20. RÉSZ.

Babilóniai fogság. Jerémiásnak sok panaszai.

És hallá Passúr Pap, az Immér fija, (ő pedig Fejedelem vala az Úr házában) mikor Jerémiás prófétálván a szókat mondaná:

2. És megcsapdosá Passúr Jerémiás Prófétát, és veté őtet a * tőmlözcbe, melly vala a Benjámin felső kapujában, melly az Úr házának ellenében vala.

3. És lőn más nap, hogy kivenné Passúr Jerémiást a tömlöczből; és monda néki Jerémiás: Nem Passúrnak hivta az Úr a te nevedeet, hanem Mágor Missábibnak;

4. Mert ezt mondja az Úr: Imé én adok félelmet te beléd, te beléd és minden barátidba, kik elhullanak az ő ellenségeiknek fegyverek miatt a te szemeid láttára; és az egész Júdát adom * a Babilóniai Király kezébe, és elviszi őket Babilóniába, és fegyverrel levágatja őket;

5. És e városnak minden erősségét és minden munkáját, és minden dicsőségét, és a Júda Királyinak minden kincseit adom az ő ellenségeiknek kezekbe, és zsákmányra hányják azokat, elragadozzák azokat, és Babilóniába viszik azokat.

6. Te pedig Passúr, és a te házadnak minden cselédei rabságra vitettek: Babilóniába mégy és ott halsz meg, és ott temettetel el, te és minden te barátid, kiknek hamisan prófétáltál.

7. Megcsaltál, Uram, engemet, és megcsalatkoztam, erősebb voltál nálamnál, és felül haladtál engem! Szüntelen csúfolnak engemet, az egész Júda csúfol engemet;

8. Mert miótától fogva szólni kezdeettem kiáltok az ellenem való bosszúságról, és az én romlásomról kiáltok; mert az Úrnak szava nékem mindenkor * gyalázatomra és csúfolásomra vagyon!

9. Azért mondék: Soha arról meg nem emlékezem, sem az ő nevében többé nem szólok; de az én szivemben az Úrnak igéje ollyan volt, mint az én csontaimba rekesztetett égő tűz, és azt hordozván elfáradok, és nem hordozhatom.

10. Jóllehet hallom sokaknak rágalmazásokat, és az ő mindenfelől * való fenyegetéseket azoknak is a kik igy szólnak: Mondjátok meg mit szóljunk: Minden én barátim az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotránkozik, és megfoghatjuk őtet, és bosszunkat állhatjuk rajta:

11. De az Úr én velem úgymint erős óriás, azért * az én kergetőim elesnek, és nem érnek velem, igen megszégyenülnek: mert jól nem lészen dolgok, örökkévaló gyalázat # lészen rajtok, mellyről el nem felejtkeznek.

12. Azért óh Seregeknek Ura, ki szereted az igazat, ki látod * a veséket és a szivet, hadd lássam a te büntetésedet ő rajtok; mert néked jelentettem meg az én ügyemet!

13. Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat; mert a szegénynek lelkét megszabaditotta a gonoszoknak kezekből.

14. Átkozott legyen a nap, * mellyen születtettem volt: a nap, mellyen az én anyám szült engemet, ne legyen áldott!

15. Átkozott az ember, ki megmondotta az én atyámnak, mondván: Született néked férjfiú magzatod, és igen merövendeztette őtet.

16. És legyen az az ember ollyan mint a városok, mellyeket elvesztett * az Úr, és meg nem bánta; ennekfelette halljon reggel kiáltást, és zenebonát délben.

17. Miért, óh Isten, hogy meg nem öltél engem az én anyám méhében? És az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhében soha senkit nem fogadott volna!

18. Miért jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy látnám a nyomorúságot és a bánatot, és hogy az én életemnek napjai gyalázatban végeztetnének el?