5. RÉSZ.

A népnek panasza és könyörgése.

Emlékezzél meg Uram arról a mi esett mi rajtunk, tekints reánk, és lásd meg a mi gyalázatunkat.

2. A mi örökségünk szállott a kivül valókra, a mi házaink az idegenekre.

3. Árvák voltunk * atya nélkül, a mi anyáink ollyanok, mint az özvegyek.

4. A mi vizünket árron ittuk, és a mi fáinkat pénzen vettük.

5. A mi nyakunkon uralkodók miatt háborúságot szenvedtünk, fáradoztunk és nem volt nyugodalmunk.

6. Kinyujtottuk kezünket az Égyiptombelieknek és az Assiriabelieknek, hogy kenyeret adnának.

7. A mi atyáink vétkeztek, és nincsenek; mi pedig az ő álnokságokat hordozzuk.

8. A szolgák uralkodtak rajtunk, és nem volt, ki minket kezekből kiragadna.

9. Életünknek veszedelmével hozzuk vala a mi kenyerünket, a pusztában való fegyver miatt.

10. A mi bőreink * mint a kemencze, megfeketedtek a nagy éhség miatt.

11. Sionban az asszonyokat nyomorgatták, és a szüzeket Júda városaiban.

12. A Fejedelmek azoknak * kezektől felakasztattak, a véneknek orczáit nem becsülték.

13. A felserdült ifjakat a * malomba fogták, és a gyermekek a rakás fának terhe alatt elestek.

14. A vének megszüntek a kapuból, és az ifjak az ő éneklésektől.

15. Megszünt a mi szívünknek öröme, siralomra * fordult a mi örömünk:

16. Elesett a mi fejünknek * koronája: Jaj most nékünk: mert vétkeztünk!

17. Ezért szomorú a mi szívünk, ezekért meghomályosodtak a mi szemeink:

18. A Sion hegyéért mivelhogy elpusztult, annyira hogy rókák lakják azt!

19. Te Uram örökké * megmaradsz, és a te széked nemzetségről nemzetségre.

20. Miért felejtkezel el örökké rólunk? elhagysz é minket sok ideig?

21. Térits meg * Uram minket te hozzád és megtérünk, ujitsd meg a mi napjainkat, mint vala a régi időben.

22. De mindenestől megvetettél minket, felette igen megharagudtál reánk!