43. RÉSZ.

Szabadulás a testi és lelki fogságból.

Most pedig ezt mondja az Úr, a te Teremtőd. óh Jákób! és a te formálód, óh Izráel: Ne félj: mert megváltottalak téges, a te nevedről nevezlek téged, enyim vagy te!

2. Mikor a vizeken általmenéndesz; veled lészek, és a vizek * el nem borítnak téged. Mikor a tűzön járándasz, meg nem égsz, és a láng meg nem # pezsel téged;

3. Mert én vagyok a te Urad Istened, Izráelnek szentelője, te megtartód: * Adtam a te váltságodban Égyiptomot, Szerecsenországot és Sebát te éretted.

4. Miolta az én szemeim előtt kedves kezdettél lenni, azolta tiszteletes * voltál; mert én szerettelek téged: az embert éretted adom, és a népeket a te életedért.

5. Ne félj: * mert én veled vagyok, napkeletről meghozom a te magodat, és napnyugotról is egybegyüjtlek téged!

6. Azt mondom az északnak: Add meg! és a délnek: Ne tartsd meg! Hozd meg az én fiaimat messzünen, és az én leányimat a földnek utolsó határából.

7. Mindent, valaki az én nevemről neveztetik, kit az én dicsőségemre teremtettem; a kit formáltam, és a kit teremtettem.

8. Hozd elő a vak * népet, mellynek immár szemei vagynak, és a siketeket, kiknek füleik vagynak.

9. Minden Pogányok gyüjtessenek egybe, és a nemzetségek gyüljenek egybe, azok közzűl, kicsoda * mondaná meg ezt? Vagy az elébbi dolgokat mondják meg nékünk, adjanak bizonyságot magok felől, hogy legyenek igazak, vagy hallják; és ezr mondják: Igaz!

10. Ti vagytok az én bizonyságaim, azt mondja az Úr, és az én * szolgám, kit én választottam, hogy megtudjátok, és hidjetek nékem, és megértsétek, hogy én vagyok csak, és hogy én előttem nem formáltatott # semmi az Istentől, és utánnam is semmi nem lészen.

11. Én vagyok, én vagyok az Úr ! és nálamnál több Szabadító nincsen!

12. Én mondom meg, * én tartalak meg, én jelentek meg mindeneket, és nem valamelly idegen Isten ti közöttetek: ti is nékem bizonyságim vagytok, azt mondja az Úr, hogy én vagyok az Isten!

13. Még minekelőtte a nap volna is, én vagyok és senki az én kezemből ki nem vészen valamit. Mikor én valamit * cselekszem, kicsoda fordítja azt el?

14. Ezt mondja az Úr, a ti Megváltóto az Izráelnek Szente: Ti értettetek elküldök Babilóniába, * és minden erősséget elrontok, a Káldeusokat is az ő híres hajóikkal.

15. Én vagyok a ti szent Istentek, Izráelnek teremtője, ti Királyotok.

16. Ezt mondja az Úr, ki a * tengeren útat csinál, és az erős vizeken # ösvényt.

17. Ki elhozza a szekereket, lovagokat, nagy sokaságot és erőt, mellyek egyszersmind elesnek, úgy hogy fel ne keljenek; meghalnak mint a gyertyabél eloltatnak.

18. Ne emlékezzetek meg az előbbbiekről, és a régiekről ne gondolkodjatok;

19. Ímé én új dolgot cselekszem, ezennel meglészen, avagy nem értitek é azt meg? A pusztában útat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.

20. Megtisztel engem a mezőnek kegyetlen vada, a sárkányok, és a struczmadárnak fijai, minekutánnak a pusztában vizet szerzek, a kietlenben folyóvizeket, hogy az én népemnek az én választottamnak inni adnék.

21. A nép, mellyet magamnak formáltam az * én dícséretemet hiirdetik;

22. Mert te Jákób nem hívsz engemet segítségül, sőt inkább megfáradtál és bennem Izráel!

23. Nem nékem áldozol a te égőáldozatidnak barmával, és a te áldozatiddal nem tisztelsz engemet, noha nem terhellek téged felettébb, hogy nékem szolgálnál minhával, és nem fárasztlak téged jóillattétellel!

24. Nem vettél nékem pénzen jóillatú állatot, és a te áldozatidnak kövérével nem részeg1tettél meg engemet, sőt inkább szolgálattal terhelsz engemet a te bűneiddel, fárasztasz engem a te hamísságiddal!

25. Én vagyok, én vagyok, ki eltörlöm a te álnokságodat én * magamért, és a te bűneidről meg nem emlékezem!

26. Juttasd eszembe nékem, pereljünk ketten, beszéld meg igazságodat, hogy igaznak találtassál.

27. A te atyád * vétkezett először, és a te Írásmagyarázóid hajlottak el én tőlem.

28. Annakokáért fertelmeseknek ítélem a Szentségnek Fejedelmit, és Jákóbot veszedelemre rendelem, és az Izráelt gyalázatra!