25. RÉSZ.
Jövendölés a 70 esztendeig való fogságról.
Ez a beszéd, melly lőn Jerémiáshoz az egész Júda népe felől,
Joákimnak * negyedik esztendejében, ki Jósiásnak a Júda Királyának fija vala,
(melly első eszentedeje Nabukodonozornak a Babilóniai Királynak.)
2. Melly beszédet szóla Jerémiás Próféta az egész Júda népének, és
Jérusálemnek minden lakosainak, mondván:
3. Jósiásnak * tizenharmadik esztendejétől fogva, ki Amonnak a Júda
Királyának fija vala, e napig (ez huszonharmadik esztendeje) szóla az Úr nékem,
és megmondtam néktek, reggek felkelvén szóltam; de ti meg nem hallgattátok.
4. És elküldte az Úr ti hozzátok minden ő szolgáit a Prófétákat,
reggel felkelvén, és küldvén; de meg nem hallottátok * és fületeket le nem
függesztettétek a meghallásra.
5. Kik ezt mondanák: * Térjetek meeg már mindnyájan a ti gonosz
útaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekből, és lakozzatok a földön, mellyet
az Úr adott néktek, és a ti atyáitoknak mind örökkön örökké;
6. És ne járjatok idegen istenek után, hogy néki szolgálnátok, és
térdet fejet hajtanátok nékik: ne gerjesszetek fel engem a ti kezeitek
munkájával, és gonoszt veletek nem cselekeszem;
7. De nem engedtetek * nékem, azt mondja az Úr, hanem fel akartatok
engem gerjesztenia ti kezeitek munkájával, a ti veszedelmetekre.
8. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem engedtetek az
én beszédimnek:
9. Ímé én elküldöm, és felvészem az északnak minden nemzetségit,
azt mondja az Úr, és Nabukodonozort * a Babilóniai Királyt, az én szolgámat, és
béhozom őket e földre, és ennek lakóira, és mind e körűl való nemzetségekre, és
elvesztem őket, és csudává tészem őket, # és süvöltéssé és örökkévaló
pusztasággá.
10. És elvészem tőlök az * örömnek szavát, és a vígasságnak szavát,
a vőlegyénnek szavát, és a menyasszonynak szavát, a malmoknak zörgését, és a
szövétneknek világosságát.
11. És ez egész föld elpusztúl, csudává lészen, és e nemzetségek
szolgálnak a Babilóniai Királynak * hetven esztendeig.
12. És lészen, mikor bételjesednek a hetven esztendők, meglátogatom
a Babilóniai * Királyon és az ő népén, azt mondja az Úr, az ő álnokságokat, és
a Káldeai földön, és örökkévaló pusztaságra vetem őtet.
13. És betöltöm minden én beszédimet azon a földön, mellyeket
szóltam * felőle, valami meg vagyon íratva e könyvben, mellyet prófétált
Jerémiás minden nemzetségek felől;
14. Mert ő rajtok is uralkodnak sok pogánynemzetségek, és nagy
Királyok, és megfizetek nékik az ő * cselekedetek szerint, és az ő kezeinek
munkája szerint.
15. Mert ezt mondotta az Izráelnek Ura Istene nékem: Ved el az én
kezemből e harag borának poharát, és köszönd azt minden nemzetségekre, kikhez
én téged küldlek.
16. Hogy igyanak, részeegüljenek meg, és * bolodoskodjanak a
fegyver miatt, mellyet én közikbe bocsátok.
17. És az Úr kezéből elvevém a pohárt, és köszöném minden
nemzetségekre, kikhez külde engem az Úr.
18. Jérusálemre, és a Júda városira, és az ő Királyira, és az ő
Fejedelmire, hogy elpusztítanám őket, hogy tenném csudává, süvöltéssé, és
átokra méltókká, a mint e mai napon vagyon:
19. Faraóra * Égyiptomnek Királyára, az ő szolgáira és
Fejedelmeire, és minden ő népére:
20. És minden elegyedett népre, és az Uz földének minden Királyira,
és a Filiszteusok * földének minden Királyira és Askalonra, Gázára, Akkaronra
és Azótusnak maradékira:
21. Idumeára, * Moábra és az Ammon fijaira;
22. És Tírusnak * minden Királyira, és Sídonnak minden Királyira,
és a szigeteknek minden Királyira, kik túl vagynak a tengeren;
23. Dedánra * és Témára, és Búzra, és mind azokra, kik e világnak
utolsó határiban lakoznak;
24. És Arábiának minden Királyira, és Arábiának elegy népének
minden Királyira, kik lakoznak a pusztában;
25. És Zimrinek minden Királyira, és Elámnak minden Királyira, és a
Médusoknak minden Királyaikra;
26. Északnak minden Királyira, mind a közel valókra, mind a
távolvalókra, egyikről a másikra, és a földnek minden országira, mellyek e
földnek színén vagynak, és Sésáknak Királya iszik ezek után.
27. Azért mond ezt nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura, Istene:
Igyatok, és részegüljetek meg, okádjatok, és hulljatok el, * és fel ne keljetek
a fegyver előtt, mellyet én ti közitekbe küldök.
28. És lészen, ha a te kezekből nem akarják a pohárt elvenni, hogy
igyanak belőle, ezt mond nékik: Így szól a Seregeknek Ura: Kétség nélkűl meg *
kell innotok;
29. Mert ímé a városra, melly az én nevemről neveztetett, elkezdem
* elhozni a háborúságot, ti pedig megmenekedvén megmenekedtek é? Nem
menekedtek: mert én fegyvert hozok e földnek minden lakóira, azt mondja a
Seregeknek Ura.
30. Te pedig nékik prófétáld meg mind e szókat, és mond ezt nékik:
Az Úr a magasságból szól, és az ő szent lakhelyéből kiált, * nagy kiáltással
kiált az ő házára, minémű a bornyomóknak kiáltások, olyan szóval kiált e
földnek minden lakosai ellen.
31. Meghallatik a kiáltás e földnek végére; mert törvénye vagyon az
* Úrnak a Pogányokkal, ő minden testnek ítélő Bírája, a hitetleneket veti a #
fegyverre, azt mondja az Úr !
32. Így szól a Seregeknek Ura: Ímé a nyomorúság eljő egyik
nemzetségről másik nemzetségre, és nagy szélvész támad a földnek határiból.
33. És levágatnak az Úrtól az napon a földnek egyik végétől fogva a
földnek másik végéig: nem * sírattatnak, és egybe nem hordatnak, és el nem
temettetnek; ollyanok lésznek a földnek színén, mint a ganéj.
34. Jajgassatok * pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban
községnek nagyjai; mert bétöltenek a ti megöletésteknek napjai, és
elszélledésteknek napjai, és elhullotok, noha drága edények vagytok!
35. És nem tudnak hová futni a pásztorok, és a községnek nagyjai
nem tudnak hová szaladni.
36. A pásztorok kiáltásának szava hallatik, és a község nagyjainak
jagatások: mert elpusztította az Úr az ő legeltető helyeket.
37. Elpusztíttatnak a békességes legeltető helyek, az Úrnak haragja
miatt.
38. Ki gerjedez haraggal, mint a gyermekded oroszlán, melly
elhagyja az ő barlangját, mert elpusztíttatott az ő földök a nyomorgatónak keze
miatt, és az ő búsulásának haragja miatt.