40. RÉSZ.

Krisztus eljövetele a testben: Istennek kiábrázolása. Isteni oltalom.

Vígasztaljátok, vígasztaljátok az én népemet, azt mondja a ti Istentek.

2. Szóljatok Jérusálemnek kedve szerint valókat, és hirdessétek néki, hogy eltölt az ő elrendelt * ideje, hogy megbocsáttatott az ő bűne: hogy kétképen való jutalmat is elvett az Úr kezéből minden ő bűneiért.

3. Kiáltó szó * a pusztában: Tisztítsátok az Úrnak útát, egyengessétek meg a pusztában a mi Istenünknek útát!

4. Minden völgy felmagasztaltatik, és minden hegy és halom megaláztatik, és az egenetlen út egyenessé lészen, és a magas helyek szép térfölddé lésznek!

5. Hogy az Úrnak dicsősége megjelenjék, és minden test egyenlőképen meglássa, hogy az Úrnak szája szólott!

6. A szó ezt mondja vala: Kiálts! * és mondék: Mit kiáltsak? Ezt hogy minden test ollyan mint a fű, és annak szépsége, mint a mezei virág.

7. Megszárad a fű, leesik a virág, mikor az Úrnak szele fuvall arra. bizony ollyan a nép mint a fű!

8. Megszárad a fű, a virág elhull; de a mi Istenünk beszéde megmarad * mind örökké!

9. Magas hegyre menj fel te örömmondó Sion, emeld fel szódat magasan te örömmondó Jérusálem, emeld fel szódat, ne félj, mondjad a Júda városainak: Ímhol jő a ti Istentek!

10. Ímé az Úr Isten * eljő nagy hatalommal, kinek karja erős! Ímé az ő jutalma vele vagyon, és az ő cselekedete ő előtte.

11. Mint a * pásztor, úgy legelteti az ő nyáját, az ő karjával egybegyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, az ellőket gyengén hordozza.

12. Kicsoda mérte meg markával * a vizeket, és arasszal kicsoda mérte meg az Egeket? vagy kicsoda foglalhatja három újja közzé e földnek porát, és kicsoda mérte meg fonttal a hegyeket, és serpenyőben a halmokat?

13. Kicsoda igazgatta az Úrnak Lelkét, vagy ki adott néki * tanácsot vagy tanította őtet?

14. Kitől kérdett tanácsot, és ki tanította őtet? Kicsoda igazgatta őtet az ítéletnek útában, hogy őtet tanítaná bölcseségre, és megmutatná néki az okosságnak útát?

15. Ímé a Pogányok, mint a vedernek cspje, és int a mérőserpenyőben a pornak lángja, ollyanoknak ítéltetnek; Ímé a szigeteket, mint egy kis port, messze elvethetné!

16. A Libánus erdő nem volna néki elég tűznek, és azon való vadak nem elegek volnának néki áldozatra.

17. Minden népek ő előtte * ollyanok, mint a semmi, a seminél és a hijábavalóságnál alábbvalók ő hozzá képest.

18. Kihez hasonlítjátok * tehát az Istent, és micsodát hasonlítotok ő hozzá?

19. A mesterember csinálja a bálványt, és az ötvös aranyozza meg azt, és ő csinál annak ezüst lánczot:

20. A ki szegény, hogy nincs mivel ajándékozza a bálványt, olly fát választ, melly meg ne rothadjon: tudós mestert * keres a bálvány csináláshoz, melly meg ne mozdíttathassék helyéből.

21. Nem tudjátok é? nem hallottátok é? nem mondották é néktek eleitől fogva? nem tanultátok é meg a földnek fundamentomitől fogva?

22. Azt, a ki ül a föld kerekségén, ki előtt a földnek lakosai mint a sáskák: ki az egeket kiterjeszttte mint egy vékony kárpitot, és kiszélesítette azokat, mintegy lakásra való * sátort.

23. Ki a Fejedelmeket * semmivé teszi, e földnek Bíráit úgymint hijábavalósággá teszi.

24. Mintha nem plántáltattak volna, és nem ültettettek volna, és az ő törzsökök meg nem gyökerezett volna a földben. Mert ha reájok fúvall; megszáradnak és a forgószél, mint a pozdorját, elragadja őket.

25. Mihez hasonlítanátok azért engemet, hogy * hasonló volnék ahoz? azt mondja a szent Isten!

26. Emeljékte fel a magasságba a ti szemeiteket, és lássátok meg, kicsoda teremtette * azokat? A ki előhozza azoknak seregét szám szerint, mindeniket nevén szólítja, az ő nagy hatalmassága és erőssége miatt, csak egy híjok is nincs azoknak!

27. Miért mondod Jákób, és miért szólsz Izráel: Eltitkoltatott * úgymond, az én útam az Úrtól, és az én ügyem elmult az én Istenem elől?

28. Nem tudod é? nem hallottad é, hogy az örökké * való Isten, az Úr, ki teremtette a földnek határit, nem fárad és nem lankad meg? az ő bölcseségének # nem mehet senki végére.

29. A megfáradottnak erőt ád, és a kinek nincs ereje, erejét megsokasítja.

30. Meglankadnak és megfáradnak a gyermekek, és az ifjak elesvén elesnek.

31. De a kik az Úrban bíznak, azoknak erejek megújul és szárnyokkal magasságra repülnek mint a saskeselyűk: futnak, és nem fáradnak el; járnak, és nem lankadnak meg.