17. RÉSZ.

Átkozott, a ki emberben; áldott a ki az Úrban bízik.

A Júdának vétke feliratott vas pennával az adamáskőre, feliratott az ő sziveknek táblájára, és a ti oltáritoknak szarvaira;

2. Mivelhogy megemlékeznek az ő fijaik az * ő oltáraikról és az ő berkeikről, mellyek e zöl fáknál vagynak, és a magas hegyeken.

3. Te ki a hegyekben bizol, a te meződön való örökségedeet, és minden kincseidet prédára * vetem a bálványokért, a te bünödért, melly vagoyn minden te határidban.

4. És megfosztatol te is a te örökségedtől, mellyet néked adtam, és szolgáltatom veled a te * ellenségidet a földön, mellyet nem esmérsz; mert meggyujtottátok a tüzet az én haragomban, melly mind örökké ég!

5. Ezt mondja az Úr: átkozott a férjfiú, ki bizik az * emberben, és eerősségét helyhezteti a testben, és az ő szíve eltávozott az Úrtól.

6. És ollyan lészen mint a hangafa a pusztában, és nem látja, mikor eljő a jó; hanem lakozik a pusztában való szárazságokban, a sovány földön a hol nem lakoznak.

7. Boldog a férjfiú, ki bizik az * Úrban, és kinek bizodalma az Úr;

8. Mert hasonlatos lészen a vizek mellett plántáltatott * Fához, és a folyóviz mellett meggyökerezik, és ingyen sem érzi mikor eljő a hévség, és lészen az ő levele zöld, és a száraz esztendőtől nem fél, sem a gyümölcsözéstől meg sem szünik.

9. Csalárd a szív minden dolgok felett és gonosz, ki tudhatja meg azt?

10. Én vagyok az Úr, ki megrostáloma szivet, * megpróbálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint, és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint.

11. Mint a fololymadár sokat tojik; de nem mind költi ki mindenkor: azonképena ki gazdagságot gyüjt, és nem igazán, az ő napjainak közepiben * elhagyja azt, és az ő halálának órájában bolond lészen.

12. Magasságosnak dicsőséges széki, eleitől fogva volt a mi szent * hajlékunknak helye.

13. Óh Uram, Izráelnek reménysége, mindenek kik elszakadnak tőled, * megszégyenülnek: a kik én tőlem elszakadnak, a földön iratnak bé: mert elhagyták az Urat, az élő vizeknek kútfejét.

14. Gyógyits meg Uram engem, és meggyógyulok, tarts meg engem, és megtartatom: mert az én dicséretem te vagy!

15. Ímé ők mondják nékem: Hol vagyon az Úrnak szava? Jöjjön el * mosst!

16. Én pedig nem utáltam meg a te utánnad való pásztorságot; és a háborúságnak napját nem kivántam, te tudod: a mi az én számból kijött, te előtted volt.

17. Ne légy nékem félelmemre, te vagy nékem reméynségem * a háboruságnak napján.

18. Megszégyenittessenek: * kik kergetnek engem, de én ne szégyenüljek meg, féljenek ők, én pedig ne féljek. Hozd reájok a háboruságnak napját, és kétféle nyomorusággal rontsd meg őket!

19. Ezt mondotta nékem az Úr: Menj el és állj meg e nép fijainak kapuiban, a mellyen bémennek és a mellyen kijőnek a Júdának Királyai, és Jérusálemnek is minden kapuiban.

20. És mond meg nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának Királyai, és egész Júda, és Jérusálemnek minden lakói, kik bémentek e kapukon.

21. Ezt mondja az Úr: Őrizzétek meg a ti lelkeiteket, és Szombatnapon * semmi terhet ne hordjatok, se a Jérusálem kapuin bé ne vigyetek.

22. Se pedig a ti házaitokból terhet ki ne vigyetek Szombatnapon, és semmi munkát ne cselekedjetek: hanem szenteljétek meg a Szombatnapot, miképen a ti atyáitoknak * megparancsoltam:

23. De ők nem hallák meg, sem fülökkel arra nem figyelmezének; hanem megkeményiték nyokokat, hogy ne hallanák, és a tanitást bé ne vennék.

24. Mert ha valóba hallgattok engemet, azt mondja az Úr, és nem viszitek bé a terhet e városnak kapuin Szombatnapon; hanem megszentelitek a Szombat napját, és semminémü dolgot akkor nem cselekedéndetek;

25. Bémennek e városnak kapuin akkor a Királyok és a Fejedelmek, kik ülnek a Dávid székiben, és járnak szekereken és lovakon, mind ő magok, mind az ő Fejedelmeik a Júdának férjfiai, és Jérusálemnek lakói, és e városban lakoznak mind örökké.

26. És eljőnek a Júdának városibaól és Jérusálemnek megyéiből, és Benjáminnak földéből, és a mező földről, és a heges földről, és dél * felől, hozván egészen égetendő és egyéb áldozatokat, minhát és temjént, és hozván háláadóáldozatokat az Úrnak házába.

27. Ha pedig nem engedtek nékem, hogy megszentelnétek a Szombatnapot, és ne hordanátok a terhet, se teréhel bé nem mennétek a Jérusálem kapuin a szombatnak napján: tüzet gerjesztek az ő kapuiban, melly megemészti * Jérusálemnek palotáit, és meg nem oltathatik.