11. RÉSZ.
Isten frigye a Zsidókkal. Anatót gonoszsága.
Ez a beszéd, mellyett szólott az Úr Jerémiásnak, mondván:
2. Halljátok meg e szövetségnek igéit, és mondjátok meg a Júda
férjfiainak és a Jérusálem lakosinak.
3. Ezt mondjad azért nekik: Azt mondja az Úr, az Izráelnek Istene:
Átkozott az ember, ki nem * hallja e frigynek beszédit;
4. Mellyet * parancsolatam a ti atyáitoknak az napon, mellyen
kihoztam őket Égyiptom földéből, a vaskemenczéből, mondván: Halljátok meg az én
szómat, és cselekedjétek mind azokat, mellyeket én néktek parancsolok: és
lésztek én népem, és én néktek Istentek lészek.
5. Hogy megteljesítsem az * eskűvést, mellyel megesküldtem a ti
atyáitoknak hogy nékik adom a téjjel és mézzel folyó földet, e nap szerint. És
felelék, és mondék: Úgy legyen Uram!
6. És monda az Úr nékem: Kiáltsd mind e szókat Júdának városiban,
és Jérusálemnek utczáin, mondván: Halljátok e frigye beszédit, és cselekedjétek
azokat;
7. Mert tanubizonyságokat * tettema ti atyáitoknak, a melly napon
felhoztam őket Égyiptom földéből, mind e napig, reggel felkelvén, és
bizonyságot tévén, s mondván: Halljátok meg az én szómat!
8. És nem hallák, sem fülöket ahoz nem hajták, hanem mindenek az ő
szíveknek gonsozsága után jártak: azért reájok bocsátottam e frigynek * minden
igéit, mellyet parancsoltam hogy cselekednének, és nem cselekedték.
9. Monda azért az Úr nékem: Hasonlás vagyon a Júda férjfiai között,
és a Jérusálembeli polgárok között;
10. Megtértek az ő eleiknek gonoszságokra, kik nem engedtek az én
beszédimnek; hanem inkább jártak az idegen istenek után, hogy nékik
szolgálnának, megszegék az Izráelnek háza és a Júdának háza az én frigyemet,
mellyet tettem vala az ő attyaikkal.
11. Azért azt mondja az Úr: Ímé én ostort hozok reájok, mellyből ki
nem mehetnek, és kiáltnak én hozzám; * de meg nem hallgatom őket.
12. És elmennek a Júdának városai és Jérusálemnek polgárai; és
kiáltanak az istenekhez, kiknek temjéneztek; de oltalmazván meg nem oltalmazzák
őket az ő nyomoruságonak idején;
13. Mert a te városidnak * számok szerint voltak a te isteneid, óh
Júda, és a Jérusálem útczáinak számok szerint raktátok a gyalázatra való
oltárokat: az oltárokat, mellyeken temjéneznétek a Baálnak!
14. Te azért * ne törekedjél a népért, és ne kiálts ő érettek, se
ne könyörögj; mert én meg nem hallgatom az időben, mellyben kiáltnak én reám,
az ő nyomoruságokban.
15. Micsoda közi vagyon az én szerelmesemnek ezután az én házamhoz,
holott ő cselekeszik sokakkal egetemben * istentelenséget, és a szent húsoknak
áldozásit elhagytad, és örvendesz a te gonosz cselekedetedben.
16. Szép gyümölcsü és formáju zöld olajfának nevezte az Úr a te
nevedet; de a szélvésznek szavára annak leveleit tüzzel meggyujtja, minekutánna
annak ágait lerontják.
17. Mert a Seregek Ura, ki téged plántált, rendelt ellened
veszedelmet az Izráel házának és a Júda házának gonoszságáért, mellyet
cselekedtek magok között hogy engem haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.
18. az Úr jelentette pedig meg nékem hogy megtudhatnám: és te
jelentetted meg az ő cselekedeteiket is nékem.
19. Én pedig mint a bárány ollyan valék és mint az ökör, melly a
mészárszékre vitetik, hogy megölettessék; és eszembe nem vettem, micsoda
gondolatokat gondoltak * ellenem, mondván: Veszessük meg az ő étkét fával, és
gyomláljuk ki őtet az élők közzűl, és az ő neve többé emlékezetben ne legyen.
20. De óh seregeknek Ura, igaz Bíró, ki az embernek veséit és
szívét * megpróbálod, lássam meg a te büntetésedeet ő rajtok: mert néked
jelentettem meg az én ügyemet!
21. Azért azt mondja az Úr az * Anatótbeli emberekről, kik keresik
a te lelkedeet, és ezt mondják: Ne # prófétálj az Úrnak nevében, hogy a mi
kezeink miatt meg ne halj!
22. Azért a Seregeknek Ura ezt mondja: Ímé én meglátogatom őket; az
ifjak szablya miatt halnak meg, az ő fijaik és leányaik éhséggel * halnak meg.
23. És senki ő közzűlök meg nem marad, mikor ostort hozok az
Anatótbeli emberekre, az ő meglátogatásonak esztendejében.