64. RÉSZ.

A feljebb kezdett könyörgés elvégeztetik.

Vajha megszakasztanád az Egeket és leszállanál, a hegyek a te orczád előtt olvadnának el.

2. Miképen mikor a sebes tűznek lángja miatt mindenek megolvadnának, és a tűz a vizet forralná; hogy a te ellenségidnek a te nevedet megjelentenéd, és a Pogányok tőled rettegnének.

3. Mikor rettenetes dolgokat cselekednél, mellyeket nem vártunk volna: leszállottál, a te orczád előtt a hegyek elolvadtak.

4. Világ teremtésétől fogva nem hallottak, és fülökbe nem ment, szem nem látott más Istent te kivűled, ki így cselekednék azzal, a ki őtet várja!

5. Segítséggel voltál az örülőnek és az igazság cselekedőinek, kik a te útaidban megemlékeznek vala rólad: Ímé pedig te megharagudtál, mivelhogy vétkeztünk: ha szüntelen a te útaidban maradtunk volna, megtartattunk volna:

6. De mi mindnyájan ollyanok voltunk mint * a tisztátalan, és mint a megfertéztetett ruha minden mi igazságink; elhullunk # mi mindnyájan mint a fák levele, és a mi álnokságink elhordanak minket, mint a szél.

7. És senki nincsen, ki a te nevedet segítségűl hívná, a ki felindulna, hogy téged követne; mikor a te orczádat elrejted tőlünk, és a mi álnokságinkban minket elrothasztottál.

8. Most annakokáért, Uram, te mi Atyánk vagy, mi pedig sár vagyunk; te mi Teremtőnk vagy és mi mindnyájan a te kezednek munkája vagyunk;

9. Ne haragudjál * Uram felettéb és soha meg ne emlékezzél a mi álnokságinkról: Ímé lássad, kérünk, mi mindnyájan te néped vagyunk;

10. A te szentségednek városai ollyanok mint a puszta, a Sion * mint a puszta, Jérusálem mint a kietlen.

11. A mi szentségünk és ékességünk háza, mellyben a mi atyáink téged dícsértek, tűzzel megégettetett, és * minden kívánatos marhánk elpusztult.

12. Avagy megtartóztatnád é magadat mind ezekért óh Uram? hallgatnál é, és minket felettébb nyomorgatnál é?