2. RÉSZ.
A Zsidó népnek külömb-külömbféle bűnei.
És szóla az Úr nékem mondván:
2. Menj el, és kiálts Jérusálemnek füleibe, mondván: Ezt mondja az
Úr: Emlékezem a kegelemről, mellyel * voltam hozzád ifjúságodban, minémű
szeretettel voltam, mikor téged magamnak jegeznélek, mikor engem követnél a
pusztában a földön, mellyet nem vetnek bé.
3. És hogy az Izráel az Úrnak szenteltetett * nép volt, az ő
gabonájának zsengéje: valakik megeszik vala őtet, vétkeznek vala, a nyomorúság
következik vala reájok, azt mondja az Úr!
4. Halljátok meg az Úr szavát Jákób háza, és Izráel házának minden
cselédei.
5. Így szól az Úr: Micsoda álnokságot találtak * a ti atyáitok én
bennem, hogy elidegenedtek tőlem, és hazugság után jártak, és hijábavalókká
lettek?
6. Annyira hogy csak azt nem mondották: Hol vagyon az Úr, a ki
kihozott minket Égyiptomnak földéből, a ki általvitt minket a pusztán kietlen
és járatlan földön, a vizetlen és halálos földön, mellyen ember nem járt, és a
hol ember nem lakott?
7. És béiktattalak titeket a bőv földbe, hogy annak gyümölcsével és
javaival élnétek: és bémenvén megfertéztetétek az én földemet, és az én
örökségemet utálatossá tevétek.
8. A Papok nem mondották: Hol vagyon az Úr? és a kik a törvényt
forgatják nem esmérének meg engemet, és a Pásztorok hitetlenűl elszakadának
tőlem, és a Próféták a Baál által prófétálának és a bálványokat követék.
9. Annakokáért megperlek veletek, és perlek a ti fijaitoknak
fijaival, azt mondja az Úr!
10. Ugyan is, menjetek által a Kittim szigeteire, * és lássátok
meg; Kédárba is küldjetek el, és szorgalmatosan vegyétek eszetekbe, és lássátok
meg ha ehez hasonlatos dolgok lettek?
11. Ha egyéb nemzetség elváltoztatta é az ő isteneit, noha azok nem
istenek; az én népem pedig elváltoztatta * az ő dicsőségét bálványra!
12. Egek, * csudálkozzatok ezen, és rettenjetek meg, erősképen
szuáradjatok meg azt mondja az Úr!
13. Mert két gonoszságot cselekedett az én népem: Elhagytak * engem
élő kútfejet, és magoknak kútakat ástak, béomlott kútakat mellyekben nincsen
víz.
14. Nemde rab é az Izráel? avagy ő házi szolga é? Mi az oka hát,
hogy préda lett.
15. És ő ellene ordítottak az * oroszlánok, kibocsáták az ő
szavokat, és elpusztították az ő földét, az ő # városai megégettettek, és
nincsen benne lakozó?
16. A Nóf és Táfné fijai bétörik fejedet.
17. Valyon s nem te magad szerzetted é azt magadnak, mivelhogy a te
Uradat Istenedet * elhagyád, mikor téged viselne az ő útán?
18. Most is mi dolgod vagyon az Égyiptus útával, hogy a Nílus vizét
iszod? és mi dolgod vagyon az Assúr útával, hogy az Eufrátes folyóvizét iszod.
*
19. A magad gonoszsága * tanítson meg téged és a te Istentől való
elszakadásid dorgáljanak meg téged. Vedd eszedbe, és lásd meg, melly gonosz és
keserű legyen, hogy elhagytad a te Uradat Istenedet, és hogy nem félsz engemet;
Ezt mondja a seregeknek Ura Istene!
20. Jóllehet régen megrontottam a te igádat, elszaggattam a te
köteleidet, és te azt mondottad: Nem * szolgálok én idegen istennek:
mindazáltal minden magas halmokon, és minden leveles fa alatt # bujdosol vala
paráználkodván:
21. Én pedig plántáltalak vala téged mint választott * szőlőt
mindenestől igaz és hív magot: mimódon változtál azért # nékem idegen
shzőlővesszővé?
22. Mert ha magadat salétrommal megmosnád is, szappannal
fejérítenéd is magadat: mindazáltal jegyeztetve * vagyon a te álnokságod én
előttem, azt mondja az Úr Isten.
23. Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, a bálványok után nem
jártam! Lásd meg a te útaidat a völgyben, gondold meg mit cselekedtél, te, ki
ollyan vagy mint a gyors nőstvény teve, melly az ő útaiban széllyel folyat.
24. És mint a pusztához szokott nőstény vadszamár, melly az ő
kivánsága szerint szabadon jár széllyel, mellyet a bujálkodásnak
alkalmatosságától kicsoda tartóztathatna meg? Nem szükség, hogy valaki annak
kergetésével fárassza magát, megtalálja azt az ő hónapjában.
25. Ha valaki ezt mondja: Ne mezítelenitsd meg a te lábadat, és *
torkodat oltalmazd meg a szomjúságtól; te azt feleled: Kétségbe esném, nem
mívelem, nem: mert az idegen istenekeet szeretem, és azokat követem.
26. Miképen megszégyenűl a lopó, mikor a lopásban találtatik:
azonképen megszégyenűl az Izráel háza az ő Királyai, Fejedelmei, és Papjai és
Prófétái.
27. Kik azt mondják a fának; Te vagy az én atyám! és a kőnek: Te
szültél engemet; mert háttal fordultak én hozzám és nem orczájokkal; az ő
nyomorúságoknak idején pedig ezt mondják: Kelj fel, és szabadíts meg minket!
28. De hol vagynak e te isteneid, mellyeket magadnak csináltál?
Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged nyomorúságodnak idején; mert a te
városidnak száma szerint voltak * a te isteneid, óh Júda?
29. Miért perletek én velem? mindnyájan elszakadtatok én tőlem, azt
mondja az Úr!
30. Hijába ostoroztam a te fijaidat; az intést nem vették bé, a ti
szablyátok megemésztette * a ti Prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.
31. Óh nemzetség, vegyétek eszetekben az Úrnak szavát: ollyan
voltam én Izráelnek, mint a puszta? vagy mint a setétség földe? Hát miért
mondotta az én népem: Urak vagyunk immár, többé hozzád nem megyünk!
32. Valyon a leány elfelejtkezik é az ő ékességéről? vagy a
jegybeli leány az ő arany lánczairól? Az én népem pedig számtalanszor *
elfelejtkezett én rólam.
33. Miért mondod jónak lenni a te útadat, holott a te szertőid *
után jársz? Annakokáért még a gonoszokat is megtanítottad a te útaidra.
34. Ennekfelette a magad ruháinak szélén is találtatott a szegény
ártatlan embereknek * vérek: kiket nem az ásásban találtál, hanem mind ezek
felett vagynak azok;
35. Te pedig mégis azt mondottad: Bizonyára én tiszta és ártatlan
vagyok, csak hogy az ő haragja rólam forduljon el! Ímé én törvénykezem veled,
mivelhogy azt mondod: nem vétkeztem.
36. Mit futkossz illy igen, gyakorta változtatván útadat? Égyiptom
* miatt is megszégyenülsz, mint Assúr miatt megszégyenültél?
37. Még az Égyiptombeli Királytól is elszakadsz, a te kezeidet
fejedre kulcsolván: mert az Úr utálja a te bizodalmidat, hogy azokban
szerencsés ne légy.