14. RÉSZ.
Fenyegeti Isten Júdát nagy éhséggel.
Ez az Úrnak szava, mellyet szólott Jerémiásnak a szárazság felől:
2. Sírni fog a Júda, és az ő kapui elromolnak, meggyaláztatik a
földig, és a Jérusálem kiáltása felmegyen.
3. És az ő Fejedelmeik elküldik a kicsinyeket is a vizre, elmenvén
a kútakhoz, nem találnak * viezeket, visszatérnek üre korsókkal, szégyent
vallanak és meggyaláztatván béfedik # fejeket.
4. A földnek szárazsága miatt: mert nem esett a földre eső,
szégyent vallanak a szántó emberek, és béfedezik fejeket.
5. Sőt még a szarvas is megellik a mezőn, és elhagyja fijait: mert
nem lészen fű.
6. És a vad szamarak is felállanak a kősziklákra, bészívják a
szelet mint a sárkányok, megfogyatkoznak az ő szemeik: mert nem lészen füvök.
7. Mivelhogy a mi álnokságink tésznek ellenünk tanúbizonyságot, óh
Uram; cselekedjél a te magad * nevéért: mert a mi álnokságink # eláradtak; te
ellened vétkeztünk!
8. Izráelnek reménysége, * megtartója a nyomorúságnak idején, miért
volnál úgy, mit a jövevény e földön, és mint az útonjáró, ki bétér az éjjeli
nyugvásra?
9. Miért lennél ollyan, mint a megfáradott férjfiú? mint a
hatalmas, ki meg nem tarthat? De te mi köztünk vagy * Uram, és a te nevedről
neveztetünk mi: ne hagyj el minket!
10. Ezt mondja e népnek az Úr: Miképen szerették a * bujdosást, és
az ő lábaikat meg nem tartóztatták: azonképen az Úr sem szerette őket, most
emlékezik meg # az ő álnokságokról, és meglátogatja az ő bűneiket.
11. És szóla nékem az Úr: Ne * könyörögj a népért, hogy jól tegyek
vele.
12. Mikor böjtölnek, én az ő kiáltásokat meg nem * hallgatom, és
mikor nékem égő vagy eledeliáldozatokat tésznek, nálam kedves nem lészen: mert
fegyverrel, éhséggel, és döghalállal megemésztem őket:
13. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé a Próféták mondják nékik:
Fegyvert nem láttok, * éhség em lészen rajtatok; hanem állhattos békességet
adok néktek itt e helyen!
14. És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a Próféták az * én
nevemben; nem küldöttem őket, és nem parancsoltam nékik, sem velek nem beszéltem;
hazug látást és jövendölést, hijábavaló dolgot, és az ő szíveknek csalárdságát
jövendölik néktek.
15. Azért ezt mondja az Úr a Próféták felől, kik prófétálnak az én
nevemben, holott nem küldöttem őket, és ők ezt mondják: Fegyvert és éhség nem
lészen e földön, azok a Próféták fegyver és éhség miatt emésztetnek meg.
16. A nép pedig, mellynek ők prófétáltak, elvettetik * Jérusálemnek
útczáin az éhség és a fegyver miatt, és senki nem lészen, ki eltemetné őket,
őket és feleségeiket, fijaikat és leányaikat; és ő reájok öntöm az ő
gonoszságokat.
17. Mondjad azért nékik e szót: Az én szemeim sírnak * éjjel és
nappal, és meg nem szünnek: mert nagy sanyarusággal megsanyargattatott az én
népemnek szűz leánya, igen nagy vereséggel;
18. Ha kimegyek a mezőre, ímé ott feküsznek a fegyver miatt
megölettettek: ha bémegyek a városba, ímé ott vagynak az éhség miatt
megepedtek; mert mind a Próféta s mind a Pap megkerülték a földet, és nem
tudnak semmit!
19. Valyon valóba megvetetted é a Júdát? A siont utálja é a te * lelked?
Miért vertél meg minket, és semmi orvosságunk nincsen? Vártuk a # békességet,
de semmi jó nem volt: és a gyógyulásnak idejét, de ímé félelem volt!
20. Esmérjük, Uram, a mi vétkeinket, a mi atyáinknak *
álnokságokat, és hogy vétkeztünk ellened:
21. Ne vess meg minket a te * nevedért, ne vesd meg a te #
dicsőségednek székit; emlékezzél meg, ne tedd hijábavalóvá a te mi velünk tett
## frigyedet!
22. Vagynak é a Pogányok hijábavaló istenei közzűl, kik esőt
adhatnak? adnak é az égből esőt? Avagy nem te vagy é a mi Urunk Istenünk? és te
benned biztunk: mert te cselekedted mind ezeket!