52. RÉSZ.
Jérusálem romlása: Jékóniás felmagasztaltatása.
Huszonegy esztendős * vala Sédékiás, mikor uralkodni kezde, és
tizenegy esztendeig uralkodék Jérusálemben, és az ő annyának neve vala Hamutál,
Libnából való Jerémiásnak leánya.
2. És gonoszt cselekedék az Úr szemei előtt, mint * Joákim
cselekedett vala;
3. Mert az Úrnak haragjáért, melly vala Jérusálem és Júda ellen,
míglen elvetné őket szine elől, Sédékiás engedetlen lőn a Babilóniai Királynak.
4. Lőn pedig az ő Királyságának kilenczedik * esztendejében, a
tizedik hónapban, a hónapnak tizedik napján, eljöve Nabukodonozor a Babilóniai
Király, ő maga és az ő derék serege Jérusálemre, és tábort járának ellene, és
minden felő sánczot vetének fel ellene.
5. És a város megszállásban lőn, Sédékiásnak tizenegyedik
esztendejéig.
6. A negyedik hónapban, a hónapnak kilenczedik napján, nagy éhség
támada a városban, annyira hogy a föld népének kenyere nem volna.
7. Megvéteték a város,és a vitézlő népek mind elfutának, és éjszaka
kimenének a városból a kapunak útán, a két kőfalak között, mellyek valának a
Király kerténél, (a Káldeusok pedig valának a város mellett köröskörűl,) és
elmenének az úton, melly viszen a pusztába.
8. Megűzé pedig a Káldeusok serege a Királyt, és megfogák Sédékiást
Jérikónak pusztájában: mert minden serege elfuta mellőle.
9. Megfogák azért a Királyt, és vivék őtet a Babilóniai Királyhoz
Riblába, melly vagyon Emát földében, ki törvényt láttata reá.
10. És fejeket véteté a Babilóniai Király a Sédékiás fijainak,
szemei láttára, és ennekfelette Júda minden Fejedelminek fejeket véteté
Riblában.
11. Sédékiás Király pedig * szemeit kitolatá, és lánczra vetteté,
és viteté őtet a Babilóniai Király Babilóniába, és veté őtet a tömlöczbe mind
halálának napjáig.
12. Ötödik hónapban pedig, a hónapnak tizedik napján, (az esztendő
pedig tizenkilenczedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a Babilóniai
Királynak) Nabuzáradán a vitézeknek Hadnagyok, a ki áll vala a Babilóniai
Király előtt, eljöve Jérusálembe;
13. És felgyujtá az Úr házát s a Király házát, és Jérusálemnek
minden házait, és minden nagy házat tűzzel megégete.
14. És Jérusálemnek minden kőfalait köröskörűl leronták a
Káldeusoknak minden seregei, kik * valának a vitézek Hadnagyával.
15. A községnek pedig szegényiből, és a több nép közzűl, kik a
városban megmaradtak vala, és a futottak közzűl, kik futottak vala a Babilónia
Királyhoz, és a sokaságnak maradékából fogságra vivé Nabuzáradán a vitézek
Főhadnagya.
16. A föld népének pedig szegényei közzűl meghagyá Nabuzáradán, a
vitézek Hadnagya, a szőlőmíveseket és a szántó embereket:
17. És a réz * oszlopokat, mellyek valának az Úr házában, és a
kőlábakat, és a réztengert, melly vala az Úr házában, eltörék a Káldeusok, és
azoknak minden rezét elvivék Babilonba.
18. A vasfazekakat is, és a seprőket, és az éneklőszerszámokat, és
a medenczéket, és a kalánokat s minden rész eszközöket, mellyekkel szolgálnak
vala, elvivék.
19. És a vedreket, és a temjénezőket, és a medenczéket, és a
fazekakat, és a gyertyatartókat, és a mozsarakat, és a poharakat: mind arany
mind ezüst edényeket elvivé a vitézek Hadnagya.
20. Két * oszlopot, egy réztengert, és tizenkét rézökröket, mellyek
valának a tenger feneke alatt, mellyeket csinált vala Salamon Király az Úrnak
házába; nem vala mértékek mind ezeknek a rézedényeknek.
21. És az oszlopokat a mi nézi, * az egyik oszlopnak tizennyolcz
sing vala magassága, és tizenkét sing sinór éri vala által köröskörűl azt,
mellynek temérdeksége vala négy ujjnyi, és belől üreg vala.
22. A gombja pedig, melly vala ezen felül, réz vala, egyik gombnak
magassága öt singnyi vala, és a hálók és pomagránátok a gombon köröskörűl mind
rézből valának, és haosnlatosok a második oszlophoz, és a pomagránátok is.
23. Volt pedig a pomagránát kilenczvenhat minden felől, mindenestől
a pomagránát * száz, a hálón felül köröskörűl.
24. Elvivé a vitézek Hadnagya a Séráját is a Főpapot, és Sofóniást,
a második Papot, és az ajtónak három őrizőit.
25. És a városból elvive egy Főembert, a ki Hadnaggyá tétetett vala
a vitézlő renden, és hetet a férjfiak közzűl, kik állanak vala a Király előtt,
kik tlaáltatának a városban, és a seregnek fő Iródeákját, ki a föld népét
felvészi vala a hadra: és hatvan férjfiakat a föld népe közzűl, kik
találtatának a városban.
26. Felvévén ezeket Nabuzáradán a vitézek Főhadnagya, elvévé őket a
Babilóniai Királyhoz Riblába.
27. És levágatá * őke a Babilóniai Király, s megöleté őket
Riblában, Emát földében, és elviteték Júda az ő földéből.
28. Ez a nép, mellyet elvitete Nabukodonozor, a hetedik
esztendőben, háromezer és huszonhárom Zsidókat.
29. A tizennyolczadik esztendőben Nabukodonozor elvitete
Jérusálemből nyolczszáz és harminczkét lelkeket.
30. Nabukodonozornak huszonharmadik esztendejében, elvitete
Nabuzáradán a vitézek Főhadnagya, hétszáz negyvenöt Zsidókat. Mindenestől
voltak négyezer és hatszáz lelkek.
31. Lőn pedig Joákimnak, a Júda Királyána fogságának
harminczhetedik esztendejében, a tizenkettődik hónapban, a hónak huszonötödik
napján, * felemelé Evilmerodák a Babilóniai Király, a melly esztendőben
uralkodni kezde, Joákinnak a Júda Kuirályának fejét, és kivevé őtet a
tömlöczből.
32. És szóla vele szép szóval, és helyhezteté az ő királyiszékit a
Királyoknak székek felett, kik vele valának Babilonban.
33. És elváltoztatá a tömlöczben való ruháit, és mindenkor ő nála
eszik vala kenyeret életének minden napjaiban.
34. És táplálására való eledel adatik vala néki szüntelen a
Babilóniai Királytól, minden napra mind halálának napjáig életének minden
napjaiban.