15. RÉSZ.
Júda büntetése. Jerémiás panasza s imádsága.
És monda az Úr nékem: Ha * előttem állanának Mózes & és #
Sámuel is: az én szívem nem hajlana ## e néphez: Kül ki az én orczám elől, és
menjenek ki.
2. Ha pedig ezt mondják néked: Hová megyünk ki? ezt mondjad nékik:
Így szól az Úr: A ki halálra * való, halálra: és a ki fegyverre, fegyverre: és
a ki éhségre, éhségre: és a ki fogságra, fogságra.
3. És elejekbe vetek nékik négyfélét, azt mondja az Úr: fegyvert *
a megölésre, és ebeket a megszaggatásra, és égi madarat, és e földi vadat a
megverésre, és az elvesztésre.
4. Bujdosókká teszem őket e földnek minden országiban, Manasséért,
* Ezékiásnak a Júda Királyának fijáért, és azokért, mellyeket Jérusálemben
cselekedett.
5. Mert ki könyörül te rajtad, Jérusálem? és ki vigasztal meg
tégedet? és ki mozdul ki csak helyéből is, a ki tudakoznék a te állapotod
felől?
6. Te hagytál el engemet, azt mondja az Úr; az elébbi vétekre *
tértél; azért kinyujtom az én kezemet te reád, és elvesztelek tégedet:
elfáradtam minduntalan # elváltoztatván a büntetést!
7. És megszórom * szórólapáttal őket a földnek minden kapuiban,
árvává teszem, elvesztem az én népemet; mivelhogy az ő útaikról meg nem tértek.
8. Meghaladták sokasággal az ő özvegyei a tengernek fövenyét: hozok
nékik az ifjaknak gyülekezetei ellen pusztitót délben, bocsátok reájok
hirtelenséggel való észveszést és félelmet;
9. Elfogyatkozik a hét gyermeket szülő asszony, a fájdalom miatt
elfogyatkozott az ő lelke: az ő világa elmulik, mikor még nappal volna, megszégyenül
és elpirul, és az ő maradékokat a fegyverre vetem az ő ellenségeik előtt, azt
mondja az Úr!
10. Jaj nékem én anyám, hogy szültél engemet, visszavonásnak és az
egész földön való perpatvarnak férjfiát! Nem adtam kölcsönt, ők sem adtak nékem
kölcsönt: mégis minden szidalmaz engemet!
11. Monda az Úr: ha a te időd hátravaló részének jól nem lészen: ha
meg nem engesztelem néked az * ellenséget a gonosz időben, és a háborúságnak
idején;
12. Valyon eltöri é a vas az északi vasat és az aczélt?
13. A te kincsedet és gazdagságidat a prédára vetem pénz * nélkűl a
te bűneidért, minden te határaidban.
14. És vitetlek téged a te ellenségidhez a földre, mellyet nem
láttál: mert az én búsulásomnak égő * tüze ti ellenetek felgerjedett!
15. Te tudod, óh Uram, emlékezzél meg rólam, * és látogass meg
engem, és ments meg engem az én ellenségimtől, a te haragodnak halasztásában ne
végy ki engem; tudjad, hogy te éretted szenvedem a gyalázatot.
16. Mikor a te beszéded jelen * volt, helyet adtam annak, és a te
beszéded nékem örömemre volt, és szívemnek vígasságára: meert a te nevedről
neveztetem, óh Seregeknek Ura Istene!
17. Nem ültem a csúfolóknak gyülekezetekben, és nem örvendeztem a
te kezedért, csak egyedül ültem: mert bosszusággal bétöltöttél engemet.
18. Miért lészen az én fájdalmam örökkévaló, és az én vereségem
halálos és gyógyulhatatlan? Lennél é nékem mint az álhatatlan hazug pataknak *
folyása?
19. Annakokáért ezt mondja az Úr: Ha megtéréndesz, én is
megtéritlek tégedeet, előttem állasz, és ha elválasztod a jót a hitványtól,
ollyan lészesz mint az én szám. Térjenek meg ők te hozzád, de te ne térj ő
hozzájok.
20. És dalka téged e népnek erős * ércz bástyául, és viaskodnak
ellened; de nem győzhetnek meg tégedet; mert én veled vagyok, hogy megtartsalak
és megszabdítsalak téged, azt mondja az Úr!
21. És megszabadítlak téged a hitetleneknek markokból, és kiveszlek
téged az erőseknek * kezekből.