32. RÉSZ.
Jerémiás Isten hagyásából mezőt veszen.
Ez a szó, mellyet szóla az Úr Jerémiásnak, Sédékiásnak a Júda
Királyának tizedik esztendejében: Ez a Nabukodonozornak tizennyolczadik
esztendeje.
2. És akkor a Babilóniai Királynak serege megszállotta vala
Jérusálemet, és Jerémiás Próféta a tömlöcznek pitvarában bérekesztetett vala,
melly a Júda Királyának házában vala:
3. Mert Sédékiás a Júda Királya rekesztette vala bé őtet, mondván:
Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé én e várost adom a
Babilóniai Királynak kezébe, és megveszi azt?
4. És Sédékiás a Júda Királya meg nem menekedik a Káldeusok
kezéből, hanem adván adom a Babilóniai Király * kezébe, és ennek szája szól
amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit.
5. És Babilóniába viszi Sédékiást, és ott lészen mind addig, míg
meg nem látogatom őtet, azt mondja az Úr; mivelhogy hadakoztok a Káldeusok
ellen, nem jól lészen dolgotok.
6. És monda Jerémiás: Szólott az Úr nékem, ezt mondván:
7. Ímé Hanaméel, Sallumnak a te öregbik bátyádnak fija hozzád
megyen, mondván: Vedd meg magadnak az én mezőmet, melly Anatótban vagyon: mert
te reád néz vér szerint, hogy megvegyed.
8. Eljöve azért hozzám Hanaméel az én öregbik bátyámnak fija, az Úr
beszéde szerint a tömlöcz pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én
mezőmet, melly Anatóban * a Benjámin földében vagyon: mert te vonál örökös
benne, és te reád néz törvény szerint is, hogy megvegyed: Akkor vévém eszembe,
hogy az Úr szava volna.
9. Azért megvevém Hanaméeltől az én öregbik bátyámnak fijától a
mezőt, melly vala Anatótban, megadám azért néki a pénzt, tizenhét ezüst
Siklusokat.
10. És béirám levélbe, és bépecsétlem, és tanúbizonyságot is
téteték felőle, minekutánna a pénzt megfizettem volna.
11. Kezembe vevém ezekután a megvétel felől való levelet, melyl meg
vala pecsételtetv,e a parancsolatnak és a törvénynek szokása szerint, és a
Fejedelem közönséges levelét is.
12. És e vétel felől való levelet adám Báruknak a Néria fijának, ki
Mahásiás fija vala, Hanaméelnek, az én öregbik bátyám fijának szemei előtt, és
a bizonyságok szemeik előtt, kik bé valának írattatva e vétel felől való
levélben, minden Zsidóknak szemeik előtt, kik ülnek vala a tömlöcznek
pitvarában.
13. És parancsolék Báruknak azoknak szemeik előtt, mondván:
14. Ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Vedd fel e
levelekeet, e vételnek levelét, mind a bépecsételtetett s mind a közönséges
levelet, és tedd azokt sárból csinált edénybe, hogy sok ideig megálljanak;
15. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Még
házakat vesznek és mezőket, és szőlőket e földön.
16. És könyörgék az Úrnak, minekutánna adám a vétel felől való
levelet Báruknak a Néria fijának, mondván:
17. Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és a földet, a
te nagy hatalmaddal, és a te kiterjesztett karoddal; és semmi nincs tőled
elrejtetve!
18. Ki irgalmaságot * cselekeszel ezeriglen, és az atyáknak
álnokságokat az ő fijaiknak kebelekbe kiöntöd ő utánnok: te vagy a nagy Isten,
hatalmas, kinek neve Seregeknek Ura!
19. Nagy * tanácsú és nagy cselekedetű: mert a te szemeid nyitva
vagynak az emberek fijainak minden # útaikra, hogy kinek-kinek megfizess az ő
útai szerint, és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint.
20. A ki jeleket és csudákat tettél Égyiptomnak földében, mind e
napiglan, és Izráelben, és az emberekben, és szerzettél magadnak nevet, a mint
e mai napon vagyon.
21. És kihoztad a te népedet az Izráelt Égyiptomnak * földéből
jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyujtott karral, és nagy
rettegésben.
22. És adtad nékik e földet, melly felől megesküdtél az ő
attyaiknak, hog adnál nékik téjjel és mézzel folyó földet.
23. És bémentek, és örökségűl magoknak vették azt: mindazáltal nem
engedtek a te szódnak és a te törvényedben nem jártak, a mellyeket nékik
parancsoltál, hogy megcselekednének; mind azokat nem cselekedték. Annakokáért
mind e gonsozt rájok borítottad.
24. Ímé kosokkal jöttek e városnak megvételére, és e város adatik a
Káldeusoknak kezekbe, kik őtet ostromolják fegyverre, éhséggel és döghalállal.
És valamit szólottál * bételjesedett, és ímé te látod!
25. Te pedig mondottad, Uram Isten nékem: Végy magadnak * mezőt
pénzen, és tanúbizonyságid legyenek felőle, és mindazáltal ímé a város a
Káldeusoknak kezekbe adatik!
26. És szóla az Úr Jerémiásnak, mondván:
27. Ímé én Ura Istene vagyok minden testnek, * valyon
eltitkoltathatik é valami én tőlem?
28. Azért ezt mondja az Úr: Ímé én adom e várost a Káldeusok
kezébe, és Nabukodonozornak a Babilóniai Királynak kezébe, hogy megvegye azt;
29. És bémennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost, és e
várost meggyujtják tűzzel, és megégetik azt, és a házakat, mellyeknek tetejeken
* füstöt csináltak a Baálnak, és áldozatokat tettek az idegen isteneknek, hogy
engem hargra ingerlenének;
30. Mert bizonyára az Izráel fijai, és a Júda fijai ijfúságoktól
fogva csak gonoszt cselekedtek az én szemeim előtt; és az Izráelnek fijai
bizonyára haragra gerjesztettek engem az ő kezeiknek cselekedetivel; azt mondja
az Úr!
31. És haragomnak s búsulásomnak gerjesztője volt e város az időtől
fogva, mellyben építették azt, mind ez ideig, hogy eltörleném azt az én szívem
elől.
32. Az Izráel fijainak és a Júda fijainak minden gonoszságokért,
mellyet cselekedtek, hogy engem felháboritanának, ő magok, az ő Királyaik, az ő
Fejedelmeik, az ő Papjaik, és az ő Prófétáik, és a Júdának vitézei, és
Jérusálemnek polgárai.
33. És én hozzám háttal * fordultak és nem arczal, és mikor őket
tanítanám reggel felkelvén és tanítván; nem hallák, # hogy bévennék a tanítást.
34. És az ő utálatosságaikat helyheztették * a házban, melly
neveztetett az én nevemről, hogy megfertéztetnék azt.
35. És emeltek a Baálnak magas oltárokat, mellyek vagynak a Hinnom
fijának völgyében, * hogy áldoznák az ő fijaikat és leányaikat a Moloknak,
mellyet nékik nem parancsoltam, sem meg nem gondoltam, hogy ez utálatosságot
cselekednék, hogy a Júdát vétkeztetnék.
36. És azért most ezt mondja az Izráelnek Ura Istene e városnak a
melly felől ti mondjátok: Adatott a Babilóniai Király kezébe fegyver miatt,
éhség miatt, és döghalál miatt;
37. Ímé én öszvegyüjtöm őket minden földekről, a mellyekre
kivetettem őket haragomban, és felgerjedésemben, és nagy boszankodásban: és
visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket nagy bátorságban.
38. És nékem népeim * lésznek, és én nékik Istenek lészek.
39. És adok nékik * egy szívet, és egy útat, hogy mindenkor engem
féljenek, hogy jól legyen dolgok nékik, és az ő fijaiknak ő utánnok.
40. És örökkévaló frigyet vetek ő velek, tudniillik hogy el nem
távozom ő tőlök, és az ő velek való jótéteménytől, és az ő szívekbe adom az én
félelmemet, hogy el ne távozzanak én tőlem.
41. És ő bennek * örvendezek, jót cselekedvén vele, és
megplántálván # őket e földben nagy erősen teljes szívemmel és teljes
lelkemmel;
42. Mert ezt mondja az úr: A miképen hoztam e népre mind e nagy
háborúságot: azonképen én hozok ő reájok minden jót, mellyet én ő felőlök
mondok.
43. És örökségűl bíratik a mező e földön, melly felől ti ezt
mondjátok: Elhagyatott ez mind embertől, mind baromtól, és adatott a
Káldeusoknak kezekbe!
44. Mezőket pénzen vesznek, béírván a levélbe, és bépecsételvén, és
tanúbizonyságot tétetvén felőle a Benjámin földében, és Jérusálem kerületiben
és Júdának városiban, és a hegyen való városokban, és a mezőn való városokban,
és a délfelől való városokban: mert visszahozom * őket a rabságból, azt mondja
az Úr.