37. RÉSZ.

Jerémiás a tömlöczbe: onnét annak pitvarába vitetik.

Uralkodott pedig Sédékiás * Király Jósiásnak fija, Kónia helyett, ki Joákimnak fija vala, kit Nabukodonozor a Babilóniai Király Júdának földében Királlyá tett vala.

2. De nem hallgatá sem ő, sem az ő szolgái, sem a föld népe az Úrnak szavát, mellyet szólott vala Jerémiás Próféta által.

3. És elküldé Sédékiás Király Júkált Selémiának fiját, és Sofóniást Mahásiás Papnak fiját, Jerémiás Prófétához, mondván: Kérlek, könyörögj mi érettünk a mi Urunknak Istenünknek!

4. Jerémiás pedig bé és kimegyen vala a község között: mert még a tömlöczbe bé nem vetették vala őtet.

5. A Faraó serege pedig kijött vala Égyiptomból, és a Káldeusok, kik megszállották vala Jérusálemet, meghallották vala e hirt ő felőlök, és azonnal elhagyták * Jérusálemet.

6. És szóla az Úr Jerémiás Prófétának, mondván:

7. Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Ezt mondjátok a Júda Királyának, a ki elküldött titeket én hozzám, hogy megkérdenétek engemet: Imé a Faraó serege, a ki kijött a ti segitségtekre, visszamegyen Égyiptom * földébe.

8. És visszatérnek a Káldeusok és ostromolják e várost: és megveszik azt, és megégetik tüzzel!

9. Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg a ti lelketeket, mondván: Általán fogva elmennek mi rólunk a Káldeusok; mert nem mennek el.

10. Mert ha a Káldeusok egész seregét megveritek is, kik ostromlanak titeket, és maradnak ő közzűlök csak a megsebesültek; mégis minden felkél az ő sátorából, és megégetik tüzzel e várost.

11. És lőn, minekutánna a Káldeusoknak serege felméne Jérusálem alól a Faró * serege miatt.

12. Kiméne Jerémiás Járuből, hogy menne a Benjámin földébe, hogy elvonná magát a községtől, mert a község között vala.

13. Mikor pedig a Benjámin kapujában volna, és ott volna a Hadnagy, kinek neve vala Jériás, Selémiásnak fija, melly Selemiás Hanániásnak fija vala; megfogá Jerémiás Prófétát, és monda: A Káldeusokhoz szököl te.

14. És monda Jerémiás: Hamisat szólasz: mert nem szököm a Káldeusokhoz: de nem hallá meg az ő beszédét, és megfogá Jériás Jerémiást, és vivé őtet a Fejedelmekhez.

15. És megharaguvának a Fejedelmek Jerémiásra, és megvereték őtet és veték őtet a fogházba az irástudó Jónatán házába: mert azt a házat rendelték vala fogháznak.

16. Mikor pedig Jerémiás bément volna a tömlöczbe, és a helyre, hol a foglyok valának, és Jerémiás ott sok napig volt volna:

17. Végre elbocsátá Sédékiás Király és előhozatá őtet, és megkérdezé őtet a Király a maga házánál titkon és monda: Az Úrnak szava é ez? Akkor monda Jerémiás: Az! Annakfelette monda néki: A Babilóniai Király kezébe adatol.

18. És monda Jerémiás Sédékiás Királynak: Mit vétettem te ellened és a te szolgáid ellen, és e község ellen, hogy bévetettetek engem a fogházba?

19. És hol vagynak a ti Prófétáitok kik prófétáltak néktek, mondván: Nem jő el a * Babilóniai Király ti ellenetek, és e föld ellen?

20. Te azért most halld meg, Uram Király, kérlek és hallgasd meg az én könyörgésemet, ne küldj engem vissza az irástudó Jónatán házába, és ott ne haljak meg!

21. Parancsola azért Sédékiás Király, és veték Jerémiást a tömlöcznek * pitvarába, és adának néki minden napon egy-egy darab kenyeret a sütők utczájából, mig elfogyna minden kenyér a városban: És marada Jerémiás a tömlöcz pitvarában.