6. RÉSZ.

Jövendölés a Júdának veszedelméről.

És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Vesd orczádat az Izráel hegyeire, és prófétálj ő ellenek.

3. És mondjad nékik: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét. Ezt mondja az Úr Isten a hegyeknek, a halmoknak, a patakoknak és völgyeknek: Imé én hozok reátok fegyvert, és elvesztem a ti magasságitokat.

4. És elpusztulnak a ti oltáraitok, és elrontatnak a ti képeitek, és levágatom a ti sebeseiteket a ti * bálványaitok előtt.

5. És vetem az Izráel fijainak holttesteiket az ő bálványaik eleibe, és ide s tova hányom a ti csontaitokat a ti oltáritok közzül.

6. Minden lakhelyeitekben a városok pusztákká maradnak, és a magasságok elpusztittatnak, ugyhogy elpusztulva és elhagyva lésznek a ti oltáritok, és elrontatnak és semmivé lésznek a ti bálványitok, és kivágatnak a ti képeitek és eltöröltetnek a ti munkáitok.

7. És elhull a megölött ti közöttetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

8. És meghagyok * valamennyit bennetek, hogy legyenek közzületek kik megmenekedjenek a fegyvertől a Pogányok közt, mikor eloszlattatok a földekre.

9. És megemlékeznek * én rólam, a kik közzűletek megmenekednek a Pogányok között, kik között fogsában lésznek; mivelhogy megbántattam az ő parázna szivek miatt, melly tőlem elszakadott, és az ő parázna szemek miatt, paráználkodván az ő bálványaik után; és levágattatnak azok előtt a gonoszságokért, mellyeket cselekedtek minden ő utálatosságokban.

10. És megesmérik, hogy én vagyok az Úr, hogy nem hijába mondottam, hogy megcselekeszem rajtok e veszedelmet.

11. Igy szól az Úr Isten: Üsd öszve kezedet és tapodj lábaiddal, és mond ezt: Jaj az Izráel háza gonoszságának minden utálatosságiért: mert * fegyver, éhség, és döghalál miatt hullanak el.

12. A ki messze lészen, döghalál miatt hal meg, és a ki közel lészen, fegyver miatt esik el: és a ki ezektől meghagyatik, és körülvétetik, éhség miatt meghal; és bétöltöm az én bosszankodásomat ő rajtok.

13. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor az ő megölettettei az ő bálványaik * között lésznek az ő oltáraik körül minden magas # halmaikon, minden hegyeiknek tetein, és minden zöld fal alatt, és minden sürü ágas cserfa alatt, a helyen, a hol gyönyörüséges illatot tettek minden ő bálványaiknak.

14. Kinyujtom azért az én kezemet ő reájok, és tészem a földet pusztává és kietlenné a pusztától fogva mind Diblatáig minden ő lakhelyekben; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!