6. RÉSZ.
Babilóniai fogság. Zsidók sokféle bűnei.
Benjáminnak fija, fuassatok ki Jérusálemből, és Tékoában
fuvalljatok trombitát, és Beth-hakéremben emeljetek zászlót; mert veszedelem,
és nagy gyötrelem láttatik jőni észak * felől.
2. A szép és kedvén tartott asszonyhoz hasonlóvá tettem vala a Sion
leányát:
3. Ő hozzá jőúnek a pásztorok az ő nyájaikkal egybe, hogy ő ellene
felvonják sátorokat, hogy kiki mind az ő helyét megeméssze.
4. Készítsetek ellene hadat, keljetek fel, és menjünkharczra dlben:
Jaj nékünk: mert elhanyatlott a nap, és meghosszabbultak az estveli árnyékok!
5. Keljetek fel, és menjünk ostromnak éjszaka, és rontsuk le az ő
palotáit.
6. Mert az mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat: és Jérusálem
körűl csináljatok töltésekeet; ez a meglátogatásnak városa, mellyben egyéb *
nincsen nyomorgatásnál.
7. Mint a forrásban felbuzog a víz, úgy kiforrja az ő gonoszságát;
bosszúságtétel és nyomorgatás hallattatik benne, szüntelen én előttem betegség
és vereség vagyon.
8. Vedd eszedbe magad óh Jérusálem, hogy el ne távozzék az én
lelkem tőled, hogy ne tégyelek pusztává, olly földdé, mellyen ember nem
lakozik.
9. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Valóba megmezgérlik, * mint a
szőlőt, az Izráel maradékát, kik ezt mondják: Forditsd a te kezedet mint a
szőlőszedő, a szőlőkosárokar.a
10. Kinek szóljak, és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé
körűlmetéletlen * az ő fülök, és nem hallhatnak, ímé az Úrnak szava nálok
gyalázatban vagyon, nem gyönyörködnek abban.
11. Azért az Úrnak haragjával teljes vagyok, elfáradtam, magamat
tartóztatván, kiöntöm azért azt a kicsiny gyermekekre az * útczákon, és
egyetembe az ifjak gyülekezetekre, sőt még a férjfiú is az ő feleségével, a
vén, a megteperedet emberrel fogságba esnek.
12. És aző házaik idegenekre maradnak, mezejeik és feleségeik *
hasonlóképen, mikor kinyujtom az én kezemet a földnek lakosira, azt mondja az
Úr!
13. Mert kicsinytől fogva nagyig mindnyájan a telhetetlenségnek
adták magokat, a Prófétától * fogva a Papig, mind csalárdok.
14. És gyógyítják vala az én népem leányának romlását *
hazugsággal, mondván: Békesség, békesség: de ugyan nem lőn békesség!
15. Valyon * szégyenlik, hogy utálatosságot cselekedtek? bizony nem
szégyenlették és nem tudták micsoda a szégyen? Annakokáért elhullnak a
megölettettek között, az ő meglátogatásoknak idején elesnek, azt mondja az Úr!
16. Így szólt az Úr: Álljatok az útakon, és lássátok meg és
tudakozzatok a régi ösvényekről, mellyik legyen az igaz út és azon járjatok,
hogy a ti lelketeknek legyen nyugodalma, és ezt felelték: Nem megyünk!
17. Annakfelette rendeltm ő köztök őrállókat, hogy vígyáznának a
trombitaszóra: s ezt felelték: Nem vígyázunk!
18. Azért halljátok meg Pogányok, és vedd eszedbe, óh gyülekezet,
mi következik reájok.
19. Halld meg * föld: Ímé én hozok e népre veszedelmet, az ő
gondolatjainak gyümölcsét: mert az én beszédimre nem hallgattak, és az én
törvényemet megutálták.
20. Miért hoztok nékem Sébából temjént, és jóillatú * állatot
messze földről? A ti egészen megégő áldozatitok nem kedvesek, sem a ti véres áldozatitok
nem gyönyörűségesek én előttem.
21. Azért ezt mondja az Úr: ímé én szerzek e népnek romlást,
mellybe megütköznek az atyák és a fiak egyenlőképen, a szomszéd az ő barátjával
elvesznek.
22. Így szól az Úr: Ímé nép jő el észak földe * felől, és nagy
nemzetség indúl fel a földnek végéről.
23. Kiknek kezekben kézív és paizs lészen, kegyetlenek lésznek és
semmi irgalmasság bennek nem lészen: az ő szavok mint a tengernek zúgása, és
lovagok lésznek, mind egyik viadalhoz készültek te ellened, Sionnak leánya!
24. Kiknek csak hírek hallására a mi kezünk ereje elszakadott, a
veszedelme körűlfogott minket, és a fájdalom, mint a gyermekszülő asszonyt.
25. Ki ne menjetek a mezőre, és útra ne induljatok: mert az
ellenség fegyvere és a félelem minden felől körűlvett.
26. Én népemnek leánya, öltözzél zsákba, és * heverj a porban, sírj
# keservesen, mintha egyetlenegy fiadat siratnád: mert hamarsággal eljő reán a
pusztító!
27. Őrállótoronyban helyheztettelek én téged az én népem között, és
* nagy erősségben, hogy megtudjad és megkémleljed az ő útokat.
28. Mindnyájan felette igen vakmerők, kik álnokúl járnak, aczél és
vas természetüek: mindnyájan ők egyebeknek erkölcsinek is megvesztegetői.
29. A tűztől megégettetett a fúvó, megemésztetett az ón, az
olvasztómester hijába munkálkodik: mert az ő gonoszságok meg nem *
tisztíttathatik.
30. Megvettetett ezüstnek * hívjátok őket: mert az Úr megvetette
őket!