66. RÉSZ.
Képmutatók isteniszolgálatja: Istenfélők igéretei.
Ezt mondja az Úr: a menny * nékem ülőszékem, és a föld az én
lábaimnak nyugotója! Hol vagyon a ház, mellyet építenétek nékem, és hol vagyon
az én nyugalmamnak helye?
2. Mert mind ezeket az én kezem csinálta, és az által kezdettek
lenni mindezek, azt mondja az Úr: Hanem arra tekintek, a ki szegény, és *
töredelmes szívű, és a ki az én beszédemet rettegi.
3. A ki ökörrel * áldozik nékem, mintha embert ölne, a ki juhval
áldozik, mintha ebet ölne, a ki minhával áldozik, mintha disznóvérrel áldoznék;
a ki temjént hoz előmbe, mintha a bálványt ajándékozná meg: Ezeket választották
ezek az ő utaikban, és az ő utálatosságaikat szerette az ő lelkek.
4. Én is választom azért az ő megcsúfolásokat, és rájok hozom a
mitől félnek; mivelhogy * hívtam, és senki nem felelt nékem: szóltam, és nem
hallották, sőt gonoszt cselekedtek én előttem, és azt választották, a mit nem
szeretem.
5. Halljátok az Úrnak beszédét, kik az ő beszédére rettegtek: Ezt
mondották a ti atyátokfiai, a kik titeket gyűlölnek, a kik titeket megvetettek,
az én nevemért: Tiszteltessk az Úr! De mikor megjelenik a ti örömötekre, * ezek
megszégyenülnek.
6. Háborúság szava hallatik a városból, szó hallatik a templomból,
az Úrnak szava, ki megfizet az ő * ellenséginek.
7. Minekelőtte a szülésnek ideje eljőne, szült; minekelőtte eljőne
a fájdalom ő reá, szült fia.
8. Kicsoda hallott hasonlatos dolgot, kicsoda látott hasonló
dolgot? A vagy egy nap teremtett é e föld? A vagy szülöttetik é egyszersmind
egy nemzetség? hogy a Sion szülni akart, és szülte az ő fijait.
9. A vagy én, ki az asszonyokat szülőkké tészem, nem szülnék é? azt
mondja az Úr! A vagy én, ki azt mívelem, hogy szüljenek, megtiltatom é? azt
mondja a te Istened!
10. Örvendezzetek Jérusálemben, és örvendezzetek abban, mindnyájan:
kik szeretitek azt: örvendezzetek ő vele nagy örömmel, kik azt siratjátok *
vala;
11. Hogy szopjatok, és megelégedjetek az ő vigasztalásinak tejével,
hogy tejet végyetek, és gyönyörködjetek az ő dicsőségének fényeségében;
12. Mert ezt mondja az Úr: Ímé én kiárasztom ő reá a békességet
mintegy folyóvizet, és mintegy kiáradott patakot a pogánynépeknek dicsőségeket,
* mellyet szoptok: azoknak vállokon hordoztattok, és térdeken gyönyörűségesen
neveltettek.
13. Mint a férjfiat, kit az ő annya vígasztal: a képen vígasztallak
* én meg titeket, és Jérusálemben vígasztalást vésztek!
14. Meglátjátok, és örül a ti szívetek, és a ti tetemitek, mint a
fű, megvirágoznak és megesmértetik az Úrnak keze az ő szolgáihoz, és haragja az
ő ellenségei ellen:
15. Mert ímé az Úr eljő tűzben és mint a forgószél az ő kerekei,
hogy megmutassa haragját búsulással, és büntetését sebesen égő lánggal;
16. Mert az Úr tűzzel ítél meg, és az ő fegyverével minden testet,
és sokan lésznek az Úrtól megölettettek.
17. A kik magokat * szenteknek mondják, és a kik magokat mossák a
kertekben valamelly fa mellett, a kertnek közepin, a kik a disznóhúst eszik, és
valmi utálatos állatnak, mint az egérnek húsát, egenlőképen megemésztetnek azt
mondja az Úr!
18. Mert én az ő cselekedeteiket és gondolatjaikat tudom; eljött az
idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyüjtsek, és eljőnek s meglátják az
én dicsőségemet.
19. És megjegyzem őket, és a megszabadultak közzűl elküldök
némellyeket Társisba, Púl és Lúd nemzetségéhez, kik kézívvel lövöldöznek.
Tubálhoz és Jávánhoz, a messze való szigetekhez, kik nem hallották az én
nevemet, és nem látták az én dicsőségemet a Pogányok között.
20. És elhozzák minden ti atyátokfiait minden Pogányok közzűl,
ajándékon az Úrnak, lovakon, szekereken, lektikákban, öszvéreken, kocsikon, az
én szent hegyemre Jérusálembe, azt mondja az Úr; miképen viszik az Izráeliták
az áldozatra való állatokat tiszta edényben az Úr házába.
21. És azok közzűl választok Papokat, Lévitákat, * azt mondja az
Úr;
22. Mert mind amaz * új egek és az új föld, mellyet én teremtek,
megállanak én előttem, azt mondja az Úr: azonképen megáll a ti magvatok és a ti
nevetek.
23. És minden hónapról hónapra, és szombatról szombatra, eljő
minden test, hogy engem imádjon, azt mondja az Úr.
24. És kimenvén meglátják azoknak holttesteiket, kik én ellenem *
vétkeztek: mert az ő férgek meg nem hal, # és az ő tüzök meg ## nem aluszik, és
minden ember előtt gyalázatosok lésznek.