17. RÉSZ.
Átkozott, a ki emberben; áldott a ki az Úrban bízik.
A Júdának vétke feliratott vas pennával az adamáskőre, feliratott
az ő sziveknek táblájára, és a ti oltáritoknak szarvaira;
2. Mivelhogy megemlékeznek az ő fijaik az * ő oltáraikról és az ő
berkeikről, mellyek e zöl fáknál vagynak, és a magas hegyeken.
3. Te ki a hegyekben bizol, a te meződön való örökségedeet, és
minden kincseidet prédára * vetem a bálványokért, a te bünödért, melly vagoyn
minden te határidban.
4. És megfosztatol te is a te örökségedtől, mellyet néked adtam, és
szolgáltatom veled a te * ellenségidet a földön, mellyet nem esmérsz; mert
meggyujtottátok a tüzet az én haragomban, melly mind örökké ég!
5. Ezt mondja az Úr: átkozott a férjfiú, ki bizik az * emberben, és
eerősségét helyhezteti a testben, és az ő szíve eltávozott az Úrtól.
6. És ollyan lészen mint a hangafa a pusztában, és nem látja, mikor
eljő a jó; hanem lakozik a pusztában való szárazságokban, a sovány földön a hol
nem lakoznak.
7. Boldog a férjfiú, ki bizik az * Úrban, és kinek bizodalma az Úr;
8. Mert hasonlatos lészen a vizek mellett plántáltatott * Fához, és
a folyóviz mellett meggyökerezik, és ingyen sem érzi mikor eljő a hévség, és
lészen az ő levele zöld, és a száraz esztendőtől nem fél, sem a gyümölcsözéstől
meg sem szünik.
9. Csalárd a szív minden dolgok felett és gonosz, ki tudhatja meg
azt?
10. Én vagyok az Úr, ki megrostáloma szivet, * megpróbálom a
veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint, és az ő
cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11. Mint a fololymadár sokat tojik; de nem mind költi ki mindenkor:
azonképena ki gazdagságot gyüjt, és nem igazán, az ő napjainak közepiben *
elhagyja azt, és az ő halálának órájában bolond lészen.
12. Magasságosnak dicsőséges széki, eleitől fogva volt a mi szent *
hajlékunknak helye.
13. Óh Uram, Izráelnek reménysége, mindenek kik elszakadnak tőled,
* megszégyenülnek: a kik én tőlem elszakadnak, a földön iratnak bé: mert
elhagyták az Urat, az élő vizeknek kútfejét.
14. Gyógyits meg Uram engem, és meggyógyulok, tarts meg engem, és
megtartatom: mert az én dicséretem te vagy!
15. Ímé ők mondják nékem: Hol vagyon az Úrnak szava? Jöjjön el *
mosst!
16. Én pedig nem utáltam meg a te utánnad való pásztorságot; és a
háborúságnak napját nem kivántam, te tudod: a mi az én számból kijött, te
előtted volt.
17. Ne légy nékem félelmemre, te vagy nékem reméynségem * a
háboruságnak napján.
18. Megszégyenittessenek: * kik kergetnek engem, de én ne
szégyenüljek meg, féljenek ők, én pedig ne féljek. Hozd reájok a háboruságnak
napját, és kétféle nyomorusággal rontsd meg őket!
19. Ezt mondotta nékem az Úr: Menj el és állj meg e nép fijainak
kapuiban, a mellyen bémennek és a mellyen kijőnek a Júdának Királyai, és
Jérusálemnek is minden kapuiban.
20. És mond meg nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának
Királyai, és egész Júda, és Jérusálemnek minden lakói, kik bémentek e kapukon.
21. Ezt mondja az Úr: Őrizzétek meg a ti lelkeiteket, és
Szombatnapon * semmi terhet ne hordjatok, se a Jérusálem kapuin bé ne vigyetek.
22. Se pedig a ti házaitokból terhet ki ne vigyetek Szombatnapon,
és semmi munkát ne cselekedjetek: hanem szenteljétek meg a Szombatnapot,
miképen a ti atyáitoknak * megparancsoltam:
23. De ők nem hallák meg, sem fülökkel arra nem figyelmezének;
hanem megkeményiték nyokokat, hogy ne hallanák, és a tanitást bé ne vennék.
24. Mert ha valóba hallgattok engemet, azt mondja az Úr, és nem
viszitek bé a terhet e városnak kapuin Szombatnapon; hanem megszentelitek a
Szombat napját, és semminémü dolgot akkor nem cselekedéndetek;
25. Bémennek e városnak kapuin akkor a Királyok és a Fejedelmek,
kik ülnek a Dávid székiben, és járnak szekereken és lovakon, mind ő magok, mind
az ő Fejedelmeik a Júdának férjfiai, és Jérusálemnek lakói, és e városban
lakoznak mind örökké.
26. És eljőnek a Júdának városibaól és Jérusálemnek megyéiből, és
Benjáminnak földéből, és a mező földről, és a heges földről, és dél * felől,
hozván egészen égetendő és egyéb áldozatokat, minhát és temjént, és hozván
háláadóáldozatokat az Úrnak házába.
27. Ha pedig nem engedtek nékem, hogy megszentelnétek a
Szombatnapot, és ne hordanátok a terhet, se teréhel bé nem mennétek a Jérusálem
kapuin a szombatnak napján: tüzet gerjesztek az ő kapuiban, melly megemészti *
Jérusálemnek palotáit, és meg nem oltathatik.