41. RÉSZ.
Bálványimádók; Istenben való bizodalom: Bálványok: Krisztusnak
eljövetele.
Hallgassatok csendességgel engem ti szigetben lakozók, és a népek
végyenek eerőt: Jöjjenek elő, szóljanak akkor, mindketten egyenlőképen álljunk
* perbe.
2. Kicsoda indította vala fel az igazat napkeletről, kiszólítván
őtet, hogy az ő lába nyomát kövesse, ő birodalmába adá a Pogányokat, a
Királyokat meghódoltatá, hogy adná azokat mint a port az ő fegyvere alá, mint
az elragadtatott pozdorját az ő kézíve alá.
3. Kergette azokat, ő pedig békességben megmardott, az úton, a
mellyen az ő lábaival nem járt vala.
4. Kicsoda mívelte és cselekedte azt! kicsoda hívja eleitől fogva a
nemzetségeket? Én Úr vagyok első, és az utolsókkal is ugyan én vagyok.
5. Láták a szigetben lakozók és megrettenének, a földnek utolsó
határin elálmélkodának; egymáshoz közelgetnek és egybegyülnek.
6. Kiki az ő felebarátjának segítséggel vagoyn, és az ő attyafiának
azt mondja: Gyorsalkodjál!
7. Az ácsmester indítja az ötvöst, ki az ő pőrölyét az ülőnek
verésére megsimítja, és azt mondja: Jó lészen ez a bálványnak megaranyozására,
és megerősíti azt vasszegekkel, hogy meg nem mozdulna.
8. De te Izráel, én szolgám, * te Jákób, kit én választottam,
Ábrahámnak # én barátomnak magva!
9. Te, kit én a földnek utolsó részéről hoztalak, és azoknak
birodalmok alól kihívtalak téged, ezt mondván néked: Én szolgám vagy te:
választottalak téged, és meg nem utállak téged.
10. Ne félj; mert én veled vagyok; meg ne rettenj, mert én vagyok a
te Istened, ki téged megerősítlek, annakfeleette megsegítlek, és az én
igazságomnak jobbkarjával támogatlak téged!
11. Ímé megszégyenülnek, * és meggyaláztatnak, valakik te ellened
felgerjednek: ollyanok lésznek mint a semmi, és elvesznek a te ellenségid!
12. Keresed őket, és nem találod meg; a kik veled versengenek,
lésznek ollyanok, mint a semmi, és a kik téged háborgatnak, mint a semmik;
13. Mert én vagyok a te Urad Istened, ki a te jobbkezedet fogom, és
azt mondom néked: Ne félj, én megsegítlek téged!
14. Ne félj kis férgecske, Jákób, Izráelnek fijai, én segítségűl
lészek néked, azt mondja az Úr, és a te Megváltód, az Izráelnek Szente!
15. Ímé én tészlek téged ollyanná, mint az újfogú borona, és a
kétélű tőr; megtapodod a hegeket és megrontod, a halmokat is ollyanokká tészed,
mint a pozdorja!
16. Megszórod * őket, és a szél elviszi őket, és a forgószél
elhányja őket; te pedig örülsz az Úrban, dicsekedel az Izráel szent Istenében!
17. A szűkölködők és a szegények keresnek vizekeet, és nem
találnak, az ő nyelvek szomjúság miatt megszáradott; Én Úr, meghallgatom őket,
én Izráelnek Istene nem hagyom el őket!
18. A magas hegyeken * folyóvizekeet támasztok, és a mezőknek
közepiben forrásokat, a pusztát # vizeknek tavává tészem, és az elhagyatott
földet vizeknek folyásivá.
19. A pusztában czédrusfát nevelek, választott czédrust, mirtust,
és fenyőfát a pusztában nevelek jegenyefát, szilfát és szép árnyékú fákat;
20. Hogy meglássák és megesmérjék, és eszekbe vegyék, és mindnyájan
megértsék, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és az Izráelnek Szente teremtette
ezt.
21. Hozzátok elő a ti ügyeteket azt mondja az Úr! hozzátok mellé
inden erősségiteket, azt mondja a Jákób Királya!
22. Mondják meg, és jelentsék meg nékünk a következendő dolgokat, a
mellyek legelőször lésznek mondjátok meg: és hozzátok hajlunk, és megtudjuk
azoknak végét: vagy a mellyek következnek, mondjátok meg nékünk!
23. Mondjátok meg, ezután minémű dolgok lésznek; hogy esmérjük
meeg, hogy ti istenek vagytok? vagy cselekedjetek jól vagy gonoszúl, hogy azt
látván álmélkodjunk azon mindnyájan?
24. Ímé ti semmiből vagytok, és a ti alkotmányotok is semmiből
vagoyn: * utálatos az ember, a ki titeket szeret.
25. És támasztok észak felől ollyat, ki eljöjjön és naptámadatról,
ki az én nevemet segítségűl hívja, ki eljövén megtapodja a Fejedelmeket, mint a
sárt, és mint a fazékgyártó a sárt.
26. Kicsoda mondotta meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnánk; vagy
régtől fogva, hogy ezt mondanánk: Igaz! De senki nincsen, ki megmondotta volna,
sem a kinek szava hallatott volna, és senki nincsen, ki a ti beszédeiteket
hallaná.
27. ÉN vagoyk a ki eleitől fogva mondom a Sionnak: Ímhol, * ímhol
jelen vagyok: és a Jérusálembelieknek adok örömmondót;
28. Mert ha tekintem, egy sincsen, ezek között is nincsen csak egy
is, ki tanácsot tudna adni, vagy a kik, mikor kérdem őket, valamit
felelhetnének.
29. Ímé mind ezek csak hijábavalóság, semmmi az ő cselekedetek:
szél és * hijábavalóság az öntött bálványok.