5. RÉSZ.
A népnek panasza és könyörgése.
Emlékezzél meg Uram arról a mi esett mi rajtunk, tekints reánk, és
lásd meg a mi gyalázatunkat.
2. A mi örökségünk szállott a kivül valókra, a mi házaink az
idegenekre.
3. Árvák voltunk * atya nélkül, a mi anyáink ollyanok, mint az
özvegyek.
4. A mi vizünket árron ittuk, és a mi fáinkat pénzen vettük.
5. A mi nyakunkon uralkodók miatt háborúságot szenvedtünk,
fáradoztunk és nem volt nyugodalmunk.
6. Kinyujtottuk kezünket az Égyiptombelieknek és az Assiriabelieknek,
hogy kenyeret adnának.
7. A mi atyáink vétkeztek, és nincsenek; mi pedig az ő álnokságokat
hordozzuk.
8. A szolgák uralkodtak rajtunk, és nem volt, ki minket kezekből
kiragadna.
9. Életünknek veszedelmével hozzuk vala a mi kenyerünket, a
pusztában való fegyver miatt.
10. A mi bőreink * mint a kemencze, megfeketedtek a nagy éhség
miatt.
11. Sionban az asszonyokat nyomorgatták, és a szüzeket Júda
városaiban.
12. A Fejedelmek azoknak * kezektől felakasztattak, a véneknek
orczáit nem becsülték.
13. A felserdült ifjakat a * malomba fogták, és a gyermekek a rakás
fának terhe alatt elestek.
14. A vének megszüntek a kapuból, és az ifjak az ő éneklésektől.
15. Megszünt a mi szívünknek öröme, siralomra * fordult a mi
örömünk:
16. Elesett a mi fejünknek * koronája: Jaj most nékünk: mert
vétkeztünk!
17. Ezért szomorú a mi szívünk, ezekért meghomályosodtak a mi
szemeink:
18. A Sion hegyéért mivelhogy elpusztult, annyira hogy rókák lakják
azt!
19. Te Uram örökké * megmaradsz, és a te széked nemzetségről nemzetségre.
20. Miért felejtkezel el örökké rólunk? elhagysz é minket sok
ideig?
21. Térits meg * Uram minket te hozzád és megtérünk, ujitsd meg a
mi napjainkat, mint vala a régi időben.
22. De mindenestől megvetettél minket, felette igen megharagudtál
reánk!