52. RÉSZ.
Szabadulás a Babilóniai fogságból, Krisztus felmagasztaltatása.
Serkenj fel, serkenj fel, öltözd fel a te erősségedet óh Sion,
öltözzél fel a te ékességednek ruháiba Jérusálem, szent * város; mert nem megen
többé te rajtad által a körülmetéletlen és tisztátalan.
2. Tisztítsd ki magadat a porból, kelj fel, ülj fel Jérusálemm,
szabadítsd ki magadat a te nyakdon való kötelekből, óh Sionnal fogoly * leánya.
3. Mert azt mondja az Úr: Ingyen adattattok el; és pénz nélkűl *
megszabadíttattok.
4. Mert az mondja az Úr Isten: Égyiptomba ment vala * régen az én
népem, hogy ott bujdosnék: Az Assiriabeli Király is ok nélkűl megnyomorítá
őtet.
5. És most mi hasznom vagyon nékem abban, ezt mondja az Úr, hogy az
én népem elvitetett ok nélkűl, és az ő rajta uralkodók jajgattatják őtet, azt
mondja az Úr, és az én nevem szüntelen minden * napon bosszantatik?
6. Annakokáért megesméri az én népem az én nevemet a napon ezért,
hogy én magam, a ki szólok * vala, ímé jelen vagyok.
7. Óh melly szépek e hegyeken az Evangyéliom hirdetőnek lábai, a ki
békeséget hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál, * ki azt mondja a
Sionnak: Uralkodik a te Istened!
8. A te őrállóidnak szavok hallatik, felemelik szavokat, egetembe
kiáltanak: mert az ő tulajdon szemekkel meglátják, mikor visszahozza az Úr a
Siont.
9. Énekeljetek, örvendezzetek * mindnyájan Jérusálem pusztaságai:
merg megvígasztalta az Úr az ő népét, megszabadította Jérusálemet.
10. Feltürte az Úr az ő szent karját minden Pogányoknak szemeik
előtt, hogy e földnek minden határai lássák a mi Istenünknek * szabadítását.
11. Menjetek el, menjetek el, fussatok ki onnét, semmi tisztátalant
* ne illessetek, menjetek ki ő közzülök, tisztítsátok meg magatokat, kik
hordozzátok az Úrnak edényeit.
12. Mert nem sietséggel * mentek ki, és nem futva mentek; mert
előttetek megyen az Úr, és az Izráelnek Istene gyüjt titeket öszve.
13. Ímé jó szerencsés lészen az én Szolgám, * felmagasztaltatik,
felemeltetik, és igen dicsőséges lészen!
14. Miképen hogy álmélkdotak sokan te rajtad; mivelhogy az ő
ábrázatja * rútabb volt, hogynem mint valamelly emberé, és az ő formája,
hogynem mint az emberek fijaié:
15. Azonképen sok népeket meghint, a Királyok az ő szájokat ő
előtte béfogják; mert a mit nékik nem * beszéltek volt, azt meglátják és a mit
nem hallottak volt, megértik.