51. RÉSZ.

Istennek külömb-külömbféle igéretei.

Hallgassatok engemet, kik követitek az igazságot, kik az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, mellyből kivágattatok, és a menyilatkozott kútfőre, a honnét kihozattatok.

2. Tekintsetek Ábrahámra a ti atyátokra, és Sárára, * ki titeket szült: mert egyedűl hívtam őtet, s megszaporítám őtet.

3. Kétség nélkűl megvígasztalja az Úr a Siont, megvígasztalja minden ő pusztaságit, és ollyanná teszi az ő pusztáját mint a Hédent *; és annak pusztáját, mint az Úrnak kertét; öröm és vígasság találtatik abban, háláadás és dícséretnek szava.

4. Hallgass én hozzám én népem, és én nemzetem a te füleid figyelmezzenek én hozzám; mert a törvény én tőlem kimegyen, és az én ítéletemet a népeknek világosításokra megjelentem.

5. Közel vagyon az én igazságom, kijő az én szabadításom, és az én karjaim a népeket megítélik: A szigetekben lakozók engem várnak, és az én karomban vetik reménységeket.

6. Emeljétek fel mennybe a ti szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá; mert az egek mint a füst * elfogynak, és a föld mint a ruha megavúl, annak lakosai is hasonlatosképen elvesznek; az én szabadításom pedig mint örökké lészen, és az én igazságom el nem romol.

7. Hallgassatok engemet, kik tudjátok az igazságot, ti népek, kiknek szívekben vagyon * az én törvényem. Ne féljetek az emberek # gyalázatjoktól, és azoknak szidalmokért kétségbe ne essetek;

8. Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly, és mint a gyapjat, megemészti őket a féreg: az én igazságom pedig mind örökké lészen; és az én szabadításom nemzetségről nemzetségre.

9. Kelj fel, kelj fel, öltözd fel az erőt, óh Úrnak karja serkenj fel mint a régi időkben, és régen elmult napokban. Avagy nem te vagy é az erő, melly * elveszté Égyiptomot, és fájdalommal # megemészté a sárkányt?

10. Nem te vagy é az erő, melly a tengert * megszáraztotta, és a mélységes örvényeknek vizeit, melly a mélységes tengert úttá tette? hogy a megszabadultak általmennének.

11. És az Úrtól megváltattak haza jőnének, és Sionba mennének nagy * dícsérettel, és örökkévaló öröm lenne az ő fejeken: örömet és vígasságot találjanak; a bánat és nyögés eltávozzék tőlök.

12. Én vagyok, én vagyok a ti megvígasztalótok! kicsoda vagy te, hogy félsz * a halandó embertől, és az embernek fijától, ki ollyan lészen mint a # fű?

13. És elfelejtkeztél a te teremtő Uradról, ki az egeket * kiterjesztette, és a földet fundálta; és szüntelen mindennap félsz a te nyomorgatódnak haragjától, ki azon igyekezik, hogy elveszessen; de hol vagyon a nyomorgatónak haragja!

14. Sőt inkább siet a fogoly, hogy megszabaduljon, és ne haljon meg * a tömlöczben, és hogy el ne fogyjon az ő kenyere.

15. Én vagyon a te Urad Istened, ki a tengert ketté * választja, mellynek habjai zúgnak, Seregeknek Ura annak neve!

16. A ki adtam az én beszédemeet a * te szádba, és az én kezemnek árnyékával oltalmaztalak tégedet hogy megplántáljam az egekeet, és fundáljam a földet, é azt mondom a Sionnak: Én népem vagy te.

17. Serkenj fel, serkenj fel, kelj fel Jérusálem, ki * megittad az Úr kezéből az ő haragjának poharát, a keserűség poharának seprejét ittad meg, és ugyan kiszoptad azt.

18. Minden ő fijai közzűl kiket szült vala, senki nem vezérli vala őtet, és senki nem fogja vala az ő kezét minden ő fijai közzűl, kiket felnevelt vala.

19. E kettő esett rajtad, kicsoda szánna téged? pusztaság * romlás, éhség és fegyver; kicsoda vígasztalna meg téged?

20. A te fijaid megrettenvén, feküldtek minden őtczáknak fejeinél, mint a hálóba esett erdei vad, kik teljesek voltak az Úrnak haragjával, a te Istenednek feddésével.

21. Annakokáért halld meg ezt most te szegény, és megrészegíttetett, de nem borral!

22. Ezt mondja a te Urad, az Úr, és a te Istened, az ő népének gondviselője: Ímé elvettem a te kezedből a keserűségnek poharát, az én haragom poharának seprejét, nem iszod többé azt meg;

23. Hanem adom azt a te nyomorgatóidnek * kezekbe, kik azt mondották a te lelkednek: Hajolj le előttünk, # hogy menjünk által te rajtad: Kik előtt a te testedet olyaná tészed vala, mint a föld, és mint az út a járóknak.