6. RÉSZ.
Jövendölés a Júdának veszedelméről.
És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
2. Embernek fija! Vesd orczádat az Izráel hegyeire, és prófétálj ő
ellenek.
3. És mondjad nékik: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten
beszédét. Ezt mondja az Úr Isten a hegyeknek, a halmoknak, a patakoknak és
völgyeknek: Imé én hozok reátok fegyvert, és elvesztem a ti magasságitokat.
4. És elpusztulnak a ti oltáraitok, és elrontatnak a ti képeitek,
és levágatom a ti sebeseiteket a ti * bálványaitok előtt.
5. És vetem az Izráel fijainak holttesteiket az ő bálványaik
eleibe, és ide s tova hányom a ti csontaitokat a ti oltáritok közzül.
6. Minden lakhelyeitekben a városok pusztákká maradnak, és a
magasságok elpusztittatnak, ugyhogy elpusztulva és elhagyva lésznek a ti
oltáritok, és elrontatnak és semmivé lésznek a ti bálványitok, és kivágatnak a
ti képeitek és eltöröltetnek a ti munkáitok.
7. És elhull a megölött ti közöttetek, és megtudjátok, hogy én
vagyok az Úr.
8. És meghagyok * valamennyit bennetek, hogy legyenek közzületek
kik megmenekedjenek a fegyvertől a Pogányok közt, mikor eloszlattatok a
földekre.
9. És megemlékeznek * én rólam, a kik közzűletek megmenekednek a
Pogányok között, kik között fogsában lésznek; mivelhogy megbántattam az ő
parázna szivek miatt, melly tőlem elszakadott, és az ő parázna szemek miatt,
paráználkodván az ő bálványaik után; és levágattatnak azok előtt a
gonoszságokért, mellyeket cselekedtek minden ő utálatosságokban.
10. És megesmérik, hogy én vagyok az Úr, hogy nem hijába mondottam,
hogy megcselekeszem rajtok e veszedelmet.
11. Igy szól az Úr Isten: Üsd öszve kezedet és tapodj lábaiddal, és
mond ezt: Jaj az Izráel háza gonoszságának minden utálatosságiért: mert *
fegyver, éhség, és döghalál miatt hullanak el.
12. A ki messze lészen, döghalál miatt hal meg, és a ki közel
lészen, fegyver miatt esik el: és a ki ezektől meghagyatik, és körülvétetik,
éhség miatt meghal; és bétöltöm az én bosszankodásomat ő rajtok.
13. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor az ő megölettettei
az ő bálványaik * között lésznek az ő oltáraik körül minden magas # halmaikon,
minden hegyeiknek tetein, és minden zöld fal alatt, és minden sürü ágas cserfa
alatt, a helyen, a hol gyönyörüséges illatot tettek minden ő bálványaiknak.
14. Kinyujtom azért az én kezemet ő reájok, és tészem a földet
pusztává és kietlenné a pusztától fogva mind Diblatáig minden ő lakhelyekben;
és megtudják, hogy én vagyok az Úr!