7. RÉSZ.

Jövendölés az Izráel földe veszedelméről.

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. És te embernek fija, igy szóla az Úr Isten az Izráel földének: Vége vagyon, eljött e föld négy szegeletinek vége;

3. Immár közel vagyon a te véged, és bocsátom az én haragomat reád, és megitéllek tégedet a te útaidat * szerint, és vetem reád, minden te utálatosságidat.

4. És nem kedvez az én szemem tenéked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem te reád, és a te utálatosságid te közepetted lésznek, és megutdjátok, hogy én Úr vagyok.

5. Igy szólott az Úr Isten: Imé egyik veszedelem a másikat éri.

6. Eljött a vég, eljött a vég; felserkent te ellened, imé eljött!

7. Eljött a reggeli szententzia néked, te, ki a földön lakozol! eljött az idő, közel vagyon a zengésnek ideje, és nem hegyeknek zengések lészen.

8. Most rövid * időn kiöntöm az én haragomat te reád, és bétöltöm az én búsulásomat rajtad, és megitéllek tégedet a te útaid szerint, és vetem reád, minden te utálatosságidat.

9. És nem kedvez az én szemem, sem meg nem * szánlak, hanem fizetek néked a te útaid szerint, és a te utálatosságid te rajtad lésznek; és megtudjátok, hogy én vagyok a megverő Úr.

10. Imé a nap, imé eljött, kijött a reggeli szententzia, megvirágozott a vessző, megzöldellett a kevélység.

11. A hamisság felnevekedett hitetlenségnek pálczájával: Senki nem marad meg közzűlök, semmi nem marad meg gazdagságokban, sem az ő magvokban, és nem lészen a siratás köztök.

12. Eljött az idő, jelen vagyon a nap: a ki veszen, ne örüljön annak, és a ki ád, ne szomorkodjék rajta: mert harag jött minden ő sokaságára.

13. Mert az adó az eladott jószágra meg nem tér, még ha életben lészen is az ő lelkek, mert a látás minden ő sokasága felől meg nem tér, és senki az ő álnoksága miatt az ő életét meg nem erősitheti.

14. Ámbátor fujjátok a trombitát, és készitsetek elő mindent: de nincsen a ki menjen a harczra: mert az én haragom minden ő népén vagyon.

15. Kivül fegyver, döghalál és éhség belől; a ki a mezőn lészen, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban lészen, azt az éhség és döghalál emészti meg.

16. És a mi kevesen elszaladnak közzűlök, lésznek a hegyeken, mint a völgyekben bujdosó galambok, mindnyájan óhajtva, kiki az ő álnokságáért.

17. Minden kezek elerőtlenülnek, és minden térdek elolvadnak mint a viz.

18. És öltöznek * zsákba, és a rettegés fogja el őket; és minden orczán szégyen, s minden fejeken kopaszság lészen.

19. Az ő ezüstöket az utczákra * vetik ki, és az ő aranyokat elhányják: az ő ezüstök és aranyok meg nem szabadithtja őket az Úr búsulásának napján: az ő lelkeket meg nem elégithetik, és hasokat bé nem tölthetik; mert ez a romlás az ő álnokságokért lészen.

20. És az ő ékességeknek szépségét kevélységre forditották, és az ő utálatosságoknak és bálványaiknak képeket * csináltak abból; ezokáért vetettem azt el.

21. És adom azt az idegeneknek kezekbe az elragadozásra, és a földnek hitetlen lakóinak zsákmányra, és megfertéztetik azt.

22. És elforditom az én orczámat ő tőlök, és megfertéztetik az én Szenthelyemet, és bémennek abba a * rontók, és megfertéztetik azt.

23. Csinálj * lánczot: mert a föld rakva vérnek # itéletivel, és a város rakva álnoksággal.

24. És hozok felette gonosz pogányokat, és elfoglalják az ő házaikat, és azt cselekeszem, hogy megszünjék a hatalmasoknak kevélységek, és megfertéztetnek azoknak templomaik.

25. A kivágás eljött: és békességet keresnek, de nem lészen.

26. Egy romlás a másikra jő, és egy hir után más támad, és látást * keresnek a Prófétától, és a törvény elvész a Paptól, és a tanács a Vénektől.

27. A Király * szomorkodik, a Fejedelem pusztaságba öltözik és a föld népének kezei elháborodnak; az ő útok szerint cselekeszem velek, és az ő itéletek szerint itélem meg őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.