10. RÉSZ.

Bálványok hijábavalósága. Jerémiás ímádsága.

Halljátok meg a szót, mellyet az Úr szól néktek, Izráelnek háza!

2. Igy szól az Úr: Ne tanuljátok meg a Pogányoknak * útát, és az égen való jelektől ne féljetek: mert a Pogányok félnek azoktól.

3. Mert a Pogányoknak szerzetek hijábavalóság: mert fát * vágnak az erdőn, az ácsmester kezével meggyalulja azt.

4. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pőröllyel megszegezik azt, hogy le ne essék.

5. Mint az egyenes pálmafa, ollyanok, és nem * szólnak: hordoztatván hordoztatnak: mert nem járhatnak. Ne féljetek tőlök: mert sem jót, sem gonoszt nem cselekedheetnek.

6. Nincsen hasonlatos * te hozzád, Uram, senki, nagy vagy, és nagy a te neved, a te hatalmasságodért!

7. Ki ne félne téged * ki a Pogányoknak is Királyok vagy? Mert tiéd a birodalom; mert a Pogányoknak minden Bölcsei között, és azoknak minden országai között nincsen hozzád hasonló.

8. Mind egyik * bolondok és bolondul cselekesznek, hijábavalóságra tanit a fa.

9. Ellapittatott ezüstöt hoznak Társisból, és aranyat Ofirból, a mesterembernek csinálmányát és az olvasztómester kezének munkáját: kék és szederjes öltözetek * vagyon nékik, mellyek mind a bölcseknek munkájok.

10. Az Úr az igaz Isten, az élő Isten, és az örökkévaló * Király: az ő haragja előtt reszket a föld, és a Pogányok nem szenvedhetik az ő haragját.

11. (Ezt mondjátok nékik: Az Istenek, kik az eget és a földet nem csinálták, elvesszenek a földről, és az ég alól!)

12. A ki teremtette a földet * az ő erejével, ki rendelte e Világnak kerekségét az ő bölcseségével, és az ő értelmével kiterjesztette az egeket.

13. Ki egy szavával bőséges vizet szerez az égben, minekutánna a ködöket felviszi a földnek határából, * villámást esővel egyetemben csinál, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.

14. Minden ember bolondabb, * hogynem mint eszébe vehetné, hogy minden bálványcsináló mester a bálvánnyal őtet megszégyeniti: mert az ő öntése hazugság, és nincsen ő bennek lélek.

15. Hijábavalók; nevetségre való munka, az ő meglátogatásoknak * idején elvesznek.

16. Nem ollyan mint azok, a Jákób öröksége: * mert ő mindeneknek teremtője, és az Izráel az ő örökségének vesszeje, Seregeknek Ura az ő neve.

17. Gyüjtsd öszve a földről a te árudat, a ki lakol keritett városban:

18. Mert ezt mondja az úr: Imé én ez úttal ugyamint parittyából hajtom el e földnek lakosit, és megverem őket, hogy megtalálják a mit kerestek!

19. Jaj nékem az én romlásom miatt, az én verségem teljes fájdalommal; és én ezt fogom mondani: Bizony az én vereségem igen * nagy, és mimódon szenvedhetem el?

20. Az én sátorom elhányatott és minden köteleim elszakadoztak, az én fiaim elszakadtak tőlem, és egy nincsen bennek, senki nincsen, a ki kiterjessze többé az én sátoromat, és felvonja az én kárpitaimat;

21. Mert oktalan állatokhoz * hasonlókká lettek a pásztorok, és az Urat meg nem kérdették, azért nem lésznek szerencsések, és minden legeltető helyek elpusztittatott.

22. A hir imé eljött, és nagy támadás vagyon észak * földe felől, hogy elpusztitsák Júdának városit, és tegyék sárkányok # lakhelyévé.

23. Tudom Uram, hogy az embernek úta nincsen az ő * tulajdon hatalmában, sem az útonjárónak, hogy a maga lépését igazgassa.

24. Ostorozz meg * Uram engem, de a te ítéletedben, ne haragodban, hogy engemet el ne ronts.

25. Forditsd haragodat * a Pogányokra, kik nem esmérnek tégedet, és az országokra, kik sgitségre nem hivják a te nevedet; mert megették a Jákóbot; azt mondom, hogy elnyelték őtet, s megemésztették, és lakhelyét elpusztitották.