46. RÉSZ.

Égyiptom romlása. Hívek vígasztalása.

Ez a szó, mellet az Úr szólott Jerémiás Prófétának minden Pogányok ellen.

2. Égyiptom ellen, a Faraó Nékónak, Égyiptom Királyának serege ellen, melly vala az Eufrátes folyóviz mellett Kárkémisben, * mellyet megvere Nabukodonozor a Babilóniai Király, Joákimnak, Jósiás fijának Júda Királyának negyedik esztendejében.

3. Készítsétek a paizst és az öreg paizst, és menjetek a harczba.

4. Fogjátok a lovat, és üljetek lovakra, és legetek sisakokban, tisztítsátok a kopjákat, vegyétek reátok a pánczélokat.

5. Miért látom, hogy ők megrettentek? elfutottak? az ő vitézei megverettek és elfutottak, és vissza nem tekintettek? mindenfelől félelem, azt mondja az Úr:

6. Ne fusson a * könnyü, és az erős el ne szaladjon, észak felől az Eufrátes vize partjánál győzettek meg, és elhullottak.

7. Kicsoda ez a ki, mint a folyóviz, úgy nevekedik; mint a folyóvizek, mellynek vizei megindulnak?

8. Égyiptom, mint a folyóviz, őgy nevekedik, és mint a megháborodott viz; az ő folyóvizei, mert ezt mondotta: Felmegyek, ellepem a földet, elvesztem a várost és a benne lakozókat.

9. Jöjjetek fel lovak, és zörögjetek szekerek, jöjjenek ki az erősek, tudniillik a Szerecsenek, * és a Lidiabeliek, kik paizsosok, és a Lidiabeliek, kik kézivet viselnek, és azzal lőnek.

10. Az a nap pedig az Úrnak a Seregek Urának büntetésének napja, az ő ellenségin való bosszuállásának napja: És a fegyver megemészt és megelégszik, és az ő vérekkel megrészegül: met áldozatja vagoyn az Úrnak, a Seregek Urának, északnak földében az Eufrátes vize mellett.

11. Menj fel Gileába és végy balzsamot, te Égyiptomnak szűz leánya; hijába sokasitod az orvosságokat; semmi gyógyulásod nem lészen néked!

12. Hallották a pogányok a te gyalázatodat, és a te kiáltásoddal bétölt a föld: mert az erős megütközött az erősbe, és mind a kettő egyszersmind elesett.

13. Ez a szó, mellyet az Úr szólott Jerémiás Prófétának Nabukodonozornak a Babilóniai Királynak eljövetele felől, az Égyiptom * földének megverésére:

14. Hirdessétek meg Égyiptomban, és hirdessétek Migdólban, mondjátok meg Nófban, * és Táfnesben mondjátok meg: Állj meg, és készitsd fel magadat; mert a fegyver megemészti azokat, mellyek a te kerületidben vagynak!

15. Miért verettek meg a te erőseid? Nem állhattak meg: mert az Úr ijesztette el őket!

16. Megsokasította a hullókat, és kiki az ő társára hullott, és ezt mondották: Kelj fel, és menjünk a mi nemzetségünkhöz, és a mi születésünknek földére, a győzedelmesnek fegyvere előtt.

17. Ezt kiáltják akkor: Faraó, Égyiptom Királya, háborúságnak Királya, elhaladta a rendelt időt!

18. Élek én, azt mondja a Király, kinek neve Seregeknek Ura : Mert mint a Tábor hegy éll a hegyek között, és mint a Kármel a tenger között, úgy jő el.

19. Készíts magadnak elköltözésre való edényeket Égyiptomnak lakozó leánya: mert Nóf elpusztul, és meg ég, annyira, hogy még csak lakozó sem lészen benne.

20. Mint a szép üsző tinó, ollyan Égyiptom; de eljövén aljő a nyomorúság észak felől.

21. Még az ő fogadott vitézei is ollyanok ő közöttök, mint a hizlalt borjuk; de ők is hátat forditottak, egyetemben elfutottak, meg sem állottak; mert az ő háborúságoknak napja jött ő reájok, és az ő meglátogatásoknak ideje.

22. Az ő szava, mint a kigyónak szava úgy jár: mert nagy sereggel járnak, és szekerczékkel jőnek ő ellene, mint a favágók.

23. Kivágják az ő erdejét, azt mondja az Úr: mert a Káldeusok meg nem számláltathatnak; mert többek lésznek, hogysem a sáskák, és számok nékik nem lészen.

24. Megszégyenittetett az Égyiptom leánya, adatik az északi népnek kezébe.

25. Ezt mondja a Seregeknek Ura , az Izráelnek Istene: Ímé én meglátogatom a Nó sokaságát, és a Faraót és Égyiptomot, és az ő * istenit és királyit; és a Faraót, és azokat kik biznak ő benne.

26. És adom őket az ő lelkeknek keresőiknek kezekbe; és Nabukodonozornak, a Babilóniai Királynak kezébe, és az ő szolgáinak kezekbe; de azután lakoznak abban mint az előtt, azt mondja az Úr!

27. És te ne félj, óh * én szolgám Jákób, és ne rettegj Izráel: mert ímé én megszabadítlak téged messziről, és a te magodat az ő rabságoknak füldéről, és visszajő Jákób, és megnyugoszik, és békességben lészen, és senki nem lészen ki megijessze.

28. Ezt mondom, hogy ne félj te, óh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr: mert én te veled vagyok, mert elfogyatok minden nemzetségeket, kik közzé kivetettelek téged; téged pedig el nem fogyatlak, hanem megverlek téged * ítéletben, de mindenestől ki nem váglak téged.