12. RÉSZ.

Jerémiás panasza az ő hazájabeliek gonoszságán. Ezeknek és egyebeknek is büntetések.

Igaz vagy Uram ha perlek is veled: de mindazáltal ugyan törvénykezem veled. Mi az oka, hogy ily * boldogságos a hitetleneknek útjok? békességben vagynak mindnyájan az istentelenek?

2. Hogy megplántálod őket és megyökereznek, felnevelkednek és gyümölcsöznek, kiknek szájokba forgasz; de távol vagy az ő * szívektől.

3. Bizonyára te Uram, esmérsz * engem, látsz engem, és azért próbálod az én szívemet: hogy hozzád ragaszkodjék, holott az istenteleneket öszvegyüjtöd, mint a mészárszékre való juhokat, és készíted őket # a megölésnek napjára.

4. Meddig sírna a föld? és az egész mezőnek füve medig * száradna? A benne valóknak gonoszságokért miért fogyatkoznának el minden oktalan # állatok, és madarak? mert ezt mondották: Nem látja Isten a mi végünket!

5. Mikor a gyalogokkal futsz, megfárasztanak téged, mimódon futnál azért a lovagokkal? És a békességnek földén is, mellyhez te bízol vala, megfárasztának téged, mit cselekednél tehát a Jordán vizének áradásában?

6. Mert bizony még a te atyádfiai is és a te atyának háza, ők is * hamisan cselekedtek veled, ők is kiáltottak utánnad nagy felszóval; ne hidj nékik, ha szintén veled szépen beszélgetnek is.

7. Elhagyom az én házamat, elhagyom az én örökségemet, adom azt, a kit az én lelkem * szeret vala, az ő ellenséginek kezekbe.

8. Az én örökségem ollyan volt én hozzám, mint az erdőben való oroszlán; felemelte ellenem az ő szavát, azért gyúlölém őtet.

9. Ollyan é az én örökségem nékem, mint a körmös ragadozó madár? avagy nem állanak é a madarak köröskörűl ő ellene? és ezt mondják: Jertek el, gyüljetek öszve ti mindnyájan erdei * vadak, jertek el, nyeljük bé őtet!

10. A sok pásztorok * vesztették el az én szőlőme, azok tapodták el az én örökégemt, az én szrelmes örökségemet teljességgel elpusztították.

11. Elpusztították azt, és immár most elpusztíttatván ellenem panaszolkodik: elpusztíttatik mind az egész föld: mert senki nincsen, ki eszébe venné magát.

12. Minden magas hegyekre a pusztában eljőnek a pusztítók; mert az Úr fegyvere emészti meg őket, a földnek egyik határától fogva, a földnek más határáig, senkinek nem lészen békessége.

13. Ha buzát vetnek, töviset * aratnak; ha nagy fáradsággal munkálódnak, semmi előmentek nem lészen, és megszégyenültök a ti veteményteknek gyümölcse miatt, az Úrnak haragja miatt!

14. Ezt mondja az Úr, mind az én gonosz szomszédim felől, kik illetik az én örökségemet, mellyet örökségűl adtam volt az én népemnek az Izráelnek: Ímé én kigyomlálom őket az ő földökből, és a Júdának házát kiszaggatom ő közzűlök.

15. És lészen, minekutánna kiszaggatom őket, megtérek és könyörűlök rajtok, és visszahozom őket, mindent az ő örökségébe, és mindent az ő földébe.

16. Lészen annakfelette, ha valóban megtanulják az én népemnek útait, és az én nevemre esküsznek, illyen módon: Él az Úr; miképen tanitották volt az én népemet megesküdni a Baálra, felépittetnek az én népem között.

17. Ha pedig nem hallgatnak engemet, kigyomlálván kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr!