11. RÉSZ.

Isten frigye a Zsidókkal. Anatót gonoszsága.

Ez a beszéd, mellyett szólott az Úr Jerémiásnak, mondván:

2. Halljátok meg e szövetségnek igéit, és mondjátok meg a Júda férjfiainak és a Jérusálem lakosinak.

3. Ezt mondjad azért nekik: Azt mondja az Úr, az Izráelnek Istene: Átkozott az ember, ki nem * hallja e frigynek beszédit;

4. Mellyet * parancsolatam a ti atyáitoknak az napon, mellyen kihoztam őket Égyiptom földéből, a vaskemenczéből, mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mind azokat, mellyeket én néktek parancsolok: és lésztek én népem, és én néktek Istentek lészek.

5. Hogy megteljesítsem az * eskűvést, mellyel megesküldtem a ti atyáitoknak hogy nékik adom a téjjel és mézzel folyó földet, e nap szerint. És felelék, és mondék: Úgy legyen Uram!

6. És monda az Úr nékem: Kiáltsd mind e szókat Júdának városiban, és Jérusálemnek utczáin, mondván: Halljátok e frigye beszédit, és cselekedjétek azokat;

7. Mert tanubizonyságokat * tettema ti atyáitoknak, a melly napon felhoztam őket Égyiptom földéből, mind e napig, reggel felkelvén, és bizonyságot tévén, s mondván: Halljátok meg az én szómat!

8. És nem hallák, sem fülöket ahoz nem hajták, hanem mindenek az ő szíveknek gonsozsága után jártak: azért reájok bocsátottam e frigynek * minden igéit, mellyet parancsoltam hogy cselekednének, és nem cselekedték.

9. Monda azért az Úr nékem: Hasonlás vagyon a Júda férjfiai között, és a Jérusálembeli polgárok között;

10. Megtértek az ő eleiknek gonoszságokra, kik nem engedtek az én beszédimnek; hanem inkább jártak az idegen istenek után, hogy nékik szolgálnának, megszegék az Izráelnek háza és a Júdának háza az én frigyemet, mellyet tettem vala az ő attyaikkal.

11. Azért azt mondja az Úr: Ímé én ostort hozok reájok, mellyből ki nem mehetnek, és kiáltnak én hozzám; * de meg nem hallgatom őket.

12. És elmennek a Júdának városai és Jérusálemnek polgárai; és kiáltanak az istenekhez, kiknek temjéneztek; de oltalmazván meg nem oltalmazzák őket az ő nyomoruságonak idején;

13. Mert a te városidnak * számok szerint voltak a te isteneid, óh Júda, és a Jérusálem útczáinak számok szerint raktátok a gyalázatra való oltárokat: az oltárokat, mellyeken temjéneznétek a Baálnak!

14. Te azért * ne törekedjél a népért, és ne kiálts ő érettek, se ne könyörögj; mert én meg nem hallgatom az időben, mellyben kiáltnak én reám, az ő nyomoruságokban.

15. Micsoda közi vagyon az én szerelmesemnek ezután az én házamhoz, holott ő cselekeszik sokakkal egetemben * istentelenséget, és a szent húsoknak áldozásit elhagytad, és örvendesz a te gonosz cselekedetedben.

16. Szép gyümölcsü és formáju zöld olajfának nevezte az Úr a te nevedet; de a szélvésznek szavára annak leveleit tüzzel meggyujtja, minekutánna annak ágait lerontják.

17. Mert a Seregek Ura, ki téged plántált, rendelt ellened veszedelmet az Izráel házának és a Júda házának gonoszságáért, mellyet cselekedtek magok között hogy engem haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.

18. az Úr jelentette pedig meg nékem hogy megtudhatnám: és te jelentetted meg az ő cselekedeteiket is nékem.

19. Én pedig mint a bárány ollyan valék és mint az ökör, melly a mészárszékre vitetik, hogy megölettessék; és eszembe nem vettem, micsoda gondolatokat gondoltak * ellenem, mondván: Veszessük meg az ő étkét fával, és gyomláljuk ki őtet az élők közzűl, és az ő neve többé emlékezetben ne legyen.

20. De óh seregeknek Ura, igaz Bíró, ki az embernek veséit és szívét * megpróbálod, lássam meg a te büntetésedeet ő rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!

21. Azért azt mondja az Úr az * Anatótbeli emberekről, kik keresik a te lelkedeet, és ezt mondják: Ne # prófétálj az Úrnak nevében, hogy a mi kezeink miatt meg ne halj!

22. Azért a Seregeknek Ura ezt mondja: Ímé én meglátogatom őket; az ifjak szablya miatt halnak meg, az ő fijaik és leányaik éhséggel * halnak meg.

23. És senki ő közzűlök meg nem marad, mikor ostort hozok az Anatótbeli emberekre, az ő meglátogatásonak esztendejében.