30. RÉSZ.

Jövendől a Babilóniaból való kiszabadulásról.

Ez a szó, mellyet szólott az Úr Jerémiásnak, mondván:

2. Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene, mondván: Mind a szókat, mellyekt néked mondottam, írd meg magadnak egy bizonyos könyvben;

3. Mert ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom * az én rabságban való népemet az Izráelt és Júdát: azt mondja az Úr, és visszahozom őket a földre, mellyet az ő atyáiknak adtam, és bírtják azt.

4. Ezek pedig a szók, mellyeket az Úr Izráel és Júda felől szólott.

5. Mert ezt mondta az Úr: A félelemnek, rettentésnek, és nem a békességnek szavát hallottuk.

6. Kérdjétek meg most és lássátok, ha szűl a férjfiú: Mi az oka, hogy látom, hogy minden férjfiak az ő kezeiket ágyékokra vetették, mintegy gyermekszülő asszony, és az ő orczáik mind meghervadtak?

7. Jaj: mert nagy * az a nap, annyira, hogy ne legyen hozzá hasonlatos: És noha a háborúságnak ideje vagyon Jákóbon: mindazáltal abból megszabadúl!

8. És lészen az napon, azt mondja a Seregeknek Ura, öszvetöröm az ő * igáját a te nyakadból, és a te köteleidet elszaggatom, és többé a fogságra az idegenek őtet nem szorítják;

9. Hanem szolgálnak az Úrnak az ő Isteneknek és Dávidnak * az ő Királyoknak, kit nékik feltámasztok.

10. Te azért nem félj, óh én * szolgám Jákób, azt mondja az Úr, s e ne rettegj Izráel: mert ímhol vagyok én, ki megszabadítlak téged messze földről, és a te magodat az ő rabságoknak földéből: és visszatér Jákób és megnyugoszik, és csendes lészen, és senki nem lészen félelemben:

11. Mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged; mert véget vetek minden nemzetségekben, kik közzé kiszélesztettelek téged: mindazáltal te benned * véget nem vetek, hanem megostorozlak téged ítéletben, de azért nem vesztelek el tégedet.

12. Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te * romlásod, veszedelmes a te vereséged.

13. Senki nincsen ki megítélné a te ügyedet, hogy békötné sebedet, az orvosságok és flastrom nem használnak néked.

14. Minde te szeretőid elfelejtkeztek rólad, és téged nem keresnek: mert megvertelek téged ellenséges * veréssel, kegyetlen ostorássozl a te bűnödnek sokságáért, és hogy eláradtak a te bűneid.

15. Miért kiáltasz a te romlásodért; azért é, hogy nehéz a te fájdalmad? a te gonsozságodnak sokságáért, és bűneidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled.

16. Azért mindenek, kik bényelnek téged * elnyeletnek, és minden te ellenségid mindnyájan a rabságra mennek: és a te kóborlóid kóborlásra vettetnek, és mindenek, kik téged elprédálnak, elprédáltatnak;

17. Mert gyógyulást hozok te reád, és meggyógyítlak a te fájdalmidból, azt mondja az Úr: Mert számkivetettnek hívtak téged Sion: Nincsen ki tudakozzék ő felele!

18. Ezt mondja az Úr: Ímé én visszahozom a Jákób sátorinak foglyait és az ő hajlékin könyörűlök, és a város felépíttetik az ő magas helyén, és a paloták az ő helyeken maradnak.

19. És kijő belőlök hálaadás, és örömnek szava, és megsokasítom őket, és meg nem kevesednek, megöregbítem őket, meg sem kissebbednek:

20. És lésznek az ő fijai, mint * elein, és az ő serege az én orczám előtt megerősíttetik; és meglátogatom mind azokat, kik megnyomorították őtet.

21. És az ő erős Hadnagya ő belőle támad, és az ő Uralkodója belőle jő ki, és őtet hozzám hívom, hogy hozzám közelgessen: mert kicsoda az, a ki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jőne? azt mondja az Úr.

22. Ti lésztek nékem * népeim, és én is ti Istentek lészek.

23. Ímé mint a szélvész az Úrnak haragja kijött, és a jelenvaló szélvész a hitetleneknek fejeken * marad.

24. Meg nem tér az Úrnak haragja, míg végre nem viszi, és mig az ő szívének gondolatit meg nem erősíti; az utolsó napokban értitek meg e dolgot.