39. RÉSZ.
Ezékiás megmutatja kincsét a követeknek.
Akkor az időben * Mérodák Baladán, Baladán fija, Babilóniának
Királya, külde levelet és ajándékot Ezékiásnak; mert hallotta vala, hogy beteg
volt, és meggyógyult volna.
2. Örvendeze pedig ő rajtok Ezékiás, és megmutatá azoknak az ő
egész tárházát, ezüstét, aranyát, fűszerszámait, drága kenetit, és minden
edényeinek házát, és valami találtatik vala az ő tárházaiban: Semmi nem volt
olly, mellyet meg nem mutatott volna nékik ezékiás az ő házában, és minden birodalmában.
3. Annakokáért bémenvén Ésaiás Próféta Ezékiás Királyhoz, monda
néki: Mit szólának ez emberek, és honnét jöttek te hozzád? Kinek monda Ezékiás:
messze földről jöttek én hozzám Babilóniából.
4. Monda ismét: Mit látának a te házadban? És monda Ezékiás: Valami
az én házamban vagyon, látták, semmi nicsen tárházaimban, mellyet meg nem
mutattam volna nékik.
5. És monda Ésaiás Ezékiásnak: Hallgasd meg a Seregek Urának
szavát!
6. Ímé napok jőnek, mellyekben elvitetik, valami a te házadban
vagyon és valamit eltettek a te eleid mind e mai napig, Babilóniába: semmit nem
hagynak meg, azt mondja az Úr!
7. A te fijaid közzűl is, kik tőled származnak, a kiket te nemzesz,
* elvisznek, hogy legyenek udvari szolgák a Babilóniabeli Király palotájában.
8. És monda Ezékiás Ésaiásnak! Jó az Úrnak beszéde, mellyet szólál!
Azután monda: Csek legyen békesség és állandóság az én életemben!