42. RÉSZ.

Jerémiás tiltja a népet Égyiptomba menéstől.

Előjövének pedig a seregeknek minden Fejedelmei, és Jóhanán, Káreának fija, és Jazánia, Ozániának fija, és az egész község kicsinytől fogva nagyig.

2. És mondának Jerémiás Prófétának: Kérünk, hallgasd meg kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak a te Istenednek, mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid jól látnak minket.

3. És mondja meg nékünk a te urad Istened az útat, mellyen járjunk, és a dolgot, mellyet cselekedjünk.

4. És monda nékik Jerémiás Próféta; Meghallottam. Imé én könyörgök a ti Uratoknak Istenteknek, a ti beszéditek szerint, valamit pedig felel az Úr néktek, megmondom néktek, semmit tőletek el nem titkolok.

5. Ők pedig mondának Jerémiásnak: Legyen az Úr mi köztünk tökéletes és igaz tanubizonyság, ha mind a szerint * nem cselekeszünk, a miben téged mi hozzánk elbocsát az Úr, a te Istened.

6. Vagy jó, vagy gonosz, a mi Urunk istenünk szavának engedünk, mellyért mi téged ő hozzá küldünk, hogy jól legyen dolgunk, mikor engedünk az Úrnak a mi Istenünk szavának.

7. Lőn pedig tizednap után, szóla az Úr Jerémiásnak:

8. És hivá Jóhanánt, Káreának fiját, és a seregeknek minden Fejedelmit, kik vele valának, és az egész községet kicsinytől fogva nagyig.

9. És monda nékik: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene, a kihez küldöttetek engemet, hogy megjelenteném a ti könyörgésteket ő előtte:

10. Ha megmaradván lakoztok e földön, felépitlek titeket, és el nem rontlak, és elplántállak titeket, és ki nem gyomlállak; mert megbántam a gonoszt, mellyet cselekedtem veletek.

11. Ne féljetek a Babilóniai Királytól, kitől most féltek; ne féljetek tőle, azt mondja az Úr: mert veletek vagyok, hogy megtartsalak titeket, és hogy megszabaditsalak az ő kezéből.

12. És cselekeszem veletek irgalmasságot, hogy megkegyelmezzen néktek, és lakni hagyjon titeket a ti földetekben.

13. Hogyha ezt mondjátok: Nem lakunk e földön, nem engedvén a ti Uratok Istentek szavának.

14. Mondván: Semmiképen nem akarunk, hanem Égyiptomnak földébe megyünk bé, a hol nem látunk harczot, és a trombitaszót nem halljuk, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk;

15. Most azért halljátok meg az Úrnak szavát Júdának maradékai, ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Ha ti csak forditjátok is orczátokat, hogy bémenjetek Égyiptomba, és bémentek, hogy ott bujdossatok.

16. Lészen, hogy a fegyver, mellytől ti féltek, az legyen rajtatok, * Égyiptomnak földében, és az éhség, melyltől rettegtek, körülvészen titeket Égyiptomban, és ott haltok meg;

17. Mert a lészen, hogy minden férjfiak, kik forditják orczájokat, hogy bémenjenek Égyiptomba, hogy ott bujdossanak: meghalnak fegyver miatt, éhség miatt, és döghalál miatt, és nem marad bennek: és meg nem szabadul a veszedelemtől, mellyet hozok én reájok;

18. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Miképen kiöntetett az én haragom és búsulásom a Jérusálem lakosira; azonképen kiöntetik ti reátok az én haragom, ha bémentek Égyiptomba, és lésztek átok, csuda, szidalom, gyalázat, és többé e helyet nem látjátok.

19. Szólott az Úr ti ellenetek, óh Júdának maradékai; ne menjetek Égyiptomba: Bizonnyal tudjátok, mert bizonyságot tészek ma ellenetek;

20. Mivelhogy * megcsaltatok engem a ti szivetekben: mert ti küldöttetek engem az Úrhoz a ti Istentekhez, mondván: Könyörögj az Úrnak, a mi Istenünknek, és valamint # szólánd, a mi Urunk Istenünk, ugy mond meg nékünk, és a képen cselekeszünk.

21. Mikor pedig mondom néktem ma; nem engedtek a ti Uratoknak Istenteknek szavának, és mind azoknak, mellyekért küldött engem ti hozzátok.

22. Most azért tudjátok, mondom, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, a hová kivánkoztok menni, hogy ott bujdossatok.