31. RÉSZ.

Az Isten országának Zsidókból és Pogányokból lejendő megépülése igértetik.

Az időben, monda az Úr, lészek Izráel minden nemzetséginek Istene, és ők lésznek nékem népeim.

2. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában, a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten ő előtte jára, hogy megnyugotná őtet, tudniillik az Izráelt.

3. Sok időtől fogva azt mondja a nép: megjelent nékem az Úr! sőt inkább azt mondja az Úr, örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.

4. Még felépítlek téged és felépíttetel te, óh Izráel leánya: Még megékesíttetel, dobokkal és játszodóknak seregekkel mégy ki.

5. Még szőlőket * plántászl Samariának hegyeiben, plántálnak a plántálók, és élnek gyümölcsével;

6. Mert lészen olly nap, mellyben kiáltnak a pásztorok az Efraim hegyében: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba a mi Urunkhoz Istenünkhöz.

7. Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és nagy felszóval szóljatok a Pogányok előtt! Hirdessétek, dícsérjétek, és mondjátok: Tartsd mg Uram a te népedet az Izráelnek maradékát!

8. Ímé én visszahozom * őket az északnak földéből, és öszvegyüjtöm őket a földnek határiból, ő közöttök lészen vak, és sánta, terhes asszony, és egyetemben gyermekszülő asszony, nagy roppant sereg jő vissza ide.

9. Siralommal * jőnek, és kegyelemmel hozom vissza őket, hordozom őket a vizeknek folyásai mellett igaz úton, holott el nem esnek: mert az Izráelnek attya lészek, és az Efraim nékem # elsőszülöttem!

10. Halljátok meg az Úrnak szavát Pogányok, és hirdessétek a messze való szigeteknek, és mondjátok ezt: A ki eloszlatta az Izráelt, azon gyüjti őtet öszve, és megőrizi őtet mint a pásztor az ő nyáját:

11. Mert az Úr megváltotta Jákóbot, és megváltotta őtet annak kezéből, a ki hatalmasb ő nálánál.

12. És eljőnek, és énekelnek a Sionnak magas hegyén, és futnak az Úrnak jóvoltához, búzával, borral, olajjal, és juhoknak és barmoknak nyájával, és lészen az ő lelkek, mint a megöntözött * kert, és többé nem bánkódnak.

13. Akkor vígadoz a leányzó a seregben, és az ifjak, és egyetemben a vének, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom őket, és megvídámítom őket az ő bánatjokból.

14. És a papoknak lelkeket megelégítem kövérséggel, és az én népem bételjesedik az én jótéteményimmel, azt mondja az Úr.

15. Ezt mondja az Úr: Szó hallatott a magas hegyen, sírás és keserves jajgatás, Rákhel * siratván az ő fiját, nem akara megvígasztaltatni az ő fijai felől; mert nincsenek.

16. Ezt mondja az Úr: Tartsd meg szóda a sírástól, és szemeideet a könyhullatástól: mert a te cselekedetednek jutalma lészen, azt mondja az Úr, és az ellenségnek földéből * visszajőnek.

17. És végezeetre jó reménységgel lészen, azt mondja az Úr, és a te fijaid visszajőnek az ő tartományokba.

18. Hallván hallottam, hogy mikor Efraim sírna ezt mondotta: Megvertél engem, és megverettettem, mint a tulok, melly a jármot nem szokta: téríts * meg engem és megtérek; mert te vagy az én Uram Istenem!

19. Mert minekutánna * megtéritettél engem, megbántam; és minekutánna megesmértem magamat, vertem az én czombomat, megszégyenültem és elpirultam, mert viseltem az én ifjuságomnak gyalázatját.

20. Avagy nem kedves fiam é nékem * az Efraim? Avagy nem kedvére tartott gyermek é? Mindazáltal mióta szólottam ő felőle, még megemlékezvén megemlékezem ő róla, azért az én belső tagaim megindultak ő rajta, könyörűlvén könyörűlök rajta, azt mondja az Úr!

21. Rendelj magadnak jegyeket, rakj köveket öszve jelűl, vígyázz az ösvényre, az útra, mellyen jártál: jöjj vissza Izráelnek leánya, jöjj vissza e te városidba!

22. Meddig bujdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új dolgot * cselekeszik e földön: Az asszony # körűlveszi a férjfiat.

23. Ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Még e szót modják a Júdának földében, és az ő városiban, mikor visszahozom őket a rabságbl: Megáldjon téged az Úr, óh igazságnak háza, óh szent hegy!

24. És lakoznak Júdában, és minden ő városiban a szántóemberek, és a baromtartó emberek egyetemben.

25. Mert megöntözöm a szomjú lelket, és minde szomorú lelket bétöltök.

26. Erre vígyázok és nézek az én édes álmomban is.

27. Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bévetem az Izráel házát, és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.

28. És lészen, hogy miképen szorgalmatos voltam, hogy őket kigyomláljam, és elrontsam, és megtörjem, és elvesszessem, és osotorozzam: azonképen vígyázok arra, hogy őket megépítsem,és béplántáljam, azt mondja az Úr!

29. Az napokban * többé nem mondják: Az attyák ették meg az egrest, és a fiaknak fogott vásott meg belé.

30. Sőt inkább kiki a maga gonsozságáért hal meg; minden embrnek, ki megeszi az egrest, tulajdon fogva vásik meg belé.

31. Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és új * szövetséget szerzek az Izráel házával, és a Júda házával:

32. Nem a szövetség szerint, mellyet vetettem az ő attyaikal az napon, mellyen nékik kezeket fogtam, hogy kihoznám őke Égyiptomnak * földéből; mert ők megrontották # az én szövetségemet, noha én ő férjek maradtam vona a szövetségben, azt mondja az Úr.

33. Hanem ez a szövetség, mellyet vetek az Izráel házával, e napok után, azt mondja az Úr: Adom az én törvényemet ő beléjek, és az ő szívekbe írom bé azt, és lészek nékik * Istenek, és ők nékem lésznek népeim.

34. Többé senki nem tanítja az ő felebarátját, és senki nem az ő attyafiát, mondván: Esmérjétek meg az Urat: mert ők mindnyájan * megesmérnek engem kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr: mert megkegyelmezek # az ő álnokságoknak, és az ő bünökről többé meg nem emlékezem.

35. Ezt mondja az Úr, ki a napot adta a nappalnak világosságúl; a holdnak járásit, és a csillagokat adta világosságúl az éjszakának, ki elszakasztja * a tengert, és annak habjai zúgnak; Seregeknek Ura az ő neve!

36. Ha felbomolhatnak e * rendelések az én orczám előtt, azt mondja az Úr: Az Izráelnek is magva elfogyatkozhatik, hogy soha én előttem nép ne legyen.

37. Ezt mondja az Úr: Ha oda fel az egeket megmérhetik, és itt alatt végére mehetnek a föld fundamentominak: én is megutálom Izráelnek minden magvát mind azokért, mellyeket cselekedtek, azt mondja az Úr!

38. Ímé a napok eljőnek, azt mondja az Úr: és építtetik város az Úrnak, a Hanániel tornyától fogva, mind a szegeletnek kapujáig.

39. És killyebb megyen még a mérőkötél a kapunál mint a Garéb hegyéig, és megkerüli Góhatát.

40. És a holttesteknek * egész völgye, és a hamunak helye, és mind az egész mező a Kedron patakáig, mind a lovak kapujának szegeletéig, melly napkeletre vagyon, az Úrnak szenteltetik, ki nem gyomláltatik, sem el nem töretik soha többé.