2. RÉSZ.

Itt is azon siralom vagyon.

Miképen homályositotta meg haragjában az Úr Sionnak leányát, az * égből aláhajitá a földre Izráelnek ékességét,és meg nem emlékezett haragjának idején az ő lábai alatt való # székről?

2. Elvesztette az Úr minden kimélés nélkül Jákóbnak minden hajlékit, letöreté haragjában a Júda leányának erősségit, a földre hányatván megrútítá az országot, és annak Fejedelmit.

3. Letöré haragjában Izráelnek minden szarvát, hátra vonván karját az ellenségtől, és gerjesztett Jákób ellen ugymint köröskörűl megemésztő lángnak tüzét.

4. Megvoná kézívét mint az ellenség, megerősíté az ő jobbkarját mint az ellenség, és mindent, valami a szem előtt szép vala, megöle Sion leányának sátorában, kiönté mint a tüzet az ő bosszúállását.

5. Volt az Úr ollyan, mint az elenség; elvesztette az Izráelt, elvesztette minden ő palotáit, elhányatta minden ő erősségit, és megsokasította Júdának leányában a sirást és a jajgaást.

6. És elhányta, mint a kertet, * az ő sátorát. elvesztette az ő Gyülekezetét, elfelejtkezett az Úr a Sionban való Gyülekezetről, és a Szombatról, és megutálta búsult haragjában a Királyt, és a Papokat.

7. Megutálá az Úr az ő oltárát, * megveté az ő szentséges helyét, az elenség kezébe adá az ő palotáinak kőfalait: kiáltást tőn az Úrnak házában sz ellenség, mint az Innepnapon.

8. Gondolá az Úr, hogy elvesztené a Sion leányának kőfalát: * kiterjeszté mérő kötelét; az elvesztéstől meg nem voná kezét, és elpusztítá a bástyát és a kőfalt, egyetemben ezek elpusztíttattak.

9. A földre * letöretének az ő kapui, elveszté és letöré annak zárjait, az ő Királya és Fejedelmei a pogányok között vagynak törvény nélkül és az ő Prófétáinak nincsen az Úrtól # jelentetett látások.

10. A földre * leültek, hallgatnak a Sion leányának Vénei, port hánytak az ő fejekre, zsákokba öltöztek, fejeket a földre bocsátották a Jérusálem leányai.

11. Megfogyatkoztak szemeim a siralom miatt, megháborodtak az én belső részeim, az én májam a földre * kiöntetett az én népem leányának gyötrelme miatt: holott elfogyatkozott a kis gyermek és a csecsszopó a városnak utczáin.

12. Ezt mondották az ő annyoknak: Hol vagyon a kenyér és a bor? mikor tudniillik  elvánszorodtak volna, mint a sebesek a városnak utczáin, mikor az ő lelkek kimulnék az ő annyoknak ölökben.

13. Micsoda bizonyságot hozzak néked elődbe? micsoda példát mutathatnék néked jeruleánya? mit hasonlítsak hozzád, hogy megvígasztaljalak téged Sionnak szűz leánya? mert nagy, mint a tenger, a te * nyomorúságod: ki gyógyít meg téged?

14. A te Prófétáid láttak néked * hazugságot és bolondságot, és ki nem jelentették a te álnokságidat, hogy megtérítettek volna téged a fogságból: azt mondom, hogy hijábavaló próféziákat láttak néked, és számkivetéseket.

15. Az ő kezeket egybecsapták a te veszedelmeden, valakik általmentek az úton, süvöltöttek * és fejeket csóválták Jérusálem leányán, mondván: Ez é a város, melly felől ezt mondották: Bezzeg szép, az egész földnek # öröme ez!

16. Megnyitották te  rajtad szájokat minden ellenségid, süvöltöttek, és csikorgatták fogokat, ezt mondván: Veszessük el, bizonyára ez a nap, a mellyet vártunk, megleltük, láttuk.

17. Megcselekedte az Úr, a miket meggondolt, megteljesítette szavát, mellyet eleitől fogva * megparancsolt vala, elrontotta és nem kedvezett, és megvídámította te rajtad az ellenséget, felemelte a te ellenségidnek szarvokat.

18. Kiáltott az ő szívek az Úrhoz: Óh Sion leányának kőfala, éjjel és nappal folyjanak a te * könnyhullatásid mint a folyóvíz, meg ne szünjél, meg ne nyugodjék a te szemednek fénye;

19. Kelj fel, kiálts éjjel első álomkor, öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr előtt, emeld fel kezeidet hozzá a te kisdedinek lelkekért, kik elfogyatkoznak az éhség miatt minden utczáknak elelin!

20. Lásd meg Uram, és tekintsd meg, kivel * cselekedtél így! avagy illik é hogy megegyék # az asszonyok az ő méheknek gyümölcsét, tudniillik  az ő egy singnyi gyermeket? avagy illik é megölettetni az Úr szent helyében a Papnak, és a Prófétának?

21. Az utczákon a földön hevertek a gyermek és a vén ember, az én szűzeim és az én ifjaim * fegyver miatt elhullottanak: megöltél haragodnak napján, megöltél és nem kedveztél!

22. Egybehívtad, mint a Innepnapra az én félelmimet mindenfelől, és senki meg nem menekedett és meg nem szabadult az Úr haragjának napján: a kiket feltartottam és neveltem, az én ellenségim emésztette meg azokat.