64. RÉSZ.
A feljebb kezdett könyörgés elvégeztetik.
Vajha megszakasztanád az Egeket és leszállanál, a hegyek a te
orczád előtt olvadnának el.
2. Miképen mikor a sebes tűznek lángja miatt mindenek
megolvadnának, és a tűz a vizet forralná; hogy a te ellenségidnek a te nevedet
megjelentenéd, és a Pogányok tőled rettegnének.
3. Mikor rettenetes dolgokat cselekednél, mellyeket nem vártunk
volna: leszállottál, a te orczád előtt a hegyek elolvadtak.
4. Világ teremtésétől fogva nem hallottak, és fülökbe nem ment,
szem nem látott más Istent te kivűled, ki így cselekednék azzal, a ki őtet
várja!
5. Segítséggel voltál az örülőnek és az igazság cselekedőinek, kik
a te útaidban megemlékeznek vala rólad: Ímé pedig te megharagudtál, mivelhogy
vétkeztünk: ha szüntelen a te útaidban maradtunk volna, megtartattunk volna:
6. De mi mindnyájan ollyanok voltunk mint * a tisztátalan, és mint
a megfertéztetett ruha minden mi igazságink; elhullunk # mi mindnyájan mint a
fák levele, és a mi álnokságink elhordanak minket, mint a szél.
7. És senki nincsen, ki a te nevedet segítségűl hívná, a ki
felindulna, hogy téged követne; mikor a te orczádat elrejted tőlünk, és a mi
álnokságinkban minket elrothasztottál.
8. Most annakokáért, Uram, te mi Atyánk vagy, mi pedig sár vagyunk;
te mi Teremtőnk vagy és mi mindnyájan a te kezednek munkája vagyunk;
9. Ne haragudjál * Uram felettéb és soha meg ne emlékezzél a mi
álnokságinkról: Ímé lássad, kérünk, mi mindnyájan te néped vagyunk;
10. A te szentségednek városai ollyanok mint a puszta, a Sion *
mint a puszta, Jérusálem mint a kietlen.
11. A mi szentségünk és ékességünk háza, mellyben a mi atyáink
téged dícsértek, tűzzel megégettetett, és * minden kívánatos marhánk
elpusztult.
12. Avagy megtartóztatnád é magadat mind ezekért óh Uram?
hallgatnál é, és minket felettébb nyomorgatnál é?