47. RÉSZ.

Babilóniabeliek veszedeleme.

Szálj le és ülj a porban, te szűz Babilonnak leánya, ülj a földön, nincsen immár királyiszéke * a Káldeabeliek leányának: Mert nem lészen többé, hogy tégedet gyengének és kedvére tartottnak hívjanak.

2. Eredj a malomba és őrölj lisztet: a te hajadat bocsásd meg, mezítelenítsd meg lábaidat, * fedezd ki száraidat, eredj által a folyóvizeken.

3. Megjelentetik a te * mezítelenséged, és megláttatik a te rútságod; bosszút állok, és nem áll ember én ellenem.

4. Ezt mondja a mi megváltónk Seregeknek Ura az ő neve, az Izráelnek Szente!

5. Ülj le, hallgass, és menj bé a setétbe Káldeusok leánya: mert nem hivattatol többé országok * Asszonyának.

6. Felgerjedtem vala az én népem ellen, az én örökségemet * megfertőztettem vala, és adtam őket a te kezedbe; nem cselekedtél velek irgalmasságot a vén emberen a te igádat igen megnehezítetted.

7. És ezt mondottad: Mind örökké Asszony * lészek! ez ideig soha nem gondolkodtál erről és meg nem emlékeztél annak végéről.

8. Most azért halld meg ezt, te kedvére, tartott, ki nagy bátorsággal ülsz, ki azt mondod a te szívedben: Én * vagyok, és nincsen több nálamnál, nem ülök özvegységben, és az árvaságot soha meg nem kóstolom!

9. De mind e kettő reád következik nagy hamar egy időben, az árvaság és özvegység; mikor a te bűneid bételjesednek, akkor következnek reád a te szemfényvesztőidnek bőségéért és varázslóidnak sokságáért;

10. Mert a te gonoszságodban bíztál, és azt mondottad: Senki nem lát engem! A te bölcsességed és tudományod csalt meg téged. És ezt mondottad szívedben: Én vagyok és nincsen több nálamnál!

11. Azokáért jő terád veszedelem, mellynek kezdetit nem tudod! és következik te reád romlás, mellyet el nem távoztathatsz, és jő te reád nagy hirtelenséggel pusztulás, mellyet meg nem tudhatsz.

12.Állj elő most a te varázslóiddal és a te * szemfényvesztésednek sokságával, mellyekben munkálkodtál gyermekségedtől fogva; ha valamit használhatnál, ha valamimódon megmaradhatnál!

13. Fárasztiottad magadat a te tanácsidnak sokságában; * álljanak elő immár, és tartsanak meg téged az Égbenézők, kik a csillagokat nézik, és a hónapokra számot tartanak, és oltalmaznak meg téged a reád következendőktől.

14. Ímé ollyanok lésznek mint a pozdorja, a tűz emészti meg azokat, nem mentik meg életeket a tűztől, nem marad meg a szenekben is, melly megmelegítené, sem a tűzben, melly előtt ülnének.

15. Íg jársz te azokkal, a kikkel fárasztottad magadat; őt a te gyermekségedtől fogva való kereskedőid is elbujdosnak, kiki e világnak egyik része felé, senki nem lészen, ki téged megoltalmazna!