52. RÉSZ.

Jérusálem romlása: Jékóniás felmagasztaltatása.

Huszonegy esztendős * vala Sédékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jérusálemben, és az ő annyának neve vala Hamutál, Libnából való Jerémiásnak leánya.

2. És gonoszt cselekedék az Úr szemei előtt, mint * Joákim cselekedett vala;

3. Mert az Úrnak haragjáért, melly vala Jérusálem és Júda ellen, míglen elvetné őket szine elől, Sédékiás engedetlen lőn a Babilóniai Királynak.

4. Lőn pedig az ő Királyságának kilenczedik * esztendejében, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedik napján, eljöve Nabukodonozor a Babilóniai Király, ő maga és az ő derék serege Jérusálemre, és tábort járának ellene, és minden felő sánczot vetének fel ellene.

5. És a város megszállásban lőn, Sédékiásnak tizenegyedik esztendejéig.

6. A negyedik hónapban, a hónapnak kilenczedik napján, nagy éhség támada a városban, annyira hogy a föld népének kenyere nem volna.

7. Megvéteték a város,és a vitézlő népek mind elfutának, és éjszaka kimenének a városból a kapunak útán, a két kőfalak között, mellyek valának a Király kerténél, (a Káldeusok pedig valának a város mellett köröskörűl,) és elmenének az úton, melly viszen a pusztába.

8. Megűzé pedig a Káldeusok serege a Királyt, és megfogák Sédékiást Jérikónak pusztájában: mert minden serege elfuta mellőle.

9. Megfogák azért a Királyt, és vivék őtet a Babilóniai Királyhoz Riblába, melly vagyon Emát földében, ki törvényt láttata reá.

10. És fejeket véteté a Babilóniai Király a Sédékiás fijainak, szemei láttára, és ennekfelette Júda minden Fejedelminek fejeket véteté Riblában.

11. Sédékiás Király pedig * szemeit kitolatá, és lánczra vetteté, és viteté őtet a Babilóniai Király Babilóniába, és veté őtet a tömlöczbe mind halálának napjáig.

12. Ötödik hónapban pedig, a hónapnak tizedik napján, (az esztendő pedig tizenkilenczedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a Babilóniai Királynak) Nabuzáradán a vitézeknek Hadnagyok, a ki áll vala a Babilóniai Király előtt, eljöve Jérusálembe;

13. És felgyujtá az Úr házát s a Király házát, és Jérusálemnek minden házait, és minden nagy házat tűzzel megégete.

14. És Jérusálemnek minden kőfalait köröskörűl leronták a Káldeusoknak minden seregei, kik * valának a vitézek Hadnagyával.

15. A községnek pedig szegényiből, és a több nép közzűl, kik a városban megmaradtak vala, és a futottak közzűl, kik futottak vala a Babilónia Királyhoz, és a sokaságnak maradékából fogságra vivé Nabuzáradán a vitézek Főhadnagya.

16. A föld népének pedig szegényei közzűl meghagyá Nabuzáradán, a vitézek Hadnagya, a szőlőmíveseket és a szántó embereket:

17. És a réz * oszlopokat, mellyek valának az Úr házában, és a kőlábakat, és a réztengert, melly vala az Úr házában, eltörék a Káldeusok, és azoknak minden rezét elvivék Babilonba.

18. A vasfazekakat is, és a seprőket, és az éneklőszerszámokat, és a medenczéket, és a kalánokat s minden rész eszközöket, mellyekkel szolgálnak vala, elvivék.

19. És a vedreket, és a temjénezőket, és a medenczéket, és a fazekakat, és a gyertyatartókat, és a mozsarakat, és a poharakat: mind arany mind ezüst edényeket elvivé a vitézek Hadnagya.

20. Két * oszlopot, egy réztengert, és tizenkét rézökröket, mellyek valának a tenger feneke alatt, mellyeket csinált vala Salamon Király az Úrnak házába; nem vala mértékek mind ezeknek a rézedényeknek.

21. És az oszlopokat a mi nézi, * az egyik oszlopnak tizennyolcz sing vala magassága, és tizenkét sing sinór éri vala által köröskörűl azt, mellynek temérdeksége vala négy ujjnyi, és belől üreg vala.

22. A gombja pedig, melly vala ezen felül, réz vala, egyik gombnak magassága öt singnyi vala, és a hálók és pomagránátok a gombon köröskörűl mind rézből valának, és haosnlatosok a második oszlophoz, és a pomagránátok is.

23. Volt pedig a pomagránát kilenczvenhat minden felől, mindenestől a pomagránát * száz, a hálón felül köröskörűl.

24. Elvivé a vitézek Hadnagya a Séráját is a Főpapot, és Sofóniást, a második Papot, és az ajtónak három őrizőit.

25. És a városból elvive egy Főembert, a ki Hadnaggyá tétetett vala a vitézlő renden, és hetet a férjfiak közzűl, kik állanak vala a Király előtt, kik tlaáltatának a városban, és a seregnek fő Iródeákját, ki a föld népét felvészi vala a hadra: és hatvan férjfiakat a föld népe közzűl, kik találtatának a városban.

26. Felvévén ezeket Nabuzáradán a vitézek Főhadnagya, elvévé őket a Babilóniai Királyhoz Riblába.

27. És levágatá * őke a Babilóniai Király, s megöleté őket Riblában, Emát földében, és elviteték Júda az ő földéből.

28. Ez a nép, mellyet elvitete Nabukodonozor, a hetedik esztendőben, háromezer és huszonhárom Zsidókat.

29. A tizennyolczadik esztendőben Nabukodonozor elvitete Jérusálemből nyolczszáz és harminczkét lelkeket.

30. Nabukodonozornak huszonharmadik esztendejében, elvitete Nabuzáradán a vitézek Főhadnagya, hétszáz negyvenöt Zsidókat. Mindenestől voltak négyezer és hatszáz lelkek.

31. Lőn pedig Joákimnak, a Júda Királyána fogságának harminczhetedik esztendejében, a tizenkettődik hónapban, a hónak huszonötödik napján, * felemelé Evilmerodák a Babilóniai Király, a melly esztendőben uralkodni kezde, Joákinnak a Júda Kuirályának fejét, és kivevé őtet a tömlöczből.

32. És szóla vele szép szóval, és helyhezteté az ő királyiszékit a Királyoknak székek felett, kik vele valának Babilonban.

33. És elváltoztatá a tömlöczben való ruháit, és mindenkor ő nála eszik vala kenyeret életének minden napjaiban.

34. És táplálására való eledel adatik vala néki szüntelen a Babilóniai Királytól, minden napra mind halálának napjáig életének minden napjaiban.