42. RÉSZ.
Jerémiás tiltja a népet Égyiptomba menéstől.
Előjövének pedig a seregeknek minden Fejedelmei, és Jóhanán,
Káreának fija, és Jazánia, Ozániának fija, és az egész község kicsinytől fogva
nagyig.
2. És mondának Jerémiás Prófétának: Kérünk, hallgasd meg
kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak a te Istenednek, mind e maradékért;
mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid jól látnak minket.
3. És mondja meg nékünk a te urad Istened az útat, mellyen járjunk,
és a dolgot, mellyet cselekedjünk.
4. És monda nékik Jerémiás Próféta; Meghallottam. Imé én könyörgök
a ti Uratoknak Istenteknek, a ti beszéditek szerint, valamit pedig felel az Úr
néktek, megmondom néktek, semmit tőletek el nem titkolok.
5. Ők pedig mondának Jerémiásnak: Legyen az Úr mi köztünk tökéletes
és igaz tanubizonyság, ha mind a szerint * nem cselekeszünk, a miben téged mi
hozzánk elbocsát az Úr, a te Istened.
6. Vagy jó, vagy gonosz, a mi Urunk istenünk szavának engedünk,
mellyért mi téged ő hozzá küldünk, hogy jól legyen dolgunk, mikor engedünk az
Úrnak a mi Istenünk szavának.
7. Lőn pedig tizednap után, szóla az Úr Jerémiásnak:
8. És hivá Jóhanánt, Káreának fiját, és a seregeknek minden
Fejedelmit, kik vele valának, és az egész községet kicsinytől fogva nagyig.
9. És monda nékik: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene, a kihez
küldöttetek engemet, hogy megjelenteném a ti könyörgésteket ő előtte:
10. Ha megmaradván lakoztok e földön, felépitlek titeket, és el nem
rontlak, és elplántállak titeket, és ki nem gyomlállak; mert megbántam a
gonoszt, mellyet cselekedtem veletek.
11. Ne féljetek a Babilóniai Királytól, kitől most féltek; ne
féljetek tőle, azt mondja az Úr: mert veletek vagyok, hogy megtartsalak
titeket, és hogy megszabaditsalak az ő kezéből.
12. És cselekeszem veletek irgalmasságot, hogy megkegyelmezzen
néktek, és lakni hagyjon titeket a ti földetekben.
13. Hogyha ezt mondjátok: Nem lakunk e földön, nem engedvén a ti
Uratok Istentek szavának.
14. Mondván: Semmiképen nem akarunk, hanem Égyiptomnak földébe megyünk
bé, a hol nem látunk harczot, és a trombitaszót nem halljuk, és kenyeret nem
éhezünk, és ott lakozunk;
15. Most azért halljátok meg az Úrnak szavát Júdának maradékai, ezt
mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Ha ti csak forditjátok is
orczátokat, hogy bémenjetek Égyiptomba, és bémentek, hogy ott bujdossatok.
16. Lészen, hogy a fegyver, mellytől ti féltek, az legyen rajtatok,
* Égyiptomnak földében, és az éhség, melyltől rettegtek, körülvészen titeket
Égyiptomban, és ott haltok meg;
17. Mert a lészen, hogy minden férjfiak, kik forditják orczájokat,
hogy bémenjenek Égyiptomba, hogy ott bujdossanak: meghalnak fegyver miatt,
éhség miatt, és döghalál miatt, és nem marad bennek: és meg nem szabadul a
veszedelemtől, mellyet hozok én reájok;
18. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Miképen
kiöntetett az én haragom és búsulásom a Jérusálem lakosira; azonképen kiöntetik
ti reátok az én haragom, ha bémentek Égyiptomba, és lésztek átok, csuda,
szidalom, gyalázat, és többé e helyet nem látjátok.
19. Szólott az Úr ti ellenetek, óh Júdának maradékai; ne menjetek
Égyiptomba: Bizonnyal tudjátok, mert bizonyságot tészek ma ellenetek;
20. Mivelhogy * megcsaltatok engem a ti szivetekben: mert ti
küldöttetek engem az Úrhoz a ti Istentekhez, mondván: Könyörögj az Úrnak, a mi
Istenünknek, és valamint # szólánd, a mi Urunk Istenünk, ugy mond meg nékünk,
és a képen cselekeszünk.
21. Mikor pedig mondom néktem ma; nem engedtek a ti Uratoknak
Istenteknek szavának, és mind azoknak, mellyekért küldött engem ti hozzátok.
22. Most azért tudjátok, mondom, hogy fegyverrel, éhséggel és
döghalállal haltok meg a helyen, a hová kivánkoztok menni, hogy ott
bujdossatok.