2. RÉSZ.
Itt is azon siralom vagyon.
Miképen homályositotta meg haragjában az Úr Sionnak leányát, az *
égből aláhajitá a földre Izráelnek ékességét,és meg nem emlékezett haragjának
idején az ő lábai alatt való # székről?
2. Elvesztette az Úr minden kimélés nélkül Jákóbnak minden
hajlékit, letöreté haragjában a Júda leányának erősségit, a földre hányatván
megrútítá az országot, és annak Fejedelmit.
3. Letöré haragjában Izráelnek minden szarvát, hátra vonván karját
az ellenségtől, és gerjesztett Jákób ellen ugymint köröskörűl megemésztő
lángnak tüzét.
4. Megvoná kézívét mint az ellenség, megerősíté az ő jobbkarját
mint az ellenség, és mindent, valami a szem előtt szép vala, megöle Sion
leányának sátorában, kiönté mint a tüzet az ő bosszúállását.
5. Volt az Úr ollyan, mint az elenség; elvesztette az Izráelt,
elvesztette minden ő palotáit, elhányatta minden ő erősségit, és megsokasította
Júdának leányában a sirást és a jajgaást.
6. És elhányta, mint a kertet, * az ő sátorát. elvesztette az ő
Gyülekezetét, elfelejtkezett az Úr a Sionban való Gyülekezetről, és a
Szombatról, és megutálta búsult haragjában a Királyt, és a Papokat.
7. Megutálá az Úr az ő oltárát, * megveté az ő szentséges helyét,
az elenség kezébe adá az ő palotáinak kőfalait: kiáltást tőn az Úrnak házában
sz ellenség, mint az Innepnapon.
8. Gondolá az Úr, hogy elvesztené a Sion leányának kőfalát: *
kiterjeszté mérő kötelét; az elvesztéstől meg nem voná kezét, és elpusztítá a
bástyát és a kőfalt, egyetemben ezek elpusztíttattak.
9. A földre * letöretének az ő kapui, elveszté és letöré annak
zárjait, az ő Királya és Fejedelmei a pogányok között vagynak törvény nélkül és
az ő Prófétáinak nincsen az Úrtól # jelentetett látások.
10. A földre * leültek, hallgatnak a Sion leányának Vénei, port
hánytak az ő fejekre, zsákokba öltöztek, fejeket a földre bocsátották a
Jérusálem leányai.
11. Megfogyatkoztak szemeim a siralom miatt, megháborodtak az én
belső részeim, az én májam a földre * kiöntetett az én népem leányának
gyötrelme miatt: holott elfogyatkozott a kis gyermek és a csecsszopó a városnak
utczáin.
12. Ezt mondották az ő annyoknak: Hol vagyon a kenyér és a bor?
mikor tudniillik elvánszorodtak volna,
mint a sebesek a városnak utczáin, mikor az ő lelkek kimulnék az ő annyoknak
ölökben.
13. Micsoda bizonyságot hozzak néked elődbe? micsoda példát
mutathatnék néked jeruleánya? mit hasonlítsak hozzád, hogy megvígasztaljalak
téged Sionnak szűz leánya? mert nagy, mint a tenger, a te * nyomorúságod: ki
gyógyít meg téged?
14. A te Prófétáid láttak néked * hazugságot és bolondságot, és ki
nem jelentették a te álnokságidat, hogy megtérítettek volna téged a fogságból:
azt mondom, hogy hijábavaló próféziákat láttak néked, és számkivetéseket.
15. Az ő kezeket egybecsapták a te veszedelmeden, valakik
általmentek az úton, süvöltöttek * és fejeket csóválták Jérusálem leányán,
mondván: Ez é a város, melly felől ezt mondották: Bezzeg szép, az egész földnek
# öröme ez!
16. Megnyitották te rajtad
szájokat minden ellenségid, süvöltöttek, és csikorgatták fogokat, ezt mondván:
Veszessük el, bizonyára ez a nap, a mellyet vártunk, megleltük, láttuk.
17. Megcselekedte az Úr, a miket meggondolt, megteljesítette
szavát, mellyet eleitől fogva * megparancsolt vala, elrontotta és nem
kedvezett, és megvídámította te rajtad az ellenséget, felemelte a te
ellenségidnek szarvokat.
18. Kiáltott az ő szívek az Úrhoz: Óh Sion leányának kőfala, éjjel
és nappal folyjanak a te * könnyhullatásid mint a folyóvíz, meg ne szünjél, meg
ne nyugodjék a te szemednek fénye;
19. Kelj fel, kiálts éjjel első álomkor, öntsd ki szívedet, mint a
vizet, az Úr előtt, emeld fel kezeidet hozzá a te kisdedinek lelkekért, kik
elfogyatkoznak az éhség miatt minden utczáknak elelin!
20. Lásd meg Uram, és tekintsd meg, kivel * cselekedtél így! avagy
illik é hogy megegyék # az asszonyok az ő méheknek gyümölcsét, tudniillik az ő egy singnyi gyermeket? avagy illik é
megölettetni az Úr szent helyében a Papnak, és a Prófétának?
21. Az utczákon a földön hevertek a gyermek és a vén ember, az én
szűzeim és az én ifjaim * fegyver miatt elhullottanak: megöltél haragodnak
napján, megöltél és nem kedveztél!
22. Egybehívtad, mint a Innepnapra az én félelmimet mindenfelől, és
senki meg nem menekedett és meg nem szabadult az Úr haragjának napján: a kiket
feltartottam és neveltem, az én ellenségim emésztette meg azokat.