41. RÉSZ.

Bálványimádók; Istenben való bizodalom: Bálványok: Krisztusnak eljövetele.

Hallgassatok csendességgel engem ti szigetben lakozók, és a népek végyenek eerőt: Jöjjenek elő, szóljanak akkor, mindketten egyenlőképen álljunk * perbe.

2. Kicsoda indította vala fel az igazat napkeletről, kiszólítván őtet, hogy az ő lába nyomát kövesse, ő birodalmába adá a Pogányokat, a Királyokat meghódoltatá, hogy adná azokat mint a port az ő fegyvere alá, mint az elragadtatott pozdorját az ő kézíve alá.

3. Kergette azokat, ő pedig békességben megmardott, az úton, a mellyen az ő lábaival nem járt vala.

4. Kicsoda mívelte és cselekedte azt! kicsoda hívja eleitől fogva a nemzetségeket? Én Úr vagyok első, és az utolsókkal is ugyan én vagyok.

5. Láták a szigetben lakozók és megrettenének, a földnek utolsó határin elálmélkodának; egymáshoz közelgetnek és egybegyülnek.

6. Kiki az ő felebarátjának segítséggel vagoyn, és az ő attyafiának azt mondja: Gyorsalkodjál!

7. Az ácsmester indítja az ötvöst, ki az ő pőrölyét az ülőnek verésére megsimítja, és azt mondja: Jó lészen ez a bálványnak megaranyozására, és megerősíti azt vasszegekkel, hogy meg nem mozdulna.

8. De te Izráel, én szolgám, * te Jákób, kit én választottam, Ábrahámnak # én barátomnak magva!

9. Te, kit én a földnek utolsó részéről hoztalak, és azoknak birodalmok alól kihívtalak téged, ezt mondván néked: Én szolgám vagy te: választottalak téged, és meg nem utállak téged.

10. Ne félj; mert én veled vagyok; meg ne rettenj, mert én vagyok a te Istened, ki téged megerősítlek, annakfeleette megsegítlek, és az én igazságomnak jobbkarjával támogatlak téged!

11. Ímé megszégyenülnek, * és meggyaláztatnak, valakik te ellened felgerjednek: ollyanok lésznek mint a semmi, és elvesznek a te ellenségid!

12. Keresed őket, és nem találod meg; a kik veled versengenek, lésznek ollyanok, mint a semmi, és a kik téged háborgatnak, mint a semmik;

13. Mert én vagyok a te Urad Istened, ki a te jobbkezedet fogom, és azt mondom néked: Ne félj, én megsegítlek téged!

14. Ne félj kis férgecske, Jákób, Izráelnek fijai, én segítségűl lészek néked, azt mondja az Úr, és a te Megváltód, az Izráelnek Szente!

15. Ímé én tészlek téged ollyanná, mint az újfogú borona, és a kétélű tőr; megtapodod a hegeket és megrontod, a halmokat is ollyanokká tészed, mint a pozdorja!

16. Megszórod * őket, és a szél elviszi őket, és a forgószél elhányja őket; te pedig örülsz az Úrban, dicsekedel az Izráel szent Istenében!

17. A szűkölködők és a szegények keresnek vizekeet, és nem találnak, az ő nyelvek szomjúság miatt megszáradott; Én Úr, meghallgatom őket, én Izráelnek Istene nem hagyom el őket!

18. A magas hegyeken * folyóvizekeet támasztok, és a mezőknek közepiben forrásokat, a pusztát # vizeknek tavává tészem, és az elhagyatott földet vizeknek folyásivá.

19. A pusztában czédrusfát nevelek, választott czédrust, mirtust, és fenyőfát a pusztában nevelek jegenyefát, szilfát és szép árnyékú fákat;

20. Hogy meglássák és megesmérjék, és eszekbe vegyék, és mindnyájan megértsék, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és az Izráelnek Szente teremtette ezt.

21. Hozzátok elő a ti ügyeteket azt mondja az Úr! hozzátok mellé inden erősségiteket, azt mondja a Jákób Királya!

22. Mondják meg, és jelentsék meg nékünk a következendő dolgokat, a mellyek legelőször lésznek mondjátok meg: és hozzátok hajlunk, és megtudjuk azoknak végét: vagy a mellyek következnek, mondjátok meg nékünk!

23. Mondjátok meg, ezután minémű dolgok lésznek; hogy esmérjük meeg, hogy ti istenek vagytok? vagy cselekedjetek jól vagy gonoszúl, hogy azt látván álmélkodjunk azon mindnyájan?

24. Ímé ti semmiből vagytok, és a ti alkotmányotok is semmiből vagoyn: * utálatos az ember, a ki titeket szeret.

25. És támasztok észak felől ollyat, ki eljöjjön és naptámadatról, ki az én nevemet segítségűl hívja, ki eljövén megtapodja a Fejedelmeket, mint a sárt, és mint a fazékgyártó a sárt.

26. Kicsoda mondotta meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnánk; vagy régtől fogva, hogy ezt mondanánk: Igaz! De senki nincsen, ki megmondotta volna, sem a kinek szava hallatott volna, és senki nincsen, ki a ti beszédeiteket hallaná.

27. ÉN vagoyk a ki eleitől fogva mondom a Sionnak: Ímhol, * ímhol jelen vagyok: és a Jérusálembelieknek adok örömmondót;

28. Mert ha tekintem, egy sincsen, ezek között is nincsen csak egy is, ki tanácsot tudna adni, vagy a kik, mikor kérdem őket, valamit felelhetnének.

29. Ímé mind ezek csak hijábavalóság, semmmi az ő cselekedetek: szél és * hijábavalóság az öntött bálványok.