2. RÉSZ.

A Zsidó népnek külömb-külömbféle bűnei.

És szóla az Úr nékem mondván:

2. Menj el, és kiálts Jérusálemnek füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem a kegelemről, mellyel * voltam hozzád ifjúságodban, minémű szeretettel voltam, mikor téged magamnak jegeznélek, mikor engem követnél a pusztában a földön, mellyet nem vetnek bé.

3. És hogy az Izráel az Úrnak szenteltetett * nép volt, az ő gabonájának zsengéje: valakik megeszik vala őtet, vétkeznek vala, a nyomorúság következik vala reájok, azt mondja az Úr!

4. Halljátok meg az Úr szavát Jákób háza, és Izráel házának minden cselédei.

5. Így szól az Úr: Micsoda álnokságot találtak * a ti atyáitok én bennem, hogy elidegenedtek tőlem, és hazugság után jártak, és hijábavalókká lettek?

6. Annyira hogy csak azt nem mondották: Hol vagyon az Úr, a ki kihozott minket Égyiptomnak földéből, a ki általvitt minket a pusztán kietlen és járatlan földön, a vizetlen és halálos földön, mellyen ember nem járt, és a hol ember nem lakott?

7. És béiktattalak titeket a bőv földbe, hogy annak gyümölcsével és javaival élnétek: és bémenvén megfertéztetétek az én földemet, és az én örökségemet utálatossá tevétek.

8. A Papok nem mondották: Hol vagyon az Úr? és a kik a törvényt forgatják nem esmérének meg engemet, és a Pásztorok hitetlenűl elszakadának tőlem, és a Próféták a Baál által prófétálának és a bálványokat követék.

9. Annakokáért megperlek veletek, és perlek a ti fijaitoknak fijaival, azt mondja az Úr!

10. Ugyan is, menjetek által a Kittim szigeteire, * és lássátok meg; Kédárba is küldjetek el, és szorgalmatosan vegyétek eszetekbe, és lássátok meg ha ehez hasonlatos dolgok lettek?

11. Ha egyéb nemzetség elváltoztatta é az ő isteneit, noha azok nem istenek; az én népem pedig elváltoztatta * az ő dicsőségét bálványra!

12. Egek, * csudálkozzatok ezen, és rettenjetek meg, erősképen szuáradjatok meg azt mondja az Úr!

13. Mert két gonoszságot cselekedett az én népem: Elhagytak * engem élő kútfejet, és magoknak kútakat ástak, béomlott kútakat mellyekben nincsen víz.

14. Nemde rab é az Izráel? avagy ő házi szolga é? Mi az oka hát, hogy préda lett.

15. És ő ellene ordítottak az * oroszlánok, kibocsáták az ő szavokat, és elpusztították az ő földét, az ő # városai megégettettek, és nincsen benne lakozó?

16. A Nóf és Táfné fijai bétörik fejedet.

17. Valyon s nem te magad szerzetted é azt magadnak, mivelhogy a te Uradat Istenedet * elhagyád, mikor téged viselne az ő útán?

18. Most is mi dolgod vagyon az Égyiptus útával, hogy a Nílus vizét iszod? és mi dolgod vagyon az Assúr útával, hogy az Eufrátes folyóvizét iszod. *

19. A magad gonoszsága * tanítson meg téged és a te Istentől való elszakadásid dorgáljanak meg téged. Vedd eszedbe, és lásd meg, melly gonosz és keserű legyen, hogy elhagytad a te Uradat Istenedet, és hogy nem félsz engemet; Ezt mondja a seregeknek Ura Istene!

20. Jóllehet régen megrontottam a te igádat, elszaggattam a te köteleidet, és te azt mondottad: Nem * szolgálok én idegen istennek: mindazáltal minden magas halmokon, és minden leveles fa alatt # bujdosol vala paráználkodván:

21. Én pedig plántáltalak vala téged mint választott * szőlőt mindenestől igaz és hív magot: mimódon változtál azért # nékem idegen shzőlővesszővé?

22. Mert ha magadat salétrommal megmosnád is, szappannal fejérítenéd is magadat: mindazáltal jegyeztetve * vagyon a te álnokságod én előttem, azt mondja az Úr Isten.

23. Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, a bálványok után nem jártam! Lásd meg a te útaidat a völgyben, gondold meg mit cselekedtél, te, ki ollyan vagy mint a gyors nőstvény teve, melly az ő útaiban széllyel folyat.

24. És mint a pusztához szokott nőstény vadszamár, melly az ő kivánsága szerint szabadon jár széllyel, mellyet a bujálkodásnak alkalmatosságától kicsoda tartóztathatna meg? Nem szükség, hogy valaki annak kergetésével fárassza magát, megtalálja azt az ő hónapjában.

25. Ha valaki ezt mondja: Ne mezítelenitsd meg a te lábadat, és * torkodat oltalmazd meg a szomjúságtól; te azt feleled: Kétségbe esném, nem mívelem, nem: mert az idegen istenekeet szeretem, és azokat követem.

26. Miképen megszégyenűl a lopó, mikor a lopásban találtatik: azonképen megszégyenűl az Izráel háza az ő Királyai, Fejedelmei, és Papjai és Prófétái.

27. Kik azt mondják a fának; Te vagy az én atyám! és a kőnek: Te szültél engemet; mert háttal fordultak én hozzám és nem orczájokkal; az ő nyomorúságoknak idején pedig ezt mondják: Kelj fel, és szabadíts meg minket!

28. De hol vagynak e te isteneid, mellyeket magadnak csináltál? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged nyomorúságodnak idején; mert a te városidnak száma szerint voltak * a te isteneid, óh Júda?

29. Miért perletek én velem? mindnyájan elszakadtatok én tőlem, azt mondja az Úr!

30. Hijába ostoroztam a te fijaidat; az intést nem vették bé, a ti szablyátok megemésztette * a ti Prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.

31. Óh nemzetség, vegyétek eszetekben az Úrnak szavát: ollyan voltam én Izráelnek, mint a puszta? vagy mint a setétség földe? Hát miért mondotta az én népem: Urak vagyunk immár, többé hozzád nem megyünk!

32. Valyon a leány elfelejtkezik é az ő ékességéről? vagy a jegybeli leány az ő arany lánczairól? Az én népem pedig számtalanszor * elfelejtkezett én rólam.

33. Miért mondod jónak lenni a te útadat, holott a te szertőid * után jársz? Annakokáért még a gonoszokat is megtanítottad a te útaidra.

34. Ennekfelette a magad ruháinak szélén is találtatott a szegény ártatlan embereknek * vérek: kiket nem az ásásban találtál, hanem mind ezek felett vagynak azok;

35. Te pedig mégis azt mondottad: Bizonyára én tiszta és ártatlan vagyok, csak hogy az ő haragja rólam forduljon el! Ímé én törvénykezem veled, mivelhogy azt mondod: nem vétkeztem.

36. Mit futkossz illy igen, gyakorta változtatván útadat? Égyiptom * miatt is megszégyenülsz, mint Assúr miatt megszégyenültél?

37. Még az Égyiptombeli Királytól is elszakadsz, a te kezeidet fejedre kulcsolván: mert az Úr utálja a te bizodalmidat, hogy azokban szerencsés ne légy.