44. RÉSZ.

Istennek lelki jótéteményei, és dicsősége: bálványoknak hijábavalóságok.

És most Jákób, én * szolgám, hallgasd meg, és Izráel, kit én választottam:

2. Ezt mondja az Úr a te Teremtőd, és a ki téged formált anyád méhétől fogva, és segéll tégedet: Ne félj * én szolgám Jákób, és én szerelmesem, kit én választottam!

3. Mert vizeket töltök ki a * szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kitöltöm az én Lelkemet a te magodra, és az én áldásomat a te csemetéidre;

4. És virágoznak mint a füvek közt a virágok, mint a fűzfák a vizek folyásai mellett!

5. Egyik azt mondja: Én az Úré vagyok! a másik neveztetik Jákóbnak nevéről, némelly az ő maga kezével írja ezt: Én az Úré vagyok, és az Izráelnek nevéről nevezi magát!

6. Ezt mondja az Úr, az Izráel Királya. és az ő megváltója a Seregeknek Ura: Én vagyok az * első és az utolsó, és nálamnál több Isten nincsen.

7. Ha valaki én hozzám hasonlatos; hívja elő a mi elmult, és mondja meg azt és rendelje el azt nekem, az időtől fogva, hogy e világnak népét rendeltem, és a mellyek hamar lésznek vagy a mellyek sok idő mulva lésznek, mondják meg nékik.

8. Ne féljetek, és ne rettegjetek; avagy nem mondottam é meg, és nem adtam é tudtodra ezeket az időtől fogva? és ti is bizonyságim * vagytok nékem, ha vagyon több Isten nálamnál, és hogy nincsen olly erős, kit nem tudnék.

9. A bálványoknak csinálói mindnyájan hijábavalók, és az ő szerelmes bálványaik nékik nem használnak, és azokról ő magok bizonyságok, hogy nem látnak, és * semmit nem tudnak; annakokáért megszégyenülnek.

10. Ki csinál azért Istent, vagy öntött bálványt, melly semmit nem használ?

11. Ímé annak társai * mind megszégyenülnek, és azoknak mesterei is az emberek közzűl valók. Akármint gyűljenek mindnyájan, és mind együtt megszégyenülnek.

12. A kovács az ő fogóját * fogván, munkálódik a szénben; az ő pörölyeivel formálja azt, munkálódik a körül minden erejével, annyira amegéhezik, hogy semmi ereje nincsen; nem iszik vizet is, annyira hogy elfogyatkozzék.

13. Az ács a mérő czérnát néki vonsza, elintézi azt az ő festett sinórjával, szegesen szabja azt, vagy czirkalommal elformálja azt mind addig, mígnem emberi formára és emberi ábrázatra formálja, hogy üljön a bálvány az ő házában.

14. Czédrusfát vág magának, tölgy és cserfát hoz: válogat az erdőnek fáiban: fenyőfát plántál, mellyet az eső felnevel.

15. Azokból az ember tüzet gerjeszt: mert azoknak egy részét veszi, hogy megmelegedjék; a kemenczét is béfűti azokkal, hogy kenyeret süssön: annak felette Istent csinál, és azt imádja: bálványt csinál, és az előtt arczal leborúl.

16. A felét megégeti tűzzel, a felénél húst eszik, pecsenyét süt, és megelégedik: Azután megmelegíti magát, és azt mondja: Bezzeg jól járék, megmelegedém, a tűznél voltam!

17. Annak maradékából Istent farag, azaz, bálványt magának: meghajol az előtt, és imádja, könyörög néki és azt mondja: Szabadíts meg engemet, mert Istenem vagy te.

18. Nem tudnak semmit, sem nem értenek, mert békente sz ő szemeiket, hogy ne lássanak, és szíveket hogy ne értsenek.

19. És nem veszi eszébe, nincsen annyi tudománya vagy értelme, hogy azt mondaná: Ennek felét megégettem tűzzel, és annak szenénél kenyeret sütöttem, pecsenyét sütöttem, jól laktam; a maradékából pedig utálatosságot kell é csinálnom? a fának törzsöke előtt esném é térdre?

20. .Hijábavaló dologgal * legelteti magát, az ő megcsalatkozott szíve elhajtja őtet, és nem szabadítja meg az ő lelkét, sem ezt nem mondja; Avagy nem hamisság vagyon é az én jobbkezemben?

21. Emlékezzél meg ezekről Jákób, és Izráel, mert én szolgám vagy te: és formáltalak tégedet, én szolgám vagy te Izráel, el ne felejtkezzél én rólam!

22. Eltörlöttem a te álnokságidat mint a felleget, és mint a felhőt a te bűneidet, térj én hozzám: mert én váltottalak meg tégedet. *

23. Örüljetek Egek: mert az Úr mívelte ezeket: örvendezzetek földnek alsó részei, hegyek énekeljetek, erdők, és azoknak minden fái: mert megváltotta az Úr Jákóbot, és Izráelbne megdicsőíttetik!

24. Ezt mondja az Úr, a te Megváltód , és ki téged anyád méhétől fogva formált: Én vagyok az Úr, ki mindeneket cselekszem; az Egeket egyedűl * kiterjesztem, a földet elszélesítem az én erőmmel!

25. A jövendőmondóknak jegyeket az Isten elfordítja, megbolondítja a varázslókat: a bölcseket megszégyeníti, és azoknak bölcsességeket megbolondítja.

26. Az ő szolgájának beszédét megteljesíti, és az ő követeinek tanácsokat véghezviszi, ki azt mondja Jérusálemnek: Te benned jövendőre laknak! és a Júda városiról: Megépíttetek, és az ő pusztáit felépítem.

27. Ki azt mondja a méylségnek; Száradj meg, és a te folyóvizeidet megszáraztom.

28. Ki Czirusnak azt mondja: Én pásztorom! * és minden akaratomat véghezviszi, és Jérusálemnek ezt # mondja: Megépíttetel! és a templomnak: Megfundáltatol!