31. RÉSZ.
Az Isten országának Zsidókból és Pogányokból lejendő megépülése
igértetik.
Az időben, monda az Úr, lészek Izráel minden nemzetséginek Istene,
és ők lésznek nékem népeim.
2. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában, a fegyvertől
megmenekedett nép, az Isten ő előtte jára, hogy megnyugotná őtet, tudniillik az
Izráelt.
3. Sok időtől fogva azt mondja a nép: megjelent nékem az Úr! sőt
inkább azt mondja az Úr, örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért
terjesztettem reád az én irgalmasságomat.
4. Még felépítlek téged és felépíttetel te, óh Izráel leánya: Még
megékesíttetel, dobokkal és játszodóknak seregekkel mégy ki.
5. Még szőlőket * plántászl Samariának hegyeiben, plántálnak a
plántálók, és élnek gyümölcsével;
6. Mert lészen olly nap, mellyben kiáltnak a pásztorok az Efraim
hegyében: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
7. Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és nagy
felszóval szóljatok a Pogányok előtt! Hirdessétek, dícsérjétek, és mondjátok:
Tartsd mg Uram a te népedet az Izráelnek maradékát!
8. Ímé én visszahozom * őket az északnak földéből, és öszvegyüjtöm
őket a földnek határiból, ő közöttök lészen vak, és sánta, terhes asszony, és
egyetemben gyermekszülő asszony, nagy roppant sereg jő vissza ide.
9. Siralommal * jőnek, és kegyelemmel hozom vissza őket, hordozom
őket a vizeknek folyásai mellett igaz úton, holott el nem esnek: mert az
Izráelnek attya lészek, és az Efraim nékem # elsőszülöttem!
10. Halljátok meg az Úrnak szavát Pogányok, és hirdessétek a messze
való szigeteknek, és mondjátok ezt: A ki eloszlatta az Izráelt, azon gyüjti
őtet öszve, és megőrizi őtet mint a pásztor az ő nyáját:
11. Mert az Úr megváltotta Jákóbot, és megváltotta őtet annak
kezéből, a ki hatalmasb ő nálánál.
12. És eljőnek, és énekelnek a Sionnak magas hegyén, és futnak az
Úrnak jóvoltához, búzával, borral, olajjal, és juhoknak és barmoknak nyájával,
és lészen az ő lelkek, mint a megöntözött * kert, és többé nem bánkódnak.
13. Akkor vígadoz a leányzó a seregben, és az ifjak, és egyetemben
a vének, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom őket, és
megvídámítom őket az ő bánatjokból.
14. És a papoknak lelkeket megelégítem kövérséggel, és az én népem
bételjesedik az én jótéteményimmel, azt mondja az Úr.
15. Ezt mondja az Úr: Szó hallatott a magas hegyen, sírás és
keserves jajgatás, Rákhel * siratván az ő fiját, nem akara megvígasztaltatni az
ő fijai felől; mert nincsenek.
16. Ezt mondja az Úr: Tartsd meg szóda a sírástól, és szemeideet a
könyhullatástól: mert a te cselekedetednek jutalma lészen, azt mondja az Úr, és
az ellenségnek földéből * visszajőnek.
17. És végezeetre jó reménységgel lészen, azt mondja az Úr, és a te
fijaid visszajőnek az ő tartományokba.
18. Hallván hallottam, hogy mikor Efraim sírna ezt mondotta:
Megvertél engem, és megverettettem, mint a tulok, melly a jármot nem szokta:
téríts * meg engem és megtérek; mert te vagy az én Uram Istenem!
19. Mert minekutánna * megtéritettél engem, megbántam; és
minekutánna megesmértem magamat, vertem az én czombomat, megszégyenültem és
elpirultam, mert viseltem az én ifjuságomnak gyalázatját.
20. Avagy nem kedves fiam é nékem * az Efraim? Avagy nem kedvére
tartott gyermek é? Mindazáltal mióta szólottam ő felőle, még megemlékezvén
megemlékezem ő róla, azért az én belső tagaim megindultak ő rajta, könyörűlvén
könyörűlök rajta, azt mondja az Úr!
21. Rendelj magadnak jegyeket, rakj köveket öszve jelűl, vígyázz az
ösvényre, az útra, mellyen jártál: jöjj vissza Izráelnek leánya, jöjj vissza e
te városidba!
22. Meddig bujdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új dolgot *
cselekeszik e földön: Az asszony # körűlveszi a férjfiat.
23. Ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Még e szót
modják a Júdának földében, és az ő városiban, mikor visszahozom őket a
rabságbl: Megáldjon téged az Úr, óh igazságnak háza, óh szent hegy!
24. És lakoznak Júdában, és minden ő városiban a szántóemberek, és
a baromtartó emberek egyetemben.
25. Mert megöntözöm a szomjú lelket, és minde szomorú lelket bétöltök.
26. Erre vígyázok és nézek az én édes álmomban is.
27. Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bévetem az Izráel
házát, és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28. És lészen, hogy miképen szorgalmatos voltam, hogy őket
kigyomláljam, és elrontsam, és megtörjem, és elvesszessem, és osotorozzam:
azonképen vígyázok arra, hogy őket megépítsem,és béplántáljam, azt mondja az
Úr!
29. Az napokban * többé nem mondják: Az attyák ették meg az egrest,
és a fiaknak fogott vásott meg belé.
30. Sőt inkább kiki a maga gonsozságáért hal meg; minden embrnek,
ki megeszi az egrest, tulajdon fogva vásik meg belé.
31. Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és új * szövetséget
szerzek az Izráel házával, és a Júda házával:
32. Nem a szövetség szerint, mellyet vetettem az ő attyaikal az
napon, mellyen nékik kezeket fogtam, hogy kihoznám őke Égyiptomnak * földéből;
mert ők megrontották # az én szövetségemet, noha én ő férjek maradtam vona a
szövetségben, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez a szövetség, mellyet vetek az Izráel házával, e napok
után, azt mondja az Úr: Adom az én törvényemet ő beléjek, és az ő szívekbe írom
bé azt, és lészek nékik * Istenek, és ők nékem lésznek népeim.
34. Többé senki nem tanítja az ő felebarátját, és senki nem az ő
attyafiát, mondván: Esmérjétek meg az Urat: mert ők mindnyájan * megesmérnek
engem kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr: mert megkegyelmezek # az ő
álnokságoknak, és az ő bünökről többé meg nem emlékezem.
35. Ezt mondja az Úr, ki a napot adta a nappalnak világosságúl; a
holdnak járásit, és a csillagokat adta világosságúl az éjszakának, ki
elszakasztja * a tengert, és annak habjai zúgnak; Seregeknek Ura az ő neve!
36. Ha felbomolhatnak e * rendelések az én orczám előtt, azt mondja
az Úr: Az Izráelnek is magva elfogyatkozhatik, hogy soha én előttem nép ne
legyen.
37. Ezt mondja az Úr: Ha oda fel az egeket megmérhetik, és itt
alatt végére mehetnek a föld fundamentominak: én is megutálom Izráelnek minden
magvát mind azokért, mellyeket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38. Ímé a napok eljőnek, azt mondja az Úr: és építtetik város az
Úrnak, a Hanániel tornyától fogva, mind a szegeletnek kapujáig.
39. És killyebb megyen még a mérőkötél a kapunál mint a Garéb
hegyéig, és megkerüli Góhatát.
40. És a holttesteknek * egész völgye, és a hamunak helye, és mind
az egész mező a Kedron patakáig, mind a lovak kapujának szegeletéig, melly
napkeletre vagyon, az Úrnak szenteltetik, ki nem gyomláltatik, sem el nem
töretik soha többé.