43. RÉSZ.
Szabadulás a testi és lelki fogságból.
Most pedig ezt mondja az Úr, a te Teremtőd. óh Jákób! és a te
formálód, óh Izráel: Ne félj: mert megváltottalak téges, a te nevedről nevezlek
téged, enyim vagy te!
2. Mikor a vizeken általmenéndesz; veled lészek, és a vizek * el
nem borítnak téged. Mikor a tűzön járándasz, meg nem égsz, és a láng meg nem #
pezsel téged;
3. Mert én vagyok a te Urad Istened, Izráelnek szentelője, te
megtartód: * Adtam a te váltságodban Égyiptomot, Szerecsenországot és Sebát te
éretted.
4. Miolta az én szemeim előtt kedves kezdettél lenni, azolta
tiszteletes * voltál; mert én szerettelek téged: az embert éretted adom, és a
népeket a te életedért.
5. Ne félj: * mert én veled vagyok, napkeletről meghozom a te
magodat, és napnyugotról is egybegyüjtlek téged!
6. Azt mondom az északnak: Add meg! és a délnek: Ne tartsd meg!
Hozd meg az én fiaimat messzünen, és az én leányimat a földnek utolsó
határából.
7. Mindent, valaki az én nevemről neveztetik, kit az én
dicsőségemre teremtettem; a kit formáltam, és a kit teremtettem.
8. Hozd elő a vak * népet, mellynek immár szemei vagynak, és a
siketeket, kiknek füleik vagynak.
9. Minden Pogányok gyüjtessenek egybe, és a nemzetségek gyüljenek
egybe, azok közzűl, kicsoda * mondaná meg ezt? Vagy az elébbi dolgokat mondják
meg nékünk, adjanak bizonyságot magok felől, hogy legyenek igazak, vagy
hallják; és ezr mondják: Igaz!
10. Ti vagytok az én bizonyságaim, azt mondja az Úr, és az én *
szolgám, kit én választottam, hogy megtudjátok, és hidjetek nékem, és
megértsétek, hogy én vagyok csak, és hogy én előttem nem formáltatott # semmi
az Istentől, és utánnam is semmi nem lészen.
11. Én vagyok, én vagyok az Úr ! és nálamnál több Szabadító
nincsen!
12. Én mondom meg, * én tartalak meg, én jelentek meg mindeneket,
és nem valamelly idegen Isten ti közöttetek: ti is nékem bizonyságim vagytok,
azt mondja az Úr, hogy én vagyok az Isten!
13. Még minekelőtte a nap volna is, én vagyok és senki az én
kezemből ki nem vészen valamit. Mikor én valamit * cselekszem, kicsoda fordítja
azt el?
14. Ezt mondja az Úr, a ti Megváltóto az Izráelnek Szente: Ti
értettetek elküldök Babilóniába, * és minden erősséget elrontok, a Káldeusokat
is az ő híres hajóikkal.
15. Én vagyok a ti szent Istentek, Izráelnek teremtője, ti
Királyotok.
16. Ezt mondja az Úr, ki a * tengeren útat csinál, és az erős
vizeken # ösvényt.
17. Ki elhozza a szekereket, lovagokat, nagy sokaságot és erőt,
mellyek egyszersmind elesnek, úgy hogy fel ne keljenek; meghalnak mint a
gyertyabél eloltatnak.
18. Ne emlékezzetek meg az előbbbiekről, és a régiekről ne
gondolkodjatok;
19. Ímé én új dolgot cselekszem, ezennel meglészen, avagy nem
értitek é azt meg? A pusztában útat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20. Megtisztel engem a mezőnek kegyetlen vada, a sárkányok, és a
struczmadárnak fijai, minekutánnak a pusztában vizet szerzek, a kietlenben
folyóvizeket, hogy az én népemnek az én választottamnak inni adnék.
21. A nép, mellyet magamnak formáltam az * én dícséretemet
hiirdetik;
22. Mert te Jákób nem hívsz engemet segítségül, sőt inkább
megfáradtál és bennem Izráel!
23. Nem nékem áldozol a te égőáldozatidnak barmával, és a te
áldozatiddal nem tisztelsz engemet, noha nem terhellek téged felettébb, hogy
nékem szolgálnál minhával, és nem fárasztlak téged jóillattétellel!
24. Nem vettél nékem pénzen jóillatú állatot, és a te áldozatidnak
kövérével nem részeg1tettél meg engemet, sőt inkább szolgálattal terhelsz
engemet a te bűneiddel, fárasztasz engem a te hamísságiddal!
25. Én vagyok, én vagyok, ki eltörlöm a te álnokságodat én *
magamért, és a te bűneidről meg nem emlékezem!
26. Juttasd eszembe nékem, pereljünk ketten, beszéld meg
igazságodat, hogy igaznak találtassál.
27. A te atyád * vétkezett először, és a te Írásmagyarázóid
hajlottak el én tőlem.
28. Annakokáért fertelmeseknek ítélem a Szentségnek Fejedelmit, és
Jákóbot veszedelemre rendelem, és az Izráelt gyalázatra!