4. RÉSZ.
Panasz, és vigasztaló jövendölés.
Miképen homályosodott meg az arany, elváltozott a szép arany,
elhányattak szentséges helynek kövei az utczáknak eleire!
2. A Sionnal drága fijai, kik tiszta aranyba valának felöltöztetve,
miképen hasonlittatának a sárból csinált edényhez, melly a fazekas kezeinek
csimálmánya!
3. Még a sárkányok is kivetik az ő emblőjöket, szoptatják az ő
kölykeiket: az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a pusztában való
struczmadarak.
4. A szopó gyermekeknek nyelvek az ő inyekhez ragada a szomjúság *
miatt, a kisdedek kenyeret kérének, de nem találtaték a ki adna # nékik.
5. A kik gyönyörűséges étkeket esznek vala, meghalának az utczákon:
a kik veres bársonyban neveltetnek vala fel, ölelgeték a * ganéjokat.
6. Nagyobb lőn azért az én népem leányának vétke, hogysem mint
Sodomának bűne: melly egy * szempillantásban elvesze, és a veszedelemnek helyei
benne nem maradának:
7. Az ő Názáreusai * tisztábbak valának a hónál, fejérebbek a
téjnél, veresebbek valának az ő testeik, hogysem mint a drágakövek: ollyanok
valának, mint a szépen kimetszett zafirkő:
8. De most feketébb * az ő ábrázatjok a koromnál, és meg nem
esmértettek az utczákon, az ő bőrök az ő csonjaikhoz ragadott, elszáradt mint a
fa!
9. Jobban volt dolgok azoknak, a kik fegyverrel ölettek meg, az
éhel megholtaknál, és a kik megemésztettek seb miatt, hogynem mint a kik
megfosztattak a földnek gyümölcsétől.
10. Az irgalmas asszonyoknak kezeik megfőzték az ő * gyermekeiket,
a kik voltaknékik étkeik az én népem leányának nyomorúságában.
11. Bétöltötte az Úr az ő haragját, és az ő bosszúállásának
hévségét kiöntötte és tüzet gyujtott Sionban, melly megemésztette annak
fundamentomit.
12. Nem hiszik vala a földnek Királyai, és e föld kerekeségének
lakói, hogy az ellenség, és a háborgató béjőne Jérusálemnek kapuin.
13. Az ő Prófétáinak * vétkeik
miatt, az ő Papjainak álnokságaik miatt, kik abban kiöntötték az
igazaknak # véreket.
14. Tántorgottak mint a vakok az utczákon, vében megfertőztettek;
mert nem lehetséges, hogy vért ne illetnének az ő ruháikkal.
15. Távozzatok el, a tisztátalanok azt kiáltották nékik, távozzatok
el, távozzatok el, ne illessétek! Azért elrepültek, és bujdostak; azt mondották
a pogányok között: Nem térnek többé vissza, hogy ott lakoznának.
16. Az Úrnak haragja oszlatta el őket, többé nem tekint reájok:
mivelhogy a Papoknak * orczáit nem tisztelték, és a Véneken nem könyörültek.
17. Még mikor békességben valának, megfogyatkozának a mi szemeink a
hijábavaló * segítségnek városa miatt, a mi városunkban, mellyet vártunk a
nemeztől, melly meg nem szabadíthat.
18. Vadászták a mi járásinkat, hogy ne járnánk a mi utczáinkon:
elközelgetett a mi végünk, bétöltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!
19. A mi kergetőink gyorsabbak voltak az égen repülő *
saskeselyűknél, a hegyeken kergettek minket, a pusztában leselkedtek utánnunk:
20. A mi életünk, tudniillik az Úr megkent Királya * megfogaték az
ő tőrjökben, ki felől azt mondottuk, hogy az ő árnyékában élünk a pogányok
között.
21. Örülj és vigadozz * Edomnak leánya, ki lakozol Húcznak
földében: mert még te rajtad is általmegyen a pohár, megrészegülsz, és okádol.
22. Minekutánna megemésztetik * a te álnokságod, óh Sionnak leánya,
nem hágy téged a # számkivetésben, de meglátogatja a te álnokságodat: Edomnak
leánya, megjelenti a te bűneidet.