ezékiásnak; mert hallotta vala, hogy beteg volt, és meggyógyult volna.

2. Örvendeze pedig ő rajtok Ezékiás, és megmutatá azoknak az ő egész tárházát, ezüstét, aranyát, fűszerszámait, drága kenetit, és minden edényeinek házát, és valami találtatik vala az ő tárházaiban: Semmi nem volt olly, mellyet meg nem mutatott volna nékik ezékiás az ő házában, és minden birodalmában.

3. Annakokáért bémenvén Ésaiás Próféta Ezékiás Királyhoz, monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnét jöttek te hozzád? Kinek monda Ezékiás: messze földről jöttek én hozzám Babilóniából.

4. Monda ismét: Mit látának a te házadban? És monda Ezékiás: Valami az én házamban vagyon, látták, semmi nicsen tárházaimban, mellyet meg nem mutattam volna nékik.

5. És monda Ésaiás Ezékiásnak: Hallgasd meg a Seregek Urának szavát!

6. Ímé napok jőnek, mellyekben elvitetik, valami a te házadban vagyon és valamit eltettek a te eleid mind e mai napig, Babilóniába: semmit nem hagynak meg, azt mondja az Úr!

7. A te fijaid közzűl is, kik tőled származnak, a kiket te nemzesz, * elvisznek, hogy legyenek udvari szolgák a Babilóniabeli Király palotájában.

8. És monda Ezékiás Ésaiásnak! Jó az Úrnak beszéde, mellyet szólál! Azután monda: Csek legyen békesség és állandóság az én életemben!