58. RÉSZ.

Böjtölés és Innepszentelés.

Kiálts teljes torokkal, meg * ne szünjél, mint a trombita emeld fel a te szódat, és mond meg az én népemnek az ő bűnöket, és a Jákób házának az ő hamisságokat!

2. Akármint keressenek minden nap engemet, és az én útaimat akarják tudni: mintha olly nép volna, melly * igazságot cselekedett volna és az ő Istenének ítéletit hátra nem hagyta volna: tudakoznak én tőlem az igazságnak törvényéről, az Istenhez való menetelben gyönyörködnek.

3. Mi az oka, azt kérditek, hogy mikor böjtölünk, nem tekintesz reánk? A mi lelkünket gyötröttük; és nem vetted eszedbe! Ímé a ti böjtölésteknek napján azt mívelitek, a mi néktek tetszik, hogy a ti marháitokat kiszedjétek.

4. Ímé perlődésnek és versengésnek okáért böjtöltök, és hogy verjetek valakit kegyetlenül a ti kezeitekkel: nem böjtöltök, (a mint ez az idő vagyon) hogy a magasságban felemelnétek a ti szótokat.

5. Avagy illyen é a böjt, mellyet én parancsoltam, hogy napestig az * ember gyötörje az ő lelkét, mint a káka lehajtsa az ő fejét, vagy hogy zsákot, és hamvat terítsen maga alá? ezt nevezed é böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak?

6. Avagy inkább nem ez é a böjt, mellyet én választottam; hogy a gonsozságnak köteleit eloldjad, megoldjad a terhes igákat, és szabadon bocsássad a megromlottakat, és hogy minden igát elszaggassatok;

7. Avagy nem ez é, hogy az * éhezőnek megszegd a te kenyeredet, és a szeegény bujdosókat bévigyed házadba? mikor mezítelent látsz, megruházzad és a te tested előtt el ne rejtsed magadat?

8. Akkor feltámad mint a hajnal a te világosságod; és a te ékességed mindjárt kivirágzik, és a te igazságod előtted megyen, * az Úrnak dicsősége fedez be téged.

9. Akkor könyörgesz, és az Úr meghallgat, kiáltasz, és azt mondja: Ímhol vagyok? ha a terhet elveténded te közzűled, és megszűnöl kezeidet bocsátani gonoszra, és álnokságot szólni.

10. És ha az éhezőnek a te lelkedet kiadándod, és a megéhezett embert megelégíténded: feltámad a setétségben a te világosságod, és a te homályossádog ollyan lészen, mint a dél!

11. És az Úr lészen néked mindenkor vezéred és megelégíti a nagy szárazban is a te lelkedet, a te csontaidet meghizlalja, és ollyan lészesz mint a nedves kert, és mint a vizeknek folyása, mellynek vizei el nem fogynak.

12. És lésznek ti közzűletek ollyak, kik megépítik a sok * időtől fogva való pusztákat, a sok nemzetségtől fogva való fundamentomokat felrakatod; és neveztetel romlás épitőjének, útak megújítójának, hogy az emberek ott lakozzanak.

13. Ha megtartóztatod a te lábadat szombatnapon, hogy azt ne míveljed, a miben gyönyörködöl, az én szent napomon, és a szombatot gyönyörűségesnek tartándod, hogy szenteltessék és tiszteltessék az Úr, és annak tisztességet tejéndesz, úgy hogy nem a te dolgaidat tészed, és nem cselekeszel s nem szólsz olly beszédet, mellyben gyönyörködnél;

14. Akkor téged, ki az Úrban gyönyörködöl, a magas földre * viszlek, és azt mívelem, hogy Jákobnak a te atyádnak örökségével élj: mert az Úr szája mondotta!