19. RÉSZ.
Júda romlása jelentetik az edény romlása által.
Ezt mondja az Úr: Menj el, és végy magadnak a fazekastól egy sárból
csinált korsót, és ved melléd a népnek Véneit, és a Papok Véneit.
2. És menj ki a Hinnom fijának völgyéhez, melly vagyon a napkeleti
kapunak ajtaja felől, és nagy szóval kiáltsad ott e szókat, mellyekeet én néked
mondok.
3. És ezt mondjad: Halljátok meg az Úrnak bszédét Júdának Királyai
és Jérusálemnek polgárai: Igy szól a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Emé
én nyomoruságot hozok e helyre, ugyannyira, hogy valaki meghallándja azt,
megcsendülnek * fülei belé!
4. Azért, mert elhagytak engemet és elidegenitették e helyet, és
áldozatot tettek benne az idegen * isteneknek, kiket sem ők nem esmértek sem az
ő attyaik, sem a Júdának Királyai, és bétöltötték a helyet ártatlan # vérrel;
5. És emelének oltárokat a Baálnak, hogy az ő gyermekeiket a tüzben
megégetnék, és áldoznának a Baálnak, mellyet nem parancsoltam, sem felőle nem
szóltam, sőt még szivembe is nem jutott.
6. Azért imé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem
hivattatik többé Tófetnek, és a Hinnom fija völgyének, hanem megölés völgyének;
7. És eszét vesztem a Júdának, és a Jérusálembelieknek e helyen, és
levágatom őket fegyvrrel az ő ellenségeik előtt, és az ő lelkes keresőinek
kezek által, és az ő holttesteket az égi madarakkal étetem meg, és a földnek
fenevadaival.
8. És e várost * csudának teszem, és megsüvölti, valaki általmegen
rajta, álmélkodik és süvölt az ő nagy romlásin.
9. És megétetem velek az ő fijaiknak húsokat, és leányaiknak *
húsokat, és kiki mind az ő barátjának húsát megeszi a megszállásban, és a
nyomoruságban mellyel megszorongatják őket az ő ellenségeik, és a kik keresik
az ő lelkeket.
10. Azután törd el a korsót azoknak szemek láttára, kik te veled
elmennek.
11. És mond ezeket nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Igy
megrontom e népet és e várost, mint megrontja az ember a fazekastól csinált
edényt, mellyet többé meg nem épithetnek: és a Tófetben * temettetnek el; mert
más hely nem lészen a temetségre.
12. Úgy cselekeszem, mégis azt mondom, e hellyel, és az ő
lakosival; azt mondja az Úr, hogy tégyem e várost ollyanná, mint a Tófet:
13. És lésznek Jérusálemnek házai, és a Júda Királyinak házai, mint
a Tófetnek helye * undokok: mind azokért a házakért, a mellyeknek # tetjén
áldoztak az ég egész seregének, és áldozatot tettek az idegen isteneknek.
14. Azután haza jövén Jerémiás a Tófetből, a hová küldötte vala
őtet az Úr hogy prófétálna; megállapodék az Úr házának pitvarában, és szóla az
egész községnek.
15. Ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Imé én hozok
e város ellen, és ennek minden városai ellen minden gonsozt, mellyről szóltam ő
ellene; mert megkeményitették az ő nyakokat, hogy ne hallanák az én *
beszédimet.