14. RÉSZ.

Fenyegeti Isten Júdát nagy éhséggel.

Ez az Úrnak szava, mellyet szólott Jerémiásnak a szárazság felől:

2. Sírni fog a Júda, és az ő kapui elromolnak, meggyaláztatik a földig, és a Jérusálem kiáltása felmegyen.

3. És az ő Fejedelmeik elküldik a kicsinyeket is a vizre, elmenvén a kútakhoz, nem találnak * viezeket, visszatérnek üre korsókkal, szégyent vallanak és meggyaláztatván béfedik # fejeket.

4. A földnek szárazsága miatt: mert nem esett a földre eső, szégyent vallanak a szántó emberek, és béfedezik fejeket.

5. Sőt még a szarvas is megellik a mezőn, és elhagyja fijait: mert nem lészen fű.

6. És a vad szamarak is felállanak a kősziklákra, bészívják a szelet mint a sárkányok, megfogyatkoznak az ő szemeik: mert nem lészen füvök.

7. Mivelhogy a mi álnokságink tésznek ellenünk tanúbizonyságot, óh Uram; cselekedjél a te magad * nevéért: mert a mi álnokságink # eláradtak; te ellened vétkeztünk!

8. Izráelnek reménysége, * megtartója a nyomorúságnak idején, miért volnál úgy, mit a jövevény e földön, és mint az útonjáró, ki bétér az éjjeli nyugvásra?

9. Miért lennél ollyan, mint a megfáradott férjfiú? mint a hatalmas, ki meg nem tarthat? De te mi köztünk vagy * Uram, és a te nevedről neveztetünk mi: ne hagyj el minket!

10. Ezt mondja e népnek az Úr: Miképen szerették a * bujdosást, és az ő lábaikat meg nem tartóztatták: azonképen az Úr sem szerette őket, most emlékezik meg # az ő álnokságokról, és meglátogatja az ő bűneiket.

11. És szóla nékem az Úr: Ne * könyörögj a népért, hogy jól tegyek vele.

12. Mikor böjtölnek, én az ő kiáltásokat meg nem * hallgatom, és mikor nékem égő vagy eledeliáldozatokat tésznek, nálam kedves nem lészen: mert fegyverrel, éhséggel, és döghalállal megemésztem őket:

13. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé a Próféták mondják nékik: Fegyvert nem láttok, * éhség em lészen rajtatok; hanem állhattos békességet adok néktek itt e helyen!

14. És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a Próféták az * én nevemben; nem küldöttem őket, és nem parancsoltam nékik, sem velek nem beszéltem; hazug látást és jövendölést, hijábavaló dolgot, és az ő szíveknek csalárdságát jövendölik néktek.

15. Azért ezt mondja az Úr a Próféták felől, kik prófétálnak az én nevemben, holott nem küldöttem őket, és ők ezt mondják: Fegyvert és éhség nem lészen e földön, azok a Próféták fegyver és éhség miatt emésztetnek meg.

16. A nép pedig, mellynek ők prófétáltak, elvettetik * Jérusálemnek útczáin az éhség és a fegyver miatt, és senki nem lészen, ki eltemetné őket, őket és feleségeiket, fijaikat és leányaikat; és ő reájok öntöm az ő gonoszságokat.

17. Mondjad azért nékik e szót: Az én szemeim sírnak * éjjel és nappal, és meg nem szünnek: mert nagy sanyarusággal megsanyargattatott az én népemnek szűz leánya, igen nagy vereséggel;

18. Ha kimegyek a mezőre, ímé ott feküsznek a fegyver miatt megölettettek: ha bémegyek a városba, ímé ott vagynak az éhség miatt megepedtek; mert mind a Próféta s mind a Pap megkerülték a földet, és nem tudnak semmit!

19. Valyon valóba megvetetted é a Júdát? A siont utálja é a te * lelked? Miért vertél meg minket, és semmi orvosságunk nincsen? Vártuk a # békességet, de semmi jó nem volt: és a gyógyulásnak idejét, de ímé félelem volt!

20. Esmérjük, Uram, a mi vétkeinket, a mi atyáinknak * álnokságokat, és hogy vétkeztünk ellened:

21. Ne vess meg minket a te * nevedért, ne vesd meg a te # dicsőségednek székit; emlékezzél meg, ne tedd hijábavalóvá a te mi velünk tett ## frigyedet!

22. Vagynak é a Pogányok hijábavaló istenei közzűl, kik esőt adhatnak? adnak é az égből esőt? Avagy nem te vagy é a mi Urunk Istenünk? és te benned biztunk: mert te cselekedted mind ezeket!