4. RÉSZ.
Intés a megértésre. Zsidóság pusztulása.
Ha megtéréndesz Izráel, azt mondja az Úr, én hozzám férj: És ha
előlem elveted a te utálatosságidat, és * nem bujdosol.
2. És ha így eskülszöl: Él az Úr, tökéletességben, ítéletben és
igazságban: áldják ő benne magokat a nemzetségek, és ő benne dicsekednek;
3. Mert azt mondja az Úr a Júda férjfiainak és a
Jérusálembelieknek; Szántsatok magatoknak új * ugart és ne vessetek a
tövisekbe.
4. Metéljétek körűl * magatokat az Úrnak, és vessétek el a ti
szíveteknek bőreit, Júda férjfiai, és Jérusálem lakosai, hogy az én haragom
felgerjedvén annyira ne égjen, hogy senki el # ne olthassa, a ti
cselekedeteiteknek gonoszságéért.
5. Hirdessétek Júdában, és Jérusálemben jelentsétek meg, és
mondjátok meg, trombitáljatok a földön, kiáltsatok, gyüljetek egybe és
mondjátok: Gyüljetek öszve és menjünk
bé az erős városokba.
6. Emeljetek zászlót Sionba, gyűljetek öszve, ne álljatok: mert *
én veszedelmet hozok észak felől, és nagy romlást.
7. Kivetette magát az oroszlán az ő barlangjából, és a nemzetségnek
rablója elindult, kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet, és a te
városid elpusztíttassanak, hogy senki azokban ne lakjék.
8. Ezokáért öltözzetek * zsákba, sírjatok és jajgassatok: mert az
Úrnak felbúsult haragja nem távozott el rólunk!
9. Mert a napon, azt mondja az Úr, elvész a Király bátorsága, és a
Fejedelmek bátorsága, és elálmélkodnak a Papok, és a Próféták * csudálkozinak.
10. És akkor ezt mondom: Ah! ah! Uram Isten, bizony ezt fogják
mondani: Igen megcsaltad e népet és Jérusálemet, ezt mondván: Békességtek
lészen néktek: holott a szablya elhatott mind lelkünkig!
11. Az időben ezt mondják e népnek és Jérusálemnek: Ímé nagy
száraztó szél jő a pusztának magas helyein, az én népem leányának útán, nem
szórásra, sem tisztításra;
12. Ezeknél hatalmasb szél jő el nékem, akkor én is ítéletet mondok
nékik.
13. Ímé mint a felhő, úgy jő, és mint a szélvész az ő szekere, az ő
lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
14. Jérusáelm, tisztítsd meg * szívedet a gonoszságtól, hogy
megtarthassál: meddig maradnak te benned a te gonosz gondolatid?
15. Mert hírmondó hirdeti az ellenségnek jövetelit Dán felől, és
hirdeti a veszedelmet Efraim hegyén is.
16. Mondjátok meg e népeknek: Hirdessétek meg a Jérusálembelieknek;
ímé messze földről eljőnek az őrizők, és kiáltanak Júdának városai ellen.
17. Mint a mezőnek őrizői, úgy lésznek a város körűl: mert engemet
felbosszantott, azt mondja az Úr!
18. A te útad, és a te cselekedetid szerzették ezt néked: ez a te
gonsozságod: mert mivelhgoy keserű, a te szívedre is elhatott.
19. Fáj a bélem, * a bélem és az én szívemnek rekeszi, az én szívem
háborog bennem, nem hallgatom el; mert a trombitaszót hallottad, óh én lelkem,
és a hadnak kiáltását.
20. És hogy egyik veszedelem a másik veszedelmet követi: mert az
egész föld elpusztíttatik, hirtelenséggel elpusztíttatnak az én sátorim, és az
én felvont kárpitjaim egy szempillantásban.
21. Valyon meddig látom a zászlót? és hallom a trombitaszót?
22. Míg * bolod lészen az én népem, mígnem engem esmérnek, míg
balgatag fiak és értelem nélkűl valók, míg bölcsek lésznek a gonoszra, a jó
cselekedetre pedig balgatagok.
23. Ha tekintem a földet, ímé hijábavaló és puszta: ha tekintem az
egeket, semmi világosságok nincsen:
24. Ha tekintem a hegyeket, * ímé reszketnek, és minden halmok
ingadoznak:
25. Ha tekintem, ímé egy ember * sincsen, és minden égi madarak
elmentek;
26. Ha tekintem, ímé a zsíros tartomány olyan mint a puszta, és
minden ő városai eltörettek, az Úr miatt, és az ő haragja miatt;
27. Mert ezt mondja az Úr: Elpusztíttatik az egész * föld;
mindazáltal nem lészen akkor # vége.
28. Ezért sír * a föld, és odafel meghomályosodik az ég: mert én
mondottam, gondoltam, és meg nem bántam, és azt el nem változtatom.
29. A lovagoknak és a kézíveseknek kiáltások előtt elfutnak
mindnyájan a városbeliek, elrejteznek a sűrű erdőkben, felmennek a kősziklákba,
minden város elpusztíttatik, és senki sem lakozik azokban.
30. Te pedig elpusztulandó tartománynak népe, mit cselekeszel? ki
most öltözöl skárlátban, és ékesíted magadat aranyos kösönytyűkkel, és a te
orczáidat megfested * festékkel, hijába ékesíted magadat: mert a te szeretőid
utálnak tégedet, keresik a te életedet;
31. Mert mintegy gyermekszülő asszony szavát hlalom; azt mondom,
hogy mintegy első gyermekszülő asszonynak kiáltását; úgy hallom a Sion
leányának szavát, ki nagy óhajtással összeveri kezeit, mondván: Jaj * most
nékem: mert elfogyatkozott az én lelkem a megölettekért!